tag:blogger.com,1999:blog-33219190764918797152024-03-05T22:26:59.805-08:00ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರ-ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.comBlogger105125tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-66330178479475126912015-08-06T04:37:00.002-07:002015-08-06T04:39:22.022-07:00ಬಾಗಿಲ ಕೆಳಗಡೆ ಬೆರಳು : ಕಣ್ಣುಗಳಲ್ಲಿ ಅಶ್ರುಧಾರೆ <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
ಮಗುವಿನ ಮುದ್ದು ನೋಟ ಎಂತ ಕಟುಕನಲ್ಲೂ ಕರುಣೆ ಹರಿಸಬಲ್ಲುದು. ಮಗುವಿನ ನಗು, ಒಂದು ನಿಷ್ಕಲ್ಮಶ ಸಮುದ್ರ ಧಾರೆ. ಸಂತೋಷಕ್ಕಷ್ಟೇ ಜಾಗ. ನೋವನ್ನು ಮರೆಸುವ ನಲಿವನ್ನು ಬೆಳೆಸುವ ಮಹಾ ಸಂಜೀವಿನಿ ಶಕ್ತಿ ಆ ಮಗುವಿನ ನಗುವಿಗಿದೆ. ಮಕ್ಕಳೇ ಹಾಗೆ, ಅವರ ಬೆಳವಣಿಗೆಯ ಪ್ರತಿ ಕ್ಷಣವೂ ಅನುಕರಣೀಯ ಎನ್ನುವ ಹಾಗೆ ನಮ್ಮ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಮುದ್ರೆ ಒತ್ತಿ ಬಿಡುತ್ತಾರೆ. ಅವರಿಗೆ ನಾಳಿನ ಚಿಂತೆಯ ಪರಿವೆಯಿಲ್ಲ, ನಿನ್ನೆಯ ದು:ಖದ ಗೊಡವೆಯಿಲ್ಲ. ಮಗು ಜಗತ್ತಿನ ಬಹುದೊಡ್ಡ ಗುರು. ಕುತೂಹಲದ ಭಂಡಾರ. ಎಲ್ಲಿಯವರೆಗೆ ಅವರ ಕುತೂಹಲ ಹಾಗೆಯೇ ಇರುತ್ತದೆಯೋ ಅಲ್ಲಿಯವರೆಗೆ ಜಗತ್ತು ಬೆಳೆಯುತ್ತದೆ. ಕುತೂಹಲ ಕೊಂದ ದಿನ ನಮ್ಮ ಅಂತ್ಯಕ್ಕೆ ನಾವೇ ಕೊಡಲಿ ಹಾಕಿದಂತೆ. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
ಸುಮಾರು 2 ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ನಡೆದ ಒಂದು ಅವಿಸ್ಮರಣೀಯ, ಮನ ಕಲಕುವ ಘಟನೆ ಯ ಬಗೆಗೆ ಬರೆಯುತ್ತಿದ್ದೆನೆ. ಆಗಿನ್ನೂ ನನ್ನ ಮಗ ಅಭಿನವ 14 ತಿಂಗಳ ಪೋರ. ತುಂಟ ಹಾಗೂ ಬಲು ಹಾಸ್ಯಗಾರ ಕೂಡಾ. ನಾವು ಆಗ ಮಲೇಶಿಯದಲ್ಲಿ ಇದ್ದೆವು. ನನಗೆ ಮೊದಲಿನಿಂದಲೂ ಮಕ್ಕಳೆಂದರೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಹೆಚ್ಚಿನ ಪ್ರೀತಿ. ಅವರಿಗೆ ಸ್ವಲ್ಪ ಗದರಿಸಿದರೂ ನನಗೆ ನೋವು ಜಾಸ್ತಿ. ನನ್ನ ಮಗನ ವಿಷಯದಲ್ಲೂ ಹಾಗೆ, ಗದರಿಸುವುದು ಸ್ವಲ್ಪ ಕಡಿಮೆಯೇ . ನನ್ನ ಅರ್ಧಾಂಗಿ ಆ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ಬಲು ಶಿಸ್ತು. ಅವಳ ಪ್ರೀತಿ ತುಂಬಿದೆ ಗದರಿಕೆ ನನ್ನ ಮಗನಿಗೆ ವೇದ ವಾಕ್ಯ. ಅದಕ್ಕೆ ಅಲ್ಲವೇ ಹಿರಿಯರು ಹೇಳಿದ್ದು<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: red;">ಮನೆಯೇ ಮೊದಲ ಪಾಠಶಾಲೆ </span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: red;">ಜನನಿ ತಾನೇ ಮೊದಲ ಗುರುವು </span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: red;">ಜನನಿಯಿಂದ ಪಾಠ ಕಲಿತ ಜನರು ಧನ್ಯರು </span></b></div>
ಎಂದು. ಜನನಿಯ ಅಪರಿಮಿತ ತಾಳ್ಮೆ ನಿಜಕ್ಕೂ ಮೆಚ್ಚುವಂತಾದ್ದು. ಮುಂದೊಮ್ಮೆ ಅದರ ಬಗ್ಗೆ ಬರೆಯುತ್ತೇನೆ.<br />
ಆಗಿನ್ನೂ ಅಭಿನವನಿಗೆ ತುಂಟತನದ ಪರಮಾವಧಿಯ ಕಾಲ. ತನ್ನ ಬಲಿಷ್ಟವಲ್ಲದ ಕಾಲಿನಲ್ಲಿ ತುಂಟ ಹೆಜ್ಜೆಯಿಡುತ್ತ ಓಡುತ್ತಿದ್ದರೆ ಹೆತ್ತವರ ಸಂತೋಷಕ್ಕೆ ಎಣೆಯಿಲ್ಲ .<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAQSZWXNWRKOLe3n5hXHFa66_ZJXRIg4RuqQNhmO2r6mIuIIlPYXkxaYj_UozxJApHICl70vYm7UMwDInuAx_Q8oJ9LRRrQb_qbbC6q0Wib05bX7fYj64K8P2gpdzz3hfwMx62Is9S-7rY/s1600/DSC_0585.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAQSZWXNWRKOLe3n5hXHFa66_ZJXRIg4RuqQNhmO2r6mIuIIlPYXkxaYj_UozxJApHICl70vYm7UMwDInuAx_Q8oJ9LRRrQb_qbbC6q0Wib05bX7fYj64K8P2gpdzz3hfwMx62Is9S-7rY/s320/DSC_0585.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFWaSvoRXhwoAXXc6vPBkfmNhitNbyDSvdDSx2IWJVaFyPMpGgWoQg24_ERACpWt67mu2oj6oGIS7eTlC0gMjlWtrg4WpNBzmq5hGPFMZ5gK2ZXAF4HRZyyy6w9LCtTDN_-psyS0li2hbL/s1600/DSC_0699.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFWaSvoRXhwoAXXc6vPBkfmNhitNbyDSvdDSx2IWJVaFyPMpGgWoQg24_ERACpWt67mu2oj6oGIS7eTlC0gMjlWtrg4WpNBzmq5hGPFMZ5gK2ZXAF4HRZyyy6w9LCtTDN_-psyS0li2hbL/s320/DSC_0699.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
ಆವ ಮಾಡದ ಹೋಳಿಯಿಲ್ಲ. ಅಮ್ಮನಿಗೆ ದಿನವೂ ಹೊಸ ಹೊಸ ಕೆಲಸ ನೀಡುವ ಮಹಾನ್ ಪುರುಷ ಆತ. ಪ್ರತಿ ದಿನ ನಾನು ಆಫೀಸ್ ನಿಂದ ಮನೆಗೆ ಬಂದ ಕೂಡಲೇ ನನ್ನಾಕೆ ಅವನ ಪುರಾಣಗಳನ್ನು ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದಳು. ಒಟ್ಟಿಗೆ ಕುಳಿತು ನಗುವ ಸರದಿ ಇಬ್ಬರದು. ಅವನ ಬಾಲ್ಯದ ಅನೇಕ ಘಟನೆಗಳು ಸ್ಮೃತಿ ಪಟಳದಲ್ಲಿ ಅಚ್ಚಳಿಯದೇ ಹಾಗೆ ಉಳಿದುಕೊಂಡಿದೆ. ಮುಂದೊಮ್ಮೆ ಆ ಬುತ್ತಿಯನ್ನು ನಿಮ್ಮೆದುರಿಗೆ ಬಿಚ್ಚುವಾಸೆ. ಆ ಮಕ್ಕಳ ಮನಸ್ಸು ನೋಡಿ, ಅವರಿಗೆ ಯಾರ ಹಂಗೂ ಇಲ್ಲ, ಅಪ್ಪ ಅಮ್ಮ ಗದರಿಸುತ್ತಾರೆ ಎಂಬ ಗೊಡವೆಯಿಲ್ಲ. ಪಕ್ಕದ ಮನೆಯವರು ಏನೆಂದಾರು ಎಂಬ ಚಿಂತೆಯಿಲ್ಲ . ತಾವಾಯಿತು ತಮ್ಮ ಹೋಳಿಯಾಯಿತು ಅಷ್ಟೇ . ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಮಿತಿ ಮೀರಿದಾಗ ಎರಡು ಪ್ರೀತಿಯ ಪೆಟ್ಟು ಬಿದ್ದಿದ್ದು ಇದೆ. ಆದರೆ ಅದಕ್ಕೆಲ್ಲ ಸೊಪ್ಪು ಹಾಕುವ ಜಾಯಮಾನ ಮಕ್ಕಳದ್ದಲ್ಲ . ಅವರಿಗೆ ಗೊತ್ತು, ಅಪ್ಪ ಅಮ್ಮ ಆಮೇಲೆ ಪ್ರೀತಿ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ ಎಂದು .<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwpbQlVw_v-Bmpzf8CxY5foZhMJ4rhdsdTZvesPihhp5fK9qvWQGjpv-fMKDUCvip-emUlqpbVFPCsJ6XoO1U8Sp9lPCqHUh6BmZq_J5DgYVfxcvoRuc5y2nLckYX4x8gEiBJ14HB28DAg/s1600/DSC_0645+%25282%2529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwpbQlVw_v-Bmpzf8CxY5foZhMJ4rhdsdTZvesPihhp5fK9qvWQGjpv-fMKDUCvip-emUlqpbVFPCsJ6XoO1U8Sp9lPCqHUh6BmZq_J5DgYVfxcvoRuc5y2nLckYX4x8gEiBJ14HB28DAg/s320/DSC_0645+%25282%2529.JPG" width="212" /></a></div>
ಜಗತ್ತಿನ ವೈಚಿತ್ರ್ಯ ನೋಡಿ, ಮಗು ಎಷ್ಟೇ ಕಾಟ ಕೊಟ್ಟರೂ ಅದನ್ನು ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಸ್ವೀಕರಿಸುವ ನಾವು ಬೇರೆಯವರು ಕೊಟ್ಟಾಗ ಸ್ವೀಕರಿಸುವುದಿಲ್ಲ . ಅದಕ್ಕೆ ಹಿರಿಯರು ಹೇಳಿದ್ದು, <b>ಮನಸ್ಸು ಮಗುವಿನದಾಗಲಿ, ವಿಚಾರ ಹೆಮ್ಮರದಂತಿರಲಿ</b> ಎಂದು .<br />
ಮಲೇಶಿಯದಲ್ಲಿ ಆ ದಿನ ನಡೆದ ಘಟನೆ ನಮ್ಮ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಯಾವಾಗಲೂ ನೆನಪಿನಲ್ಲಿ ಉಳಿಯುವಂತದ್ದು . ಸುಮಾರು ರಾತ್ರಿ 8 ಘಂಟೆಯ ಸಮಯ. ಆಗಿನ್ನೂ ಊಟಕ್ಕೆ ರೆಡಿ ಆಗುತ್ತಿದ್ದೆವು. ಅಭಿನವನಿಗೆ ಊಟದ ಮೇಲೆ ಆಸಕ್ತಿ ಅಷ್ಟಕ್ಕಷ್ಟೇ . ಅವನದು ಏನಿದ್ದರೂ ಆಟ, ಆಮೇಲೆ ಒಟ , ನಡುವಿನಲ್ಲಿ ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಕೊಡುವ ಕಾಟ ....<br />
ಎಂದಿನಂತೆ ಅಂದು ಇಡಿ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಓಡಾಡಿಕೊಂಡು ಆಟ ಆಡುತ್ತಿದ್ದ . ಮಲೇಶಿಯದ ಎಲ್ಲ ಮನೆಗಳಿಗೂ ಹಾಗೂ ಎಲ್ಲ ಮನಸುಗಳಿಗೂ autolock system ಇದೆ. ಇಲ್ಲಿನ ಮನೆಗಳ ಎಲ್ಲ ಬಾಗಿಲುಗಳಿಗೂ autolock ಇರುವುದರಿಂದ ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ನಾನೇ ಹೊರಗಡೆ ಸಿಕ್ಕಿ ಹಾಕಿಕೊಂಡು ಪೇಚಾಟಕ್ಕೆ ಸಿಲುಕಿದ ನಿದರ್ಶನಗಳಿವೆ. ಅಭಿನವನ ಅತೀ ಇಷ್ಟದ ಆಟ ಅಡಗಿಕೊಳ್ಳುವ ಆತ. ನಾನು ಮತ್ತು ನನ್ನಾಕೆ ಮನೆಗೆ ಬಂಡ ಕೂಡಲೇ ಮಕ್ಕಳ ಜೊತೆ ಮಕ್ಕಳಾಗಿ ಹೋಗುತ್ತೇವೆ. ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಅವರದೇ ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ ಆಡಿದರಷ್ಟೇ ಇಷ್ಟವಾಗುತ್ತದೆ . ನಮ್ಮ ದಿನದ ಜಂಜಾಟ, ದಿನದ ಒತ್ತಡ ಅವರ ಮುಂದೆ ಊದಿದರೆ ಅವರಿಗೇನು ಅರ್ಥವಾಗಬೇಕು. ನಾವು ಕೂಡಾ ಹಾಗೆ, <b>ಊದುವ ಜಾಗದಲ್ಲಿ ಊದಲು ಭಯ, ಕೇಳದ ಜಾಗದಲ್ಲಿ ಊದುವ ತವಕ.</b> <b><span style="color: blue;">ಎಷ್ಟೇ ಒತ್ತಡಗಳು ಇದ್ದರೂ ಅದನ್ನು ಮನೆಗೆ ತರಬಾರದೆಂಬ ಅಲಿಖಿತ ಬಾಂಡ್ ಪೇಪರ್ ಗೆ ನಾನು ಮತ್ತು ನನ್ನಾಕೆ ಸಹಿ ಹಾಕಿ ಹಲವು ವರ್ಷಗಳೇ ಕಳೆದಿವೆ . </span></b><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: red;"><b>ಚಿಂತೆಯಿಲ್ಲದವನಿಗೆ ಸಂತೆಯಲ್ಲಿಯೇ ನಿದ್ದೆ </b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: red;"><b>ಚಿಂತೆ ಹಲುಬುವಗೆ ಹೋದಲ್ಲೆಲ್ಲ ಚಿತೆ </b></span></div>
ಬದುಕು ಕ್ಷಣಿಕ, ಒತ್ತಡಗಳು ಇರುವುದು ಮಾಮೂಲು . ಅತ್ತರು ಅದೇ ಸೂರ್ಯ, ನಕ್ಕರೂ ಅದೇ ಸೂರ್ಯ . ಆದರೆ ನಕ್ಕು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಬದುಕಿದೆಯಲ್ಲ ಅದರ ಮಜವೇ ಬೇರೆ. <b>ಮುಖದ ನಗು, ಬದುಕಿನ ಅನೇಕ ಹುಳುಕನ್ನು , ಕ್ರೋಧವನ್ನು , ಹೊಲಸನ್ನು, ಅಸೂಯೆಯನ್ನು ಮುಚ್ಚುತ್ತದೆ.</b> ಅದಕ್ಕೆ ನಾವು ಹಾಗೆ ನಿರ್ಧಾರ ಮಾಡಿದ್ದು . ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ನಮ್ಮ ನಿರ್ಧಾರ ತಪ್ಪು ಎನ್ನುವಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಅಭಿನವ ಸತಾಯಿಸಿದ್ದು ಇದೆ. ಈಗೆಲ್ಲ ಮನೆಗೆ ಹೋದರೆ ಅವನಿಗೆ ಆಟ ಆಡಲು ನಾವು ಬೇಕೇ ಬೇಕು . ಒಂದು ಘಂಟೆ ಅವನಲ್ಲಿ ಆಡಿದರೆ ಉಳಿದ ಎರಡು ಘಂಟೆ ಅವನೇ ಅವನಷ್ಟಕ್ಕೆ ಆಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾನೆ . ಇಂತಿಪ್ಪ ಸನ್ನಿವೇಷದಲ್ಲಿ ಮಲೇಶಿಯದ ಆ ದಿನದ ರಾತ್ರಿಯ 8 ಘಂಟೆಯ ಊಟ ಮಾಡುವ ವೇಳೆಯಲ್ಲಿ ಅದೊಂದು ಘಟನೆ ನಡೆದು ಹೋಯಿತು .<br />
ಅಡಗಿಕೊಳ್ಳುವ ಆಟ ಆಡುತ್ತಿದ್ದ ಮುದ್ದು ಪೋರ ಅಡಗಲೆಂದು bedroom ಗೆ ಹೋದ . ಅದ್ಯಾವ ಘಳಿಗೆಯೋ ಕಾಣೆ, ಆತನಿಗೆ ಬಾಗಿಲು ಹಾಕಿ ಅಡಗಿಕೊಳ್ಳುವ ಮನಸ್ಸಾಯಿತು . ಬಾಗಿಲು ಎಳೆದೇ ಬಿಟ್ಟ . ಆ autolock ಬಾಗಿಲು ಮುಚ್ಸಿಕೊಂಡಿತು . ರಾತ್ರಿ 8 ಘಂಟೆ, ರೂಮಿನ ಒಳಗಡೆ ಕತ್ತಲೆ ಬೇರೆ . ಕತ್ತಲಿನ ಪ್ರಪಂಚದ ಅರಿವೆಯೇ ಇಲ್ಲದ ಬಾಲಕ ಕತ್ತಲಿಗೆ ಹೆದರಿ ಬೆಚ್ಚಿ ಹೋಗಿದ್ದ .<br />
ದುರ್ದೈವಕ್ಕೆ ಮನೆಯ ಮೇನ್ ಡೋರ್ ನ ಕೀ ನಮ್ಮ ಬಳಿ ಇತ್ತೇ ಹೊರತು ಎಲ್ಲ ಬಾಗಿಲುಗಳದಲ್ಲ . ಆ ದಿನ ಶನಿವಾರ ಬೇರೆ . ನಾವು ಯೂನಿವರ್ಸಿಟಿ ಅಪಾರ್ಟ್ ಮೆಂಟ್ ನಲ್ಲಿ ಇದ್ದಿದ್ದರಿಂದ ಸೆಕ್ಯೂರಿಟಿ ಯವರನ್ನು ಕರೆಯೋಣ ಎಂದರೆ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ರಜೆ. ಅಭಿನವ ಒಂದೇ ಸವನೆ ಅಳುತ್ತಿದ್ದಾನೆ, ಬಹುಶ: ಅಂದು ಎಲ್ಲ ದೇವರ ನೆನಪಾಗಿದ್ದು ಸುಳ್ಳಲ್ಲ . ಅಭಿನವ 14 ತಿಂಗಳ ಪೋರ . ಅವನಿಗೆ ಬಾಗಿಲು ತೆಗೆಯುವುದು ಹೇಗೆಂದು ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಹೆದರಿಕೆಯಿಂದ ಕಂಗಾಲಾದ ಅಭಿನವನ ಅಳು ಕರುಳು ಹಿಂಡುವಂತೆ ಇತ್ತು. ಅವನ ಪ್ರತಿ ಶಬ್ದ ಅಂದು ಮನೆಯಲ್ಲಿ ನೋವಿನ ಅಲೆ ತಂದಿತ್ತು . ಅವನನ್ನು ಹೊರಗಡೆಯಿಂದ ಎಷ್ಟು ಸಮಾಧಾನ ಪಡಿಸಿದರೂ ಪ್ರಯೋಜನವಾಗಲಿಲ್ಲ . ನಾವಿದ್ದದ್ದು ಎರಡನೇ ಅಂತಸ್ತಿನ ಮನೆಯಲ್ಲಿ. ಕಿಡಕಿಯಿಂದ ಕರೆಯಲಾಗದ ಸ್ಥಿತಿ .<br />
ಅದೇ ಸಮಯಕ್ಕೆ ಕೆಳಗಿನ ಮನೆಯ ನನ್ನ ಸ್ನೇಹಿತ ಬಂದು ಅವನು ಸಹಾಯಕ್ಕೆ ಯತ್ನಿಸಿದ. ನಾವು ಬಾಗಿಲು ಒಡೆಯಲು ಯತ್ನಿಸಿದೆವು ಆದರೆ ಬಾಗಿಲಿನ ಹಿಂದೆ ಅಭಿನವ ನಿಂತಿದ್ದಾನೆ . ಬಾಗಿಲು ಬಿದ್ದರೆ ಅವನ ಮೈಮೇಲೆ ಬೀಳುತ್ತದೆ . ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಸನ್ನಿವೇಷಗಳು ಬದುಕಿನ ಅನೇಕ ದಾರಿಗಳನ್ನು ತೊರಿಸುತ್ತವೆ. ಅಭಿನವನಿಗೂ ಏನನ್ನಿಸಿತೋ ಏನೋ, ಬಾಗಿಲಿನ ಕೆಳಗೆ ಕಿಂಡಿಯಿಂದ ಸಣ್ಣ ಬೆಳಕು ಅವನಿಗೆ ಕಾಣುತ್ತಿತ್ತು . ಆ ಕಿಂಡಿಯಿಂದ ಅವನ ಪುಟ್ಟ ಬೆರಳು ಗಳನ್ನು ಹೊರ ಹಾಕಿ ಅಳುತ್ತಿದ್ದ .<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIk99xvu52fJYDqXzMLJx2JR3ijk5PdDGLyxyLu95LlvTfoT3PvuYB54yU0M8K1TzfMrrs2geklgk1KWJc0Th9wcT-ccSdOMlIZPSfYElIpMvVr2vZuktCcVE0il6rR2MN-SQ9wsy1gwpc/s1600/finger+door.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIk99xvu52fJYDqXzMLJx2JR3ijk5PdDGLyxyLu95LlvTfoT3PvuYB54yU0M8K1TzfMrrs2geklgk1KWJc0Th9wcT-ccSdOMlIZPSfYElIpMvVr2vZuktCcVE0il6rR2MN-SQ9wsy1gwpc/s400/finger+door.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
ಆ ಸಂಧರ್ಭ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿಯೇ ಮರೆಯಲಾಗದ್ದು. ಹ್ರದಯ ಹಿಂಡುವ ಆ ಸನ್ನಿವೇಷ ಕಣ್ಣಿನಲ್ಲಿ ಕಣ್ನೀರ ಧಾರೆಯನ್ನೇ ಹರಿಸಿತ್ತು. ಆ ಪುಟ್ಟು ಬೆರಳುಗಳನ್ನು ಪಟ ಪಟನೆ ಹೊಡೆಯುತ್ತ ಆತ ಅಳುತ್ತಿದ್ದ . ಹೊರಗೆ ನಿಸ್ಸಹಾಯಕತೆಯಿಂದ ನಾವು ಅವನನ್ನು ರೂಮಿನಿಂದ ಹೊರಗೆ ತರುವುದು ಹೇಗೆಂದು ಯೋಚಿಸುತ್ತಿದ್ದೆವು . ಸ್ನೇಹಿತನ ಸಹಾಯದಿಂದ ಪಕ್ಕದ ಮನೆಯ ಕಿಡಕಿ ಯನ್ನು ಹಾರಿ ನಮ್ಮ ಮನೆಯ ಕಿಡಕಿಯ ಹತ್ತಿರ ಬಂದು ಅಭಿನವನನ್ನು ನೋಡಿದ ಕೂಡಲೇ ಆತ ಓಡಿ ಕಿಡಕಿಯ ಹತ್ತಿರ ಬಂದು ನನ್ನ ನೋಡಲಾರಂಭಿಸಿದ . ದೂರ ಸರಿ, ನಾನು ಕಿಡಕಿ ಯ ಗ್ಲಾಸ್ ಒಡೆದು ಒಳಗೆ ಬರುತ್ತೇನೆ ಎಂದು ಎಷ್ಟು ಹೇಳಿದರೂ ಅವನಿಗೆ ಅರ್ಥವಾಗದು. ರಾತ್ರಿಯ ಕತ್ತಲಿನ ಪ್ರಪಂಚಕ್ಕೆ ಆತ ಹೆದರಿ ಕಂಗಾಲಾಗಿ ಹೋಗಿದ್ದ . ಕೊನೆಗೆ ದೇವರ ಮೇಲೆ ಭಾರ ಇಟ್ಟು ಗ್ಲಾಸ್ ನ ಡೋರ್ ಅನ್ನು ನನ್ನ ಕಡೆಗೆ ಜೋರಾಗಿ ಎಳೆದುಕೊಂಡೆ . ಗ್ಲಾಸ್ ಒಡೆದರೂ ಅಧ್ರಷ್ಟಕ್ಕೆ ಯಾರಿಗೂ ಪೆಟ್ಟಾಗಲಿಲ್ಲ . ಕೂಡಲೇ ಕಿಡಕಿ ಹಾರಿ ರೂಮಿನ ಒಳಗೆ ಹೋಗಿ ಅವನ ಅಪ್ಪಿಕೊಂಡೆ . ಆ ಕ್ಷಣ ಜೀವನದ ಮರೆಯಲಾರದ ಕ್ಷಣಗಳಲ್ಲಿ ಒಂದು . ಅಭಿನವ ಅತ್ತು ಅತ್ತು ಎಚ್ಚರ ತಪ್ಪುವ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದ. ಆ ದಿನ ಇಡೀ ರಾತ್ರಿ ಅಭಿನವನ ಮುಖ ನೋಡುತ್ತಾ ನಾನು ನನ್ನಾಕೆ ದಿನ ಕಳೆದೆವು .<br />
<br />
ಅಂದಿನಿಂದ ಇಂದಿನವರೆಗೂ ಕತ್ತಲಿಗೆ ಆತ ಸ್ವಲ್ಪ ಹೆದರುತ್ತಾನೆ. ಆ ಭಯ ಇನ್ನೂ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ನೆಟ್ಟಿದೆ . ಆ ಪುಟ್ಟ ಬೆರಳುಗಳು ಬಾಗಿಲಿನ ಕೆಳಗಿಂದ ಬಂದ ಆ ಘಟನೆ ನೆನಪಿನಲ್ಲಿ ಉಳಿಯುವ ಒಂದು ಘಟನೆ . ಈಗ ಅಭಿಗೆ 4 ವರ್ಷ , ಪ್ರತಿ ದಿನ ರಾತ್ರಿ ಮಲಗುವಾಗ ತನ್ನ ಬಾಲ್ಯದ ಕಥೆ ಕೇಳುತ್ತಾನೆ . ನಿನ್ನೆ ಹೀಗೆಯೇ ಈ ಘಟನೆ ಹೇಳುವಾಗ ಮತ್ತೆ ಕಣ್ಣು ನೀರಾಯಿತು . ಅದನ್ನು ನಿಮ್ಮೊಂದಿಗೆ ಹಂಚಿಕೊಳ್ಳುವ ಮನಸ್ಸಾಯಿತು.<br />
ಓದಿ ನಿಮ್ಮ ಅಭಿಪ್ರಾಯ ಹೇಳುತ್ತಿರಲ್ಲ ...<br />
ನಿಮ್ಮವನೇ<br />
ಗುರು ಬಬ್ಬಿಗದ್ದೆ</div>
</div>
ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-20960951883653144142012-03-22T21:40:00.003-07:002012-03-22T21:40:51.118-07:00ಯುಗಾದಿಯ ಹಾರ್ದಿಕ ಶುಭಾಶಯಗಳು<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXPAAMMi8ISuDF-DbflyrMZPFqh4ktziD-t0_8OB0K2DKaZRBrKp5mOCYlkqAHcWdqpzRwVPvPce4U_L_UTdO2ffxyPBg9xxlpDn1-qpClLGHFLm5pdf0iJLFt3zfaAqTe0JlGj9zkRuvS/s1600/yugadi.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXPAAMMi8ISuDF-DbflyrMZPFqh4ktziD-t0_8OB0K2DKaZRBrKp5mOCYlkqAHcWdqpzRwVPvPce4U_L_UTdO2ffxyPBg9xxlpDn1-qpClLGHFLm5pdf0iJLFt3zfaAqTe0JlGj9zkRuvS/s400/yugadi.png" width="400" /></a></div>
<br /></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-80218632850164055622012-01-20T23:45:00.000-08:002012-01-20T23:56:18.826-08:00ಈ ಸಡಗರ ಎಲ್ಲವೂ ನನಗಾಗಿ, ನಾನೇ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ?????<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
</div>
<ul class="rg_ul" data-cnt="18" data-pg="4"><div class="rg_hv" data-initialized="1" id="rg_h" style="left: 656px; top: 135px; width: 259px;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a class="rg_hl" href="http://www.google.com.my/imgres?q=mother+and+daughter+relationship&hl=en&sa=X&qscrl=1&nord=1&rlz=1T4WZPH_enMY455MY455&biw=1058&bih=458&tbm=isch&prmd=imvns&tbnid=aOF226LcF9yqOM:&imgrefurl=http://www.quotesbuddy.com/quotes/daughters-quotes/&docid=7cNaDqZeKNE4QM&imgurl=http://www.quotesbuddy.com/uploads/2009/07/daughters-quotes-graphics-3.jpg&w=1280&h=960&ei=o2saT_OPM86ZiAfayb3hCw&zoom=1" id="rg_hl" style="height: 194px; margin-left: 1em; margin-right: 1em; width: 259px;"><img alt="" class="rg_hi" data-height="194" data-width="259" height="299" id="rg_hi" src="http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQsxqgOE6CCWv6zoit88NU9t5ODxuABIM3FEKMZm0ryxKSu-3C2tA" style="height: 194px; width: 259px;" width="400" /></a></div>
<div class="rg_hc" id="rg_hc">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada'; font-size: 16pt; text-align: justify;"> </span></div>
</div>
</div>
</ul>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಅಂದು ನನ್ನ ಎರಡನೇ ವಧು ಪರೀಕ್ಷೆ. ವರನ ಮುಖದಲ್ಲಿ ಪ್ರಪಂಚವನ್ನೇ ಗೆದ್ದ ಅಲೆಗ್ಸಾಂಡರನ ಸಂತಸ. ಆತ ನನ್ನನ್ನು ಮದುವೆಯಾಗಲು ಬಂದಿದ್ದಾನೋ ಅಥವಾ ನನ್ನ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯ ಹರಣಕ್ಕೆ ಟೊಂಕ ಕಟ್ಟಿದ್ದಾನೋ ಇಂದಿಗೂ ತಿಳಿಯಲೇ ಇಲ್ಲ. ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಸಂಭ್ರಮದ ವಾತಾವರಣ. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: blue; font-family: 'BRH Kannada';"><b>ಸಿರಸಿಯ ಮಾರಿಕಾಂಬಾ ಜಾತ್ರೆಯಲ್ಲಿ ಕೋಣ ಬಲಿ ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದಾಗ ಸಮಸ್ತ ಜನತೆಗೆ ಸಂಭ್ರಮದ ವಾತಾವರಣವಂತೆ, ಆದರೆ ಕೋಣಕ್ಕೆ............... </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಇಲ್ಲಿ ನಾನೂ ಕೂಡಾ ಹರಕೆಯ ಕುರಿ ಯಂತೆ ಎಂದು ಅನ್ನಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಈ ಸಂಭ್ರಮ, ಈ ಸಂತೋಷ, <span style="color: magenta;"><b>ಈ ಸಡಗರ ಎಲ್ಲವೂ ನನಗಾಗಿ, ನಾನೇ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ????? </b></span>ಇಂಥಹ ಹುಚ್ಚು ಮನಸ್ಸಿನ ಹತ್ತು ಮುಖಗಳು ನನಗಿವೆ ಆದರೆ ಅವೆಲ್ಲ ಕ್ಷಣ ಮಾತ್ರ. ಆದರೆ ಅಮ್ಮನ ಸಂಭ್ರಮ ಮಾತ್ರ ಇಂದಿಗೂ ಮರೆಯಲಾರದ ಕ್ಷಣ. ಅವಳು ಅಂದು ಸಂತೋಷದ ಖನಿ ಆಗಿದ್ದಳು.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"> <span style="color: blue;"><b>ಬಹುಷ: ನನಗೆ ಜೀವ ಇರದೆ ಇದ್ದಿದ್ದರೆ ಅಂದೇ ನನ್ನ ಮದುವೆಯ ಜೊತೆಗೆ ಬಾಳಂತನ ವನ್ನು ಮುಗಿಸಿಬಿಡುತ್ತಿದ್ದರೇನೋ???? </b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಅಂಥಹ ತರಾ ತುರಿ ಅಲ್ಲಿ ಕಾಣುತ್ತಿತ್ತು.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: 'BRH Kannada';"><b>ಮದುವೆ ಯಾಕೆ ಬೇಕು ಎಂಬುವುದರ ಬಗೆಗೆ ಇಂದಿಗೂ ಸರಿ ಉತ್ತರ ನನಗೆ ಯಾರಿಂದಲೂ ಸಿಗಲಿಲ್ಲ . ಆಮ್ಮನಿಗೆ ಅದೊಂದು ಪದ್ದತಿ. ಅಪ್ಪನಿಗೆ ಅದೊಂದು ಕಾಲಕ್ಕೆ ತಕ್ಕಂತೆ ನಡೆಯಲೇಬೇಕಾದ ಕ್ರಿಯೆ. ಇನ್ನು ಮದುವೆಯಾದ ಗೆಳೆಯ ಗೆಳತಿಯರಿಗೆ ಅರ್ಥವೇ ಗೊತ್ತಿರದ ಒಂದು ಹನಿಮೂನ್ ಪ್ರಯಾಣ. ಪೆಟ್ರೋಲ್ ಇರುವ ತನಕ ಓಡುವ ಬಸ್ ಪ್ರಯಾಣ. ಅಜ್ಜನಿಗೆ ಅದೊಂದು ಜವಬ್ದಾರಿ ತರುತ್ತದೆ ಎಂಬುವ ನಂಬಿಕೆ. ಇನ್ನು ಅಜ್ಜಿಗೆ ಜವಾಬ್ದಾರಿ ಕಳೆದುಕೊಂಡ </b></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;"><span style="color: purple;"><b>ಸಮಾಧಾನ</b></span></span><b style="color: purple; font-family: 'BRH Kannada';">. ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಕಿರಿಯ ತಂಗಿ ಇದ್ದರೆ, ಅವಳಿಗೆ ಅಕ್ಕನ ಮದುವೆ ಬೇಗ ಆದರೆ ಮುಂದಿನ ತಯಾರಿ ತನ್ನದೇ ಎಂಬ ಅವ್ಯಕ್ತ ಸುಖ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಮದುವೆ ಯ ನಿಜವಾದ ಅವಶ್ಯಕತೆಯ ಬಗೆಗೆ ಎಲ್ಲಿಯೂ ಸಮರ್ಪಕ ನಿಲುವುಗಳು ಕಂಡಿಲ್ಲ. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಯಾವುದೋ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಶ್ರಾದ್ದದ ದಿನ ಮನೆಯ ಬೆಕ್ಕು ಗಲಾಟೆ ಮಾಡುತ್ತಿತ್ತಂತೆ. ಅದನ್ನು ಬುಟ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಮುಚ್ಚಿಡುತ್ತಿದ್ದರಂತೆ. ತದ ನಂತರ ಅದೆಷ್ಟೋ ತಲೆಮಾರು ನಂತರವೂ ಬೆಕ್ಕು ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಪಕ್ಕದ ಮನೆಯಿಂದ ತಂದು ಶ್ರಾದ್ದ ದ ದಿನ ಮುಚ್ಚಿ ಇಡುತ್ತಿದ್ದರಂತೆ. ಅಲ್ಲಿ ಬೆಕ್ಕು ಯಾಕೆ ಬೇಕು ಎಂಬುವುದು ಯಾರಿಗೂ ಬೇಕಿರಲಿಲ್ಲ ಮತ್ತು ತಿಳಿಯುವ ವ್ಯವಧಾನವೂ ಇರಲಿಲ್ಲ, ಆದರೆ ಒಂದಂತೂ ನಿಜ, ದೊಡ್ಡವರ ಮಾತಿಗೆ ಎದುರಾಡದೇ ಹೇಳಿದ್ದನ್ನು ಮಾಡುವ ಮನಸ್ಸು ಹಿಂದಿನವರಿಗೆ ಇತ್ತು. ಸಂಪ್ರದಾಯ ದ ನೆರಳಿನಲ್ಲಿ ಮೂಢನಂಬಿಕೆ ಜಾಡ್ಯ ಅವರಲ್ಲಿ ಅಂಟಿ ಕೊಂಡಿತ್ತು. ನಾನು ಆ ಜಾತಿಯವಳಲ್ಲ. ನನಗೆ ಅವಶ್ಯಕತೆಯಿಲ್ಲದೆ ಯಾವ ಬೆಕ್ಕು ಇರುವುದು ಬೇಕಿಲ್ಲ. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಅಮ್ಮ ನಿಗೆ ನನಗೆ ಇದೇ ದ್ವಂದ್ವ ದ ಬಗೆಗೆ ಸಿಕ್ಕಪಟ್ಟೆ ಜಗಳವಾಗಿ ಅಮ್ಮ ಕಣ್ಣೀರು ಹರಿಸಿದಾಗ (ಅದು ಅವಳ ಭ್ರಮ್ಹಾಸ್ತ್ರವೂ ಹೌದು) ನಾನೇ ಮಾತಿಗೆ ಮಾತು ಬೆಳಸದೇ ಮೌನಕ್ಕೆ ಶರಣಾಗಿ ಬಂದಿದ್ದೇನೆ. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಆ ದಿನ ಮದುಮಗ ನಿಗೆ ನನ್ನ ಪ್ರತಿಭೆಗಿಂತ ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ನನ್ನ ಸೌಂದರ್ಯ ಬೇಕಾಗಿತ್ತು. ಸೀರೆ ಉಟ್ಟು ಹಣೆಗೆ ಕುಂಕುಮ ಇಟ್ಟು ಪಕ್ಕಾ ದೇವಿ ಜಾತ್ರೆಯಲ್ಲಿ ಕಾಣುವ ದೇವಿಯ ನೋಡಲು ಆತ ಕಾತರನಾಗಿದ್ದ. ಅಂತೂ ಅಮ್ಮನ ಮಾತಿಗೆ ಎದುರಾಡದೇ ಒಲ್ಲದ ಮನಸ್ಸಿನಿಂದ ಸೀರೆ ಉಟ್ಟು </span>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px; text-align: -webkit-auto;">ಕಾಫಿ </span> <span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಹಿಡಿದು ಕೊಂಡು ಬಂದು ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಕೊಟ್ಟೆ. <span style="color: blue;"><b>ಅವನ ಕಣ್ಣುಗಳು ನನ್ನೇ ನೋಡುತ್ತಿದ್ದವೋ ಇಲ್ಲ ತಿನ್ನುತ್ತಿದ್ದವೋ ನಾ ಕಾಣೆ. </b></span>ಆದರೆ ಇದೊಂದು ಅಸಹನೀಯ ಕ್ಷಣ ಮಾತ್ರ ಹೌದು. ಎಲ್ಲ ಮಾತುಕತೆಗಳು ಮುಗಿದ ಮೇಲೆ ವರ ಮಹಾಶಯ ನಿಗೆ ನನ್ನೊಂದಿಗೆ ಮಾತನಾಡುವ ತವಕ. ಅಂತೂ ಇನ್ನೊಂದು ಪ್ರಶ್ನೆ ಪತ್ರಿಕೆ ಸಿದ್ದವಾಗಿತ್ತು, ಉತ್ತರ ಪತ್ರಿಕೆ ಕಾಯುತ್ತಿತ್ತು. ಬರೆಯುವ ಕೆಲಸ ನನ್ನದಾಗಿತ್ತು ಅಷ್ಟೆ.......</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಆ ದಿನ ಇನ್ನೂ ನೆನಪಿದೆ, ಆತ ಕೇಳಿದ್ದಾದರೂ ಏನು? <span style="color: purple;"><b> ನೀವೆ ಓದಿ ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ನಡುವಿನ ಶಾಂತಿ (ಅಲ್ಲಲ್ಲ ವಾಂತಿ) ಮಾತುಕತೆ.....</b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><span style="color: purple;"><b><br /></b></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಆದರೆ ಆ ದಿನದ ಮಾತುಕತೆ ಆರಂಬಿಸಿದ್ದು ಮಾತ್ರ ನಾನೆ....</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><span style="color: red;">ವಧು</span> : ನಿಮಗೆ ಯಾವ ತರದ ಹುಡುಗಿ ಬೇಕು ಎನ್ನುವುದನ್ನು ನೇರವಾಗಿ ಹೇಳಿದರೆ ಅನುಕೂಲ. ಸುಮ್ಮನೆ ಸುತ್ತಿ ಬಳಸಿ ಮಾತನಾಡಿ ಇಬ್ಬರ ಸಮಯವೂ ವ್ಯರ್ಥ ಮಾಡುವುದು ಬೇಡಾ...... (ಹುಡುಗ ತಬ್ಬಿಬ್ಬು, ಬಾಣದಂತೆ ಬಂದ ಮಾತಿಗೆ ಉತ್ತರವಿಲ್ಲದೆ ಒದ್ದಾಡಿದಂತೆ ತೋರಿತು)</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><span style="color: blue;">ವರ</span> : ನಿಮ್ಮ ನೇರ ಮಾತು ಹಿಡಿಸಿತು (ಬೇರೆ ದಾರಿ ಇಲ್ಲ ಹಾಗೆ ಹೇಳದೆ :) ), ಆದರೆ ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ನೇರ ಮಾತುಗಳು ಒಳ್ಳೆಯದಲ್ಲ. ಸ್ವಲ್ಪ ಗೌರವ ಇದ್ದರೆ ಒಳ್ಳೆಯದಲ್ವೆ? ನಿಮ್ಮಂತೆ ನೇರ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಆಡಲು ನನಗೂ ಬರತ್ತೆ. ಆದರೆ ವಿಷಯ ಆದಲ್ಲ, ಇಲ್ಲಿ ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ನಡುವಿನ ಅಹಮ್ ಗೆ ಸಮಯದ ಅಭಾವ ಇದೆ, ನಿಮ್ಮ ಮುಖದ ಮೇಲೆ ಎಷ್ಟು ಮುಗ್ಧತೆ ತೋರುತ್ತದೆಯೋ ಮಾತಿನಲ್ಲಿ ಅಷ್ಟೆ ಮೆಣಸಿದೆ. ಯಾಕೆ ಹೀಗೆ ನೀವು? ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಏನಾದರೂ ನೋವಿದ್ದರೆ ಹೇಳಿ????? </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><span style="color: red;">ವಧು</span> : (ಎಲ ಇವನಾ, ಬುಡಕ್ಕೆ ಕೈ ಹಾಕ್ತಾನಲ್ಲ, ನನ್ನ ನೋವನ್ನ ನಾನೇ ಅರ್ಥ ಮಾಡಿಕೊಂಡಿಲ್ಲ, ಇನ್ನು ನೀನು ಏನು ಮಾಡ್ಕೋಳೋದು) ನನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ನಿಮ್ಮ ಕನಿಕರ ನೋಡಿ ಸಂತೋಷ ಆಯಿತು, ಆದರೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬರ ಕನಿಕರ ದ ಭಿಕ್ಷೆ ನನಗೆ ಬೇಕಿಲ್ಲ. ನಾ ಹೇಗಿದ್ದೇನೋ ಹಾಗೆ ಸ್ವೀಕರಿಸಿದರೆ ಸದಾ ನಗೆಯ ಖನಿ ನಾನು, ಇಲ್ಲದಿರೆ ಬಾಗಿಲು ತೆರೆದಿದೆ, ಅಥಿತಿ ಹೋಗಬಹುದು (ಸ್ವಲ್ಪ ಖಡಕ್ ಆದೆ ಎನ್ನಿಸುತ್ತಿತ್ತು).</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><span style="color: blue;">ವರ</span>: ನಿನ್ನಂತ ಹೆಣ್ಣನ್ನು ಕಟ್ಟಿಕೊಳ್ಳುವ ಅವಶ್ಯಕತೆ ನನಗೂ ಇಲ್ಲ. ಮದುವೆ ಎಂಬುದು ನಿನಗೆ ಆಟ ಆಗಿರಬಹುದು ಆದರೆ ನನಗಲ್ಲ. ನಿನಗೆ ಮದುವೆ ಆಗುವುದು ಕನಸೇ ಸರಿ..... ( ಏನು ಮಹಾ ಚಂದ್ರಶೇಖರ್ ಸ್ವಾಮೀಜಿಗಳ ಭವಿಷ್ಯ ಇವಂದು , ಸತ್ಯ ಆಗಿಬಿಡತ್ತೆ ) </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: blue; font-family: 'BRH Kannada';"><b>ಆದರೆ ಆ ಕ್ಷಣದಲ್ಲಿ ಆ ಭವಿಷ್ಯ ಸತ್ಯ ಆಗಲಿ ದೇವರೇ ಎಂದು ಪ್ರಾರ್ಥಿಸಿದ್ದು ಸುಳ್ಳಲ್ಲ.</b></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಅದೇ ಅಮ್ಮ ಮಗಳ ದ್ವಂದ್ವಕ್ಕೆ ನಾಂದಿ ಹಾಡಿದ ದಿನ. ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಹೇಳಿದೆ, ”ನನ್ನ ಮದುವೆಯ ಬಗೆಗೆ ಕನಸು ಬೇಡಾ. ನನಗೆ ಮದುವೆ ಎನ್ನುವುದು ಅವಶ್ಯಕತೆ ಎನಿಸಿಲ್ಲ. ನೋಡಿದ ಎಲ್ಲ ವರಗಳಿಗೆ ಸೌಂದರ್ಯ ಪ್ರಜ್ನೆ ಇದೆಯೇ ಹೊರತೂ ಕಲೆಯ ಮೇಲೆ ಯಾವ ಅಕ್ಕರೆ ಇಲ್ಲ. ಅವರು ನನ್ನ ಕಲೆಯ ”ಕೊಲೆ” ಮಾಡುವುದರಲ್ಲಿ ಯಾವ ಅನುಮಾನವೂ ಇಲ್ಲ. ಬದುಕಿಗೆ ಗುರಿ ಬೇಕು, ಗುರಿಗೆ ಸಮಯ ಬೇಕು, ಇದೆರಡನ್ನು ಕಿತ್ತುಕೊಳ್ಳುವ ಮದುವೆಯ ಬಂಧನ ನನಗೆ ಬೇಕಿಲ್ಲ, ಈ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ನನ್ನ ನಿರ್ಣಯವೇ ಅಂತಿಮ”. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಅಮ್ಮನ ಕಣ್ಣುಗಳಲ್ಲಿ ನೀರು ಸುರಿಯುವುದು ಕಾಣುತ್ತಿತ್ತು. ಆದರೆ ಅದೇ ಕಣ್ಣೀರಿಗೆ ನನ್ನನ್ನು ತೇಲಿಸಿ ಬಿಡುವ ಶಕ್ತಿ ಇದೆ ಎಂದು ಗೊತ್ತಿದ್ದೇ ಅಂದು ಆ ನಿರ್ಧಾರ ಮಾಡಿದ್ದೆ.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';">ಇನ್ನು ಮದುವೆ ನನಗೆ ಇಷ್ಟವಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವುದರ ಬಗೆಗೆ ಅಮ್ಮ ನನ್ನ ನಡುವೆ ಮಿನಿ ಮಹಾಯುದ್ಧವೇ ನಡೆದಿದೆ. ಅದೊಂದು ಶೀತಲ ಸಮರ. ಅಮ್ಮನ ಸ್ಥಾನದಲ್ಲಿ ಅವಳು ಸರಿ, ಮಗಳ ಜಾಗದಲ್ಲಿ ನಾನು ಸರಿ, ಈ ದ್ವಂದ್ವಗಳ ಯುದ್ದವನ್ನು ಮುಂದಿನ ವಾರ ಮುಂದುವರೆಸುತ್ತೇನೆ. ಅಲ್ಲಿಯ ತನಕ ಕಾಯುತ್ತೀರಲ್ಲ.</span></div>
</div>
<div style="font-size: 22px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'BRH Kannada';"><br /></span></div>
</div>
</div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-71785915476457607292012-01-07T20:01:00.000-08:002012-01-07T21:19:16.172-08:00ಅವಳಿಗೆ ಬದುಕು ಎಂದರೆ ಮದುವೆ, ಬಾಳು ಎಂದರೆ ಮಕ್ಕಳು:ನನಗೆ ಬದುಕು ಎಂದರೆ ಸಾಧನೆ, ಬಾಳು ಎಂದರೆ ಸಾಹಸ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="color: #999999; font-family: georgia, serif;"><b>ಸ್ನೇಹಿತರೆ....</b></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"><span style="color: #999999; font-family: georgia, serif;"><b>ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದೇ ''ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರ'' ಕ್ಕೆ 4 ವರುಷಕ್ಕೆ ಕಾಲಿಟ್ಟ ಸಂಭ್ರಮ. ಕಳೆದ ವರ್ಷ ಬ್ಲಾಗ್ ಹೆಚ್ಚು ಬರೆಯಲು ಆಗಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಈ ವರ್ಷ ಮತ್ತದೇ ಉತ್ಸಾಹದೊಂದಿಗೆ ನಿಮ್ಮ ಮುಂದೆ ಬರುತ್ತೇನೆ. ನಿಮ್ಮ ಪ್ರೀತಿ ಸದಾ ಇರಲಿ. ನಿಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಬ್ಲಾಗ್ ಅನ್ನು ನಿಧಾನ ಓದುತ್ತಿದ್ದೇನೆ. ಅದಕ್ಕೆ ಕ್ಷಮೆ ಇರಲಿ. ಹೊಸ ವರುಷ ಸದಾ ಹರುಷ ತರಲಿ.</b></span></span></div>
</div>
<div>
<ul class="rg_ul" data-cnt="21" data-pg="1"><div class="rg_hv" data-initialized="1" id="rg_h" style="left: 113px; top: 125px; width: 272px;">
<div class="rg_hc" id="rg_hc">
<a class="rg_hl" href="http://www.google.com.my/imgres?q=life+and+struggle&hl=en&sa=X&qscrl=1&nord=1&rlz=1T4WZPH_enMY455MY455&biw=1366&bih=592&tbm=isch&prmd=imvns&tbnid=D8C4dd6q-JqQhM:&imgrefurl=http://blog.self-improvement-saga.com/2010/06/lifes-struggles/&docid=q7dXk6C5IUp81M&imgurl=http://blog.self-improvement-saga.com/wp-content/uploads/2010/06/lifes-struggles.jpg&w=500&h=340&ei=QBIJT9WhL5HjrAemr5z4Cg&zoom=1" id="rg_hl" style="clear: right; float: right; height: 185px; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; width: 272px;"><img alt="" class="rg_hi" data-height="185" data-width="272" height="272" id="rg_hi" src="http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQhboWG-d-0h5SwXDTWIL5q4g2-Vq2qVVloGYzD5OTTBYk5HCt7kA" style="height: 185px; width: 272px;" width="400" /></a></div>
</div>
</ul>
</div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia, serif;"><i> </i></span></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia, serif;"><i><br /></i></span></span></div>
<div>
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: georgia, serif;"><i><br /></i></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಬದುಕಿಗೆ ಸಂಗಾತಿ ಬೇಕು ನಿಜ, ಆದರೆ ಸಂಗಾತಿ ಇಲ್ಲದ ಬದುಕು ''ಬದುಕಲ್ಲ'' ಎಂಬ ನಿಲುವಿಗೆ ನನ್ನ ವಿರೋಧವಿದೆ. ಅಮ್ಮನ ಮುದ್ದಿನ ಮಗಳಾದ ನನಗೆ ಅಮ್ಮನ ಮದುವೆಯ ಬಲವಂತ ಇಂದಿಗೂ ಅರ್ಥವಾಗದ ಒಂದು ಸಮೀಕರಣ. ಹರೆಯಕ್ಕೆ ಬಂದ ಮಗಳು ತಂದೆ ತಾಯಿಗಳ ಚಿಂತೆಯನ್ನು ಹೆಚ್ಚಿಸುತ್ತಾಳಂತೆ. ಅವಳ ಮದುವೆ ಮಾಡಿ ಬಿಟ್ಟರೆ ತಮ್ಮ ಕರ್ತವ್ಯ ಮುಗಿಯಿತು ಎಂಬ ಕಲ್ಪನೆ ಬಹುಶ ಎಲ್ಲ ಭಾರತೀಯ ತಂದೆ ತಾಯಿಗಳಲ್ಲೂ ಇರುತ್ತದೆ. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಬದುಕು ಕೇವಲ 4 ಗೋಡೆಗಳ ಮಧ್ಯದ ಜೈಲಲ್ಲ ಎಂದು ನಾನು ಹೇಳಿದರೆ ಅದನ್ನು ''ಉಡಾಫೆ'' ಎಂದು ತಿರಸ್ಕರಿಸುವ ಅಥವಾ ತಿರಸ್ಕರಿಸುವಂತೆ ಮಾಡುವ ಅದೆಷ್ಟೋ ನನ್ನ ಸುತ್ತ ಮುತ್ತಲಿನ ಸಮಾಜಿಗರಿಗೆ ಬದುಕೆಂದರೆ ಬಾವಿಯೊಳಗಿನ ಕಪ್ಪೆಯಂತೆ. ಅವರು ನಡೆಸಿದ್ದೆ ಬದುಕು, ಹೇಳಿದ್ದೇ ವೇದ ವಾಕ್ಯ. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ನಾನಾಗ ಚಿಕ್ಕವಳಿದ್ದೆ. ಆಗ ಕಲಿಯುವುದೊಂದು ಬಿಟ್ಟು ಇನ್ನೇನು ನನಗೆ ಗೊತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ ಅಥವಾ ಬೇಕಿರಲೂ ಇಲ್ಲ. ಜೊತೆಗೆ ಭರತನಾಟ್ಯದ ಹುಚ್ಚು. ಸದಾ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ರಾಗಗಳೊಂದಿಗೆ ಪ್ರಯಾಣ ಮಾಡುತ್ತಾ ಕಾಲ್ಗೆಜ್ಜೆಗಳ ನಾದಕ್ಕೆ ತಾಳಗಳನ್ನು ಜೋಡಿಸುತ್ತ ನನ್ನೊಂದಿಗೆ ನಾನು ಬದುಕಿನ ಸಂತೋಷದ ತೇರನ್ನು ಎಳೆಯುತ್ತ ಇದ್ದೆ. ಮುದ್ದು ಮಾಡುವ ಅಮ್ಮ, ತಿದ್ದಿ ತೀಡುವ ಅಪ್ಪ, ಗುದ್ದಿ ತಿದ್ದುವ ಗುರು, ಇವರೆಲ್ಲ ಇರುವಾಗ ನನಗೆ ಯಾವ ಚಿಂತೆಯೂ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಮುಂದಿನ ಬದುಕು ಬಹುಶ: ಸಂತೋಷದ ಸಾಗರ ಎಂದು ಅಂದೇ ಎಣಿಸಿದ್ದೆ.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಕಾಲ ಯಾರಿಗೂ ನಿಲ್ಲಲ್ಲ. ಅಂತೆಯೇ ನನಗೋಸ್ಕರ ನಿಲ್ಲಲಿಲ್ಲ. ಶಿಕ್ಷಣದ ಜೊತೆ, ಭರತನಾಟ್ಯ, ಜೊತೆ ಜೊತೆಗೆ ಸಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಭರತನಾಟ್ಯ ಮುಗಿದಮೇಲೆ ಪಾಠ, ಪಾಠ ದ ನಂತರ ಭರತನಾಟ್ಯ, ಹೀಗೆ ''ನೀನಿದ್ದರೆ ನಾನು, ನಾನಿದ್ದರೆ ನೀನು'' ಎಂಬಂತೆ ನಡೆಯುತ್ತಿತ್ತು. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಹೆಣ್ಣು ''ಸಂಗೀತ ಕಲಿಯಬೇಕು'' ''ನೃತ್ಯ ಕಲಿಯಬೇಕು'' ''ಹೆಚ್ಚಿನ ಶಿಕ್ಷಣ ಕಲಿಯಬೇಕು''ಆದರೆ ಅವಳು ಅದರಲ್ಲೇ ಸಾಧನೆ ಮಾಡಬಾರದು ಎಂಬ ನಿಲುವು ಎಷ್ಟು ಸರಿ? ಹೆಣ್ಣಿಗೆ </span>
<span style="font-family: georgia, serif;">ನೃತ್ಯ</span> <span style="font-family: georgia, serif;">, ಸಂಗೀತ ಕೇವಲ ಚಿಕ್ಕವರಿದ್ದಾಗ ಮಾತ್ರ ಕಲಿಯಬೇಕು ಎಂಬ ನಿಲುವು ಭಾರತದ ಅದೆಷ್ಟೋ ತಂದೆ ತಾಯಿಗಳ ಅಭಿಪ್ರಾಯ. ಅವಳು ಬೆಳೆದಂತೆ ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಬಿಟ್ಟು ಲಕ್ಷಣವಾಗಿ ಅಡಿಗೆ ಮಾಡಿ ಮದುವೆಯಾಗಿ, 4 ಮಕ್ಕಳನ್ನು ಹೆತ್ತು ಅವರನ್ನು ನೋಡಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು. ಬಂಗಾರದಂತ ಸಂಸಾರ ಅವಳದಾಗಬೇಕು, ಎಂಬ ನಿಲುವುಗಳೇ ಭಾರತೀಯ ನಾರಿ ಮನೆಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಹೊರಗೆ ಬರದಂತೆ ಎಷ್ಟೋ ಬಾರಿ ಕಟ್ಟಿ ಹಾಕುತ್ತವೆ. ಆ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ನಾನು ಅದೃಷ್ಟವಂತೆ. ನನ್ನ ಶಿಕ್ಷಣಕ್ಕಾಗಲಿ, ಅಥವಾ ಸಂಗೀತ, </span>
<span style="font-family: georgia, serif;">ನೃತ್ಯ</span><span style="font-family: georgia, serif;">ಕ್ಕಾಗಲಿ ಯಾರೂ ಅಡ್ಡಿ ಬರಲಿಲ್ಲ. ಒಳ್ಳೆಯ ಅಂಕಗಳನ್ನು ಪಡೆದು Prestigeous ಕಂಪನಿಯಲ್ಲಿ ದೊಡ್ಡ ಹುದ್ದೆ ಪಡೆದುಕೊಂಡಾಗ ಮನಸ್ಸಿಗೆ ಆದ ಸಂತೋಷ ಹೇಳಲಸದಳ.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಆದರೆ ಅದಾಗಲೇ ನಮ್ಮೂರ ಜನರಿಗೆ, ನಮ್ಮ ಹೆತ್ತವರಿಗೆ ನಾನು ''ಬೆಳೆದ ಮಗಳು'' ಅಂದರೆ ''ಮದುವೆಗೆ ಬಂದ ಮಗಳು''</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಶುರುವಾಯಿತು ನೋಡಿ, ಜನ ಮರುಳೋ, ಜಾತ್ರೆ ಮರುಳೋ. ಹುಡುಗನ ಹುಡುಕುವ ಸಾಹಸ. ಒಂದೆರಡು ವಧು ಪರೀಕ್ಷೆಯೂ ಆಯಿತು. ಏನಂತಿರಾ, ಅದನ್ನ, ನಾನು ಮೊದಲೇ ಸ್ವಲ್ಪ ಸೀರಿಯಸ್ ಮನುಷ್ಯ, ಅದನ್ನ ಆ ಪ್ರಾಣಿ ಹೇಗೋ ತಿಳಿದುಕೊಂಡಿದೆ. ಅವನ ಪ್ರಶ್ನೆಯ ವೈಖರಿಯ ಸ್ಯಾಂಪಲ್ ನಿಮ್ಮ ಮುಂದೆ, </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><u>ವಧು ಪರೀಕ್ಷೆ ೧: ಪರೀಕ್ಷಾ ಕೊಠಡಿ.</u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><u><br /></u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವರ</b> : ಹೇಗಿದ್ದಿರಾ,</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವಧು</b>: ಚೆನ್ನಾಗಿದ್ದೀನಿ (ಇನ್ನೇನು ನಿಮ್ಮ ನೋಡಿದ ಮೇಲೆ ಹುಷಾರು ತಪ್ಪಿ ಹೋಗೋ ಲಕ್ಷಣ ಇದೆ )</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವರ</b>: ನಾನು ಚೆನ್ನಾಗಿದ್ದೀನಿ </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವಧು</b> : (ನಾನೇನು ಕೇಳಿದನ ನಿಮ್ಮ)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವರ</b>: ಏನು ಓದ್ಕೊಂಡಿದಿರಾ? ನೀವು ತುಂಬಾ ಮೂಡಿ ಅಂತೆ, ಹೆಚ್ಚು ಯಾರತ್ರನು ಮಾತಾಡಲ್ಲ ಅಂತೆ, ಒಳ್ಳೆ ಡಾನ್ಸ್ ಮಾಡ್ತಿರಂತೆ? ಹಾಡು ಬರತ್ತೆ ಅಂತನು ಕೇಳಿದೆ, ಹೌದ?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವಧು</b>: ಪರವಾಗಿಲ್ಲ, homework ಚೆನ್ನಾಗಿ ಮಾಡಿ ಬಂದಿದಿರಾ, ನೀವು ಕೇಳಿರೋದು ಎಲ್ಲ ನಿಜ. ನಾನು ಹಾಗೆಲ್ಲ ಸುಮ್ಮ ಸುಮ್ಮನೆ ಮಾತಾಡೋಕೆ ಹೋಗಲ್ಲ. ವಿಷಯ ಇದ್ರೆ ಮಾತಾಡ್ತೀನಿ, ಇಲ್ಲ ಅಂದ್ರೆ ಆಫೀಸ್ ಕೆಲಸ ಇದ್ದೆ ಇದೆ. ನನಗೆ ಸುಮ್ಮನೆ ಹರಟೆ ಹೊಡೆಯೋಕೆ ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲ.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವರ</b>: Same Here ನಾನು ಹಾಗೇನೆ . ನನಗೆ ಸೀರಿಯಸ್ ಮನುಷ್ಯರು ಅಂದ್ರೆ ತುಂಬಾ ಇಷ್ಟ. ಯಾರಿಗೆ ಬೇಕು ಹರಟೆ ಹೇಳಿ, ಟೈಮ್ ಎಲ್ಲಿದೆ ಅದನ್ನೆಲ್ಲ ಮಾಡೋಕೆ </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವಧು</b>:(ಈಗ ತಾವು ಮಾಡ್ತಾ ಇರೋದು ಅದನ್ನೇ ಅಲ್ಲವೇ)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವರ</b>: ನಿಮಗೆ ಅಡಿಗೆ ಮಾಡೋಕೆ ಬರತ್ತಾ? ನಾನು ತುಂಬಾ ಸಂಬಳ ತಗೋತೀನಿ, ನನಗೆ ನೀವು ಕೆಲಸ ಮಾಡೋದು ಇಷ್ಟ ಇಲ್ಲ. ಮನೇಲಿ ಎಲ್ಲಾನು ಇದೆ. ಆರಾಮಾಗಿ ಮನೇಲೆ ಇದ್ದು ಬಿಡಿ. ಕೆಲಸದವರು ಇದ್ದಾರೆ. ನೀವು ಏನು ಮಾಡೋದು ಬೇಡ. ಬೇಜಾರಾದರೆ ಮನೇಲೆ ಡಾನ್ಸ್ ಮಾಡಿ. ಆದ್ರೆ ಹೊರಗಡೆ ಪ್ರೋಗ್ರಾಮ್ ಕೊಡೋದು ಬೇಡ ಯಾಕಂದ್ರೆ ನಂದು ಸ್ಟೇಟಸ್ ಹಾಳಾಗತ್ತೆ, ನನ್ನ ಹೆಂಡ್ತಿ ಡಾನ್ಸ್ ಮಾಡ್ತಾಳೆ ಅಂತ ಕೇಳಿದ್ರೆ. ನೀವು ಹೇಗೆ ಬೇಕಾದ್ರೂ ಇರಿ, ನನದೇನೂ ಅಭ್ಯಂತರ ಇಲ್ಲ, ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ನೀವು ಸುಖವಾಗಿ ಇರಬೇಕು ಅಷ್ಟೇ..</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವಧು</b> : (ನಿಮ್ಮಜ್ಜಿ, ಎಲ್ಲಿ ಸುಖ, ಇಷ್ಟೊಂದು ಬಂಧನದಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಇಟ್ಟು, ಸುಖವಾಗಿರು ಅಂತಿರಲ್ಲ)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವರ</b>: ಸರಿ ಹಾಗಾದ್ರೆ, ಮದುವೆ ಬಗ್ಗೆ ನಿಮ್ಮ ತಂದೆ ತಾಯಿ ಹತ್ರ ಮಾತಾಡ್ತೀನಿ, ನನ್ನ ನಂಬರ್ ತಗೋಳಿ, ಕಾಲ್ ಮಾಡ್ತಾ ಇರಿ ಆಯ್ತಾ..</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: purple; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>ವಧು</b>: ಸರಿ, ನೀವು ಕಾಲ್ ಗೆ ಕಾಯ್ತಾ ಇರಿ ಆಯ್ತಾ ;;;;;;</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಇದು ನನ್ನ ಮೊದಲ ವಧು ಪರೀಕ್ಷೆಯ ಪ್ರಶ್ನೆ ಪತ್ರಿಕೆ ಮತ್ತು ಉತ್ತರ ಪತ್ರಿಕೆ ಕೂಡಾ. ನನ್ನ ಅಭಿಪ್ರಾಯಕ್ಕೆ ಎಳ್ಳೆಣ್ಣೆ ಯಾ ಬೆಲೆಯೂ ಇಲ್ಲದ ಮದುವೆ ಬೇಕಾ? ಎಂದು ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ಅನ್ನಿಸಿದ್ದು ಅಂದೇ. ಈ ಬದುಕು ತಂದೆ ತಾಯಿಗಳ ಕ್ರಪೆ. ಆದರೆ ಬದುಕಿನ ಸಂಪೂರ್ಣ ಹಕ್ಕು ನನ್ನದಲ್ಲವೇ? ನನ್ನ ಬದುಕಿನ ನಿರ್ಧಾರ ಊರಿನ </span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">4-6</span><span style="font-family: georgia, serif;"> </span><span style="font-family: georgia, serif;"> ಜನ ನಿರ್ಧರಿಸುತ್ತಿದ್ದಾರೆ ಎಂದಾದರೆ ನಾನ್ಯಾರು? ನನ್ನ ಸ್ವಂತಿಕೆ ಏನು? ಇದೂ ಒಂದು ಬದುಕೇ? ಇನ್ನೊಬ್ಬರ ಹಂಗಿನ ಸ್ವಾತಂತ್ರವೇ ಇಲ್ಲದ ಬದುಕಿನ ಬಗ್ಗೆ ಬಹಳಷ್ಟು ವಿಚಾರಗಳು ಅಂದು ತಲೆಯಲ್ಲಿ ಸುಳಿದು ಹೋದವು.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಅಂದೇ ಹೇಳಿದೆ, ನನಗೆ ಮದುವೆ ಬೇಡ ಎಂದು. ಅಂದಿನಿಂದ ಆರಂಭವಾಯಿತು ಅಮ್ಮನ ಉಪವಾಸ ಸತ್ಯಾಗ್ರಹ, ಅದೆಲ್ಲೋ ಉತ್ತರ ಭಾರತದಲ್ಲಿ ನೀರಿಲ್ಲದೆ ಜನ ಸಾಯುತ್ತಿದ್ದಾರೆ ಎಂದು ಓದಿದ್ದೆ. ಅಂದೆನಾದರೂ ನಮ್ಮ ಮನೆಯಿಂದ ಒಂದು ಪೈಪ್ ನಲ್ಲಿ ಕಣ್ಣೀರನ್ನು ಉತ್ತರ ಭಾರತಕ್ಕೆ ಕಳಿಸಿದ್ದರೆ ಅದೆಷ್ಟೋ ಜನ ಬದುಕಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದರು. ಅಮ್ಮನ ಕಣ್ಣೀರಿನ ಪವರ್ ಹಾಗಿತ್ತು. ಅತ್ತು ಅತ್ತು ಅವಳ ಕಣ್ಣು ಕೆಂಪಾಗಿತ್ತು. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಮದುವೆ ಎನ್ನುವುದು ಒಂದು ಅನಿವಾರ್ಯ ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ ಅದೊಂದು ಸಂಪ್ರದಾಯ. ನನಗೆ ಮದುವೆ ಎನ್ನುವುದು ಬಂಧನ.</span><span style="font-family: georgia, serif;">ಹಾರುವ ಹಕ್ಕಿಗೆ ಚಿನ್ನದ ಪಂಜರದಲ್ಲಿ ಕೂಡಿಸಿ ಪಂಚ ಭಕ್ಷ ಪರಮಾನ್ನ ನೀಡಿದರೂ ಅದಕ್ಕೆ ಹಾರುವಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಸಿಗುವ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯ ಬೇರೆ ಎಲ್ಲಿಯೂ ಸಿಗದು.</span><span style="font-family: georgia, serif;">ಆದರೆ ಸಂಪ್ರದಾಯದ ನೆರಳಲ್ಲಿ ಬೆಳೆದ ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಇದನ್ನು ಅರ್ಥ ಮಾಡಿಸಲು ಸಾದ್ಯವಿಲ್ಲ.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: blue; font-family: georgia, serif;"><b>ಅವಳಿಗೆ ಬದುಕು ಎಂದರೆ ಮದುವೆ, ಬಾಳು ಎಂದರೆ ಮಕ್ಕಳು.</b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: blue; font-family: georgia, serif;"><b>ನನಗೆ ಬದುಕು ಎಂದರೆ ಸಾಧನೆ, ಬಾಳು ಎಂದರೆ ಸಾಹಸ </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಅವಳು ಬದುಕಿಗೆ ಹೆದರಿ ಬಾಳನ್ನು ಒಪ್ಪಿ ಕೊಂದವಳು (ಅಲ್ಲಲ್ಲ ಒಪ್ಪಿ ಕೊಂಡವಳು)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia;"></span><span style="font-family: georgia, serif;">ನಾನು ಬದುಕಿಗೆ ಸವಾಲಾಗಿ ನಿಂತು ಬಾಳನ್ನು ಅಪ್ಪುವವಳು</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಇಬ್ಬರ ಮನಸ್ಸಿನ ದ್ವಂದ್ವ ಇಬ್ಬರಿಗೂ ಅರ್ಥ ಆಗದು </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ಮತ್ತೆ ಮುಂದಿನ ವಾರ ಸಿಗುತ್ತೇನೆ, ಕಥೆ ಇನ್ನೂ ಇದೆ....</span></div>
</div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-10041571474723445572011-12-05T06:47:00.001-08:002011-12-05T08:22:49.624-08:00ಮದುವೆಯಾಗಿ 4 ವರುಷ, ನೋಡಿರಣ್ಣ ಹೇಗಿದೆ....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;">
<img alt="" class="rg_hi" data-height="199" data-width="253" height="199" id="rg_hi" src="http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS4fXBmS490EevFwgekPABN8LP1F7qGbjh1h2BKIXwkGQ64tEZfPQ" style="height: 199px; width: 253px;" width="253" /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
ಮನದ ಗೆಳತಿಗೆ,<br />
ಮನೆಯಂಗಳದಿ ಬೆಳದಿಂಗಳಿಗೆ ಚಂದಿರನೆ ಬರಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ, ಮನದಂಗಳದಿ ಬೆಳಗುವ ಚಂದಿರಗೆ ನಗುವೊಂದೇ ಸಾಕಲ್ಲ. ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ಮನೆಯಂಗಳದ, ಮನದಂಗಳದ ಚಂದಿರ ಆಗಲೇ ಬೆಳೆಯುತ್ತಿದ್ದಾನೆ, ಅವನ ನಗು, ಅವನ ಅಳು, ಅವನ ನೋವು, ನಲಿವು ಎಲ್ಲವು ಕಣ್ಣೆದುರಿಗೆ ಸುಳಿಯುತ್ತಿದೆ. ಸಂಭ್ರಮಕ್ಕೆ ಎಣೆಯುಂಟೆ ಗೆಳತಿ.....<br />
<br />
4<span> </span> ವರುಷದ ಹಿಂದೆ 6<span> </span> ನೆ ಡಿಸೆಂಬರ್ ಗೆ ಹಸೆಮಣೆ ಏರಿದ್ದ ನಿನಗೆ ತಾಳಿ ಕಟ್ಟಿದ್ದೆ. ದಿನಗಳು ಕಳೆದದ್ದೇ ಗೊತ್ತಾಗಲಿಲ್ಲ ನೋಡು, ಇಬ್ಬರು ನಕ್ಕಿದ್ದು, ನಕ್ಕಾಗ ನೆನಪಿಗೆ ಬಂದ ಆ ಹಾಡು...<br />
<br />
''ನೆನಪಿದೆಯೇ ಗೆಳತಿ , ನಿನಗೆ ನೆನಪಿದೆಯೇ?<br />
ನಾವಿಬ್ಬರೂ ಬಂದು, ನದಿಯ ದಡದಾಗೆ ನಿಂದು ''<br />
<br />
ಎಲ್ಲವೂ ಇಂದು ಮನದ ಅಂಚಿನಲ್ಲಿ ಸುಳಿದಿದೆ. ನಿನ್ನೊಂದಿಗೆ ಎಷ್ಟು ನಕ್ಕಿದ್ದೇನೆ ಹಾಗೆಯೇ ಜಗಳ ಕೂಡಾ ಆಡಿದ್ದೇವೆ. ಸರಸ ವಿರಸ ಇರದ ಬದುಕು ಬದುಕೆನೇ ಗೆಳತಿ....ಪ್ರತಿ ಜಗಳಕ್ಕೂ ಒಂದು ಅದ್ಭುತ ಬೆಸೆಯುವ ಶಕ್ತಿಯಿದೆ. ಪ್ರತಿ ನಗುವಿಗೂ ಒಂದು ಅದ್ಭುತ ಜೀವ ನೀಡುವ ಚೈತನ್ಯವಿದೆ. ಆ 4<span> </span> ವರುಷಗಳು ಹೇಗೆ ಕಳೆದವೋ ಗೊತ್ತಾಗಲೇ ಇಲ್ಲ. ಇಂದು ಮದುವೆಯ 4<span> </span> ನೆ ವರುಷದ ಹರುಷಕ್ಕೆ ಸಾಕ್ಷಿ ಆಗುತ್ತಿದ್ದೇವೆ.<br />
<br />
4<span> </span> ನೆ ವರುಷದಲ್ಲಿ ಬದುಕಿಗೆ ಬೆಳಕಂತೆ ಅಭಿನವ ಬಂದಿದ್ದಾನೆ. ಅವನ ಲಾಲನೆ ಪಾಲನೆಯಲ್ಲಿ ನೀನು ನಿರತಳಾಗಿ ನನ್ನಿಂದ ದೂರ ದಲ್ಲಿ ಇದ್ದೀಯ. ಇಂದು ನಮ್ಮಿಬ್ಬರ ಮದುವೆಯ 4<span> </span> ನೆ ವರುಷದ ಸಂಭ್ರಮಕ್ಕೆ ನೀನಿಲ್ಲ. ಒಬ್ಬನೇ ಕುಳಿತು ನಿನ್ನ ದಾರಿ ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದೇನೆ. ನೀ ಬರದ ಈ ದಿನಕ್ಕೆ ಎಲ್ಲಿಯ ಮೆರಗು ಹೇಳು?<br />
<br />
ಈ ಪತ್ರ ನಿನಗಾಗಿ....<br />
<br />
''ಪತ್ರ ಬರೆಯಲ ಗೆಳತಿ, ಚಿತ್ರ ಬಿಡಿಸಲ,<br />
ಹೇಗೆ ಹೇಳಲಿ ನನ್ನ ಎದೆಯ ತಳಮಳ''<br />
<br />
4<span> </span> ನೆ ವರುಷದ ಸಂಭ್ರಮಕ್ಕೆ ನಿನಗೆ ಹಾರ್ದಿಕ ಶುಭಾಶಯಗಳು. 4<span> </span> ನೆ ವರುಷಕ್ಕೆ ''ಅಭಿನವ್'' ಕೊಡುಗೆ ಆಗಿ ಸಿಕ್ಕಿದ್ದಾನೆ, ಅದಕ್ಕೆ ನಾನು ನಿನಗೆ ಋಣಿ.<br />
<br />
ಈ 4<span> </span> ವರುಷಗಳಲ್ಲಿ ನಿನ್ನ ಮನಸನ್ನು ನಗಿಸಿದ್ದೆಷ್ಟೋ ಅಷ್ಟೇ ನೋಯಿಸಿದ್ದೇನೆ. ಕ್ಷಮಿಸುವೆಯಲ್ಲ ಗೆಳತಿ....<br />
<br />
ನಿನ್ನ ದಾರಿ ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದೇನೆ<br />
<br />
ಈ ದಿನದ ಸಂಭ್ರಮಕ್ಕೆ ಶುಭಾಶಯಗಳು.<br />
<br />
ನಿನ್ನ<br />
<br />
ಗೆಳೆಯ<br />
<br /></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com23tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-69904830175883966942011-10-03T08:31:00.000-07:002011-10-03T08:33:56.861-07:00ಬಿತ್ತಿರುವ ಭತ್ತದ ತೆನೆಗಳಿವು ಎಲ್ಲೆಡೆಯು...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
ಬದುಕಿನ ತುಂಬಾ ನೋವುಗಳಿವೆ, ಆಸೆಗಳಿವೆ, ಕೊಳಕು ಮನಸುಗಳಿವೆ, ಮೋಸದ ಮುಖಗಳಿವೆ. ಯಾರನ್ನು ನಂಬುವುದು, ಯಾರನ್ನು ಮೆಚ್ಚುವುದು, ಮುತ್ತುಗಳ ಆಸೆಯಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲರೂ ಮತ್ತೇರಿದಂತೆ ನಶೆಯಲ್ಲಿ ಮುಳುಗಿದ್ದಾರೆ. ಎಷ್ಟು ಹಣ ಇದ್ದರೂ ಸುಖವಿಲ್ಲ. ಎರಡಗಲ ಭೂಮಿಯಲ್ಲಿ ಮಣ್ಣಾಗುವ ದೇಹವಿದು, ಅಂಥಹ ದೇಹ ಮಣ್ಣಾಗುವ ಮುನ್ನ, ಬಾಯಿ ತುಂಬಾ ನಗಲು ಕೂಡಾ ಹಿಂದೆ ಮುಂದೆ ನೋಡುವ ನಾವು ಸಾಧಿಸುವುದಾದರೂ ಏನನ್ನು? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಇಲ್ಲಿ ಸಖ ತನ್ನ ಸಖಿಗೆ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದಾನೆ, ನಿನ್ನ ಮುಖದಲ್ಲಿ ನನಗೆ ನಗು ಕಂಡರೆ ಅದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ನಾ ಹುಡುಕುವುದಿಲ್ಲ, ನಿನ್ನ ಸುಂದರ ಮಾತುಗಳಿಗೆ ನನಗೆ ಟಿಪ್ಪಣಿ ಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ, ಆದರೆ ನೀನು ಬಿಕ್ಕಳಿಸದಿರು ಗೆಳತಿ, ಅದು ನನಗೆ ಹಿಂಸೆ ನೀಡುತ್ತದೆ. ಬತ್ತದ ಅದೆಷ್ಟೋ ನದಿಗಳು, ಅವುಗಳ ದಂಡೆಯಲ್ಲಿ ಬೆಳೆಯ ಬೆಳೆಯುತ್ತ ಇರುವ ಅದೆಷ್ಟೋ ಜನರಿದ್ದಾರೆ. ಎಲ್ಲೆಡೆ ಭತ್ತದ ಬಿತ್ತನೆ ಮುಗಿದು ತೆನೆ ಹಸನಾಗಿ ತೋರುತ್ತಿದೆ, ಮತ್ತೆ ಚಿಂತೆ ಬೇಡ, ಸದಾ ನಗುವಿರಲಿ ಮುಖದಿ, ಎನ್ನುತ್ತಿದ್ದಾನೆ. ಮೇಲುನೋಟಕ್ಕೆ ಇದು ಕೇವಲ ಗೆಳತಿಯ ಸಮಾಧಾನ ನೀಡುವ ಗೆಳೆಯನ ಪ್ರೀತಿಯೇ ಆದರೂ ಇದು ಸಮಾಜಕ್ಕೆ ಹಿಡಿದ ಕನ್ನಡಿಯೂ ಹೌದು. ಇಲ್ಲಿ ಬತ್ತದ ನದಿಗಳೆಂದರೆ, ''ಮನಸು''. ಬಿತ್ತಿದ ಬೆಳೆ ''ಪ್ರೀತಿ''. ಹುಟ್ಟಿ ನಳ ನಳಿಸುತ್ತಿರುವ ತೆನೆಗಳೆಂದರೆ ''ನಾಳೆಯ ಕಂದಮ್ಮಗಳು''. ಅವುಗಳಿಗೆ ಸರಿಯಾದ ನೀರಿನ ಪೋಷಣೆ ಸಿಕ್ಕರೆ ನಾಳಿನ ಉತ್ತಮ ಫಸಲಿಗೆ ಚಿಂತಿಸುವ ಅಗತ್ಯವಿಲ್ಲ. ಹಾಗೆಯೇ ಪ್ರೀತಿ, ನಗು ತುಂಬಿದ್ದರೆ ಅಲ್ಲಿ ಬಿಕ್ಕಳಿಸುವ ಪ್ರಮೇಯವಿಲ್ಲ ಎಂದು ತನ್ನ ಸಖಿಗೆ ಪ್ರಿಯ ಸಖ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದಾನೆ.</div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguvhfy_ES2RU2ev3e8hsHz1f3TsXlHGqsVaDNl_EQSoOnG0UhEuf9thV_-RrioffgHAcvLi4kFF3HhyDOzv7PcmBSlixDHxxOAarIDJdvv4PzZ6VNa5PAIerneCua2QmQd8bCgk2j-CrB7/s1600/untitled.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguvhfy_ES2RU2ev3e8hsHz1f3TsXlHGqsVaDNl_EQSoOnG0UhEuf9thV_-RrioffgHAcvLi4kFF3HhyDOzv7PcmBSlixDHxxOAarIDJdvv4PzZ6VNa5PAIerneCua2QmQd8bCgk2j-CrB7/s1600/untitled.bmp" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ನಿನ್ನ ನಗು ಕಂಡಾಗ ಕಾರಣವು ಬೇಕಿಲ್ಲ</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅಂದದ ಮೊಗದಲ್ಲಿ, ಗೆರೆಗಳೇಕೆ</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅಕ್ಕರೆಯ ನುಡಿಗಳಿಗೆ ಒಕ್ಕಣಿಕೆ ಬೇಕಿಲ್ಲ</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಬಿಕ್ಕಳಿಸದಿರು ಗೆಳತಿ, ಚಿಂತೆಯೇಕೆ?</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮುತ್ತಿನ ಮಾತುಗಳ ಮಾಲೆಯ ಹೆಣೆಯುವರು</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಕಿತ್ತಾಡುತಿಹರೆಲ್ಲ ಜಗದ ಒಳಗೆ</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮುತ್ತುಗಳ ಆಸೆಯಲಿ ಮತ್ತೇರಿಹರೆಲ್ಲ</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಬಿಕ್ಕಳಿಸು ಗೆಳತಿ ಸುಖವು ಬೇಕೇ?</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<br />
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಬತ್ತದ ನದಿಗಳಿವು ಬಿತ್ತುತಿರು ಬೆಳೆಯ</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಹೊತ್ತಲ್ಲದೊತ್ತಿನಲಿ ಹಸನು ಹಸನು</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಬಿತ್ತಿರುವ ಭತ್ತದ ತೆನೆಗಳಿವು ಎಲ್ಲೆಡೆಯು</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಬಿಕ್ಕಳಿಸದಿರು ಗೆಳತಿ, ಚಿಂತೆಯೇಕೆ?</span></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅಡಿಯಗಲ ಭೂಮಿಯಲಿ ಮಣ್ಣಾಗುವ ಮುನ್ನ</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮನದಗಲ ನಗುವಿಗೆ ಸುಂಕ ಯಾಕೆ?</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ನಿನ್ನ ನಗುವಿನಲೆನಗೆ ಕಾರಣವು ಬೇಕಿಲ್ಲ </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮಗುವಿನ ಮೊಗವಿರಲಿ, ಬದುಕಿರುವುದ್ಯಾಕೆ?</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
</div>
ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-24030160368234353612011-09-25T20:26:00.000-07:002011-09-25T22:28:25.626-07:00ನಿಮ್ಮ ಬೈಗುಳ ತಾಗದೆ ಇದ್ದಿದ್ದರೆ ....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjczEyL0fU8GIvDbvyFsbjF_2_rDB5xTVSmD6maHFq1N4AhxtYglmr0T4-CaYZuue_K3XvNcWSPRNXz7E0Io_Hnx5pipKZU3LEOAgHlP886ValJGZVSdlmnG8hhCCZqR_gvEuxeyu-X6ivu/s1600/untitled.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjczEyL0fU8GIvDbvyFsbjF_2_rDB5xTVSmD6maHFq1N4AhxtYglmr0T4-CaYZuue_K3XvNcWSPRNXz7E0Io_Hnx5pipKZU3LEOAgHlP886ValJGZVSdlmnG8hhCCZqR_gvEuxeyu-X6ivu/s1600/untitled.bmp" /></a></div>
<br />
ಆ ದಿನಗಳೇ ಹಾಗಿತ್ತು, ಒಂದು ಬೈದರೆ ಕಡಿಮೆ , ಎರಡು ಬೈದರೆ ಹೆಚ್ಚು. ಕ್ಲಾಸಿನ ಬಾಗಿಲ ತುದಿಯಲ್ಲಿ ಹುಡುಗಿಯೊಬ್ಬಳು ನಕ್ಕರೆ ಅವಳು ನಮ್ಮನ್ನೇ ನೋಡಿ ನಕ್ಕಳೋ? ಅವಳಿಗೆ ನಮ್ಮ ಕಂಡರೆ ಇಷ್ಟವೇನೋ? ಎಂದೆಲ್ಲ ಚಿಂತಿಸಿ ಅವಳಿಗೆ ನಮ್ಮ ಮೇಲೆ ಪ್ರೀತಿ ಬಂದಿದೆ ಎಂದು ತರ್ಕಿಸಿ ಅದನ್ನು ಎಲ್ಲ ಗೆಳೆಯರಲ್ಲಿ ಟಂ ಟಂ ಮಾಡುವ ವಯಸ್ಸದು. ತರಗತಿಯಲ್ಲಿ ಉಪನ್ಯಾಸಕರು ಸಿಟ್ಟಿನಿಂದ ನಮಗೆ ಅವಮಾನ ಮಾಡಿದರೆ ಅವರು ನಮ್ಮ ಆಜನ್ಮ ಶತ್ರುಗಳು ಎಂದು ಭಾವಿಸಿ ಅವರ ಮೇಲೆ ಸೇಡು ಹೇಗೆ ತೀರಿಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು ಎಂದು ಮನದೊಳಗೆ ಲೆಕ್ಕ ಹಾಕುವ ಮನಸ್ಸದು. ರಸ್ತೆಯಲ್ಲೆಲ್ಲೋ ಮಂತ್ರಿ ಮಾಗಧರು ಭಾಷಣ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರೆ ನಾವೇ ಮಂತ್ರಿಗಳೆನೋ ಎಂದು ಭಾವಿಸಿ ಮನದೊಳಗೆ ಮಂತ್ರಿಯಾದಂತೆ ಭವಿಷ್ಯದ ರಾಷ್ಟ್ರ ರೂಪಿಸುವ ಹೊಸ ಕನಸ್ಸದು. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಬದುಕಿಗೆ ಸರ್ವಸ್ವವನ್ನೂ ಬಯಸುವ ತುಂಟ ಮನಸಿನ ಸೊಗಸು ಅದು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಉಡುಪಿಯ ಪೂರ್ಣಪ್ರಜ್ಞ ಕಾಲೇಜಿನ ದಿನಗಳ ನೆನಪು ನನಗೆ ಸದಾ ಮನದಲ್ಲಿ ಉಳಿಯುವಂತಾದ್ದು. ಅದಕ್ಕೆ ಅನೇಕ ಕಾರಣಗಳಿವೆ. ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಕಷ್ಟವಿತ್ತು, ಸುಖವಿತ್ತು, ಸಾಧನೆಯಿತ್ತು , ನೋವಿತ್ತು, ನಲಿವಿತ್ತು, ಕಲಿಯುವ ಅದಮ್ಯ ಉತ್ಸಾಹವಿತ್ತು. ಬಹುಶ: ಉಡುಪಿಗೆ ನಾನು ಅಂದು ಹೋಗದೇ ಇದ್ದಿದ್ದರೆ ಇಂದು ಇಲ್ಲಿ ನಾನು ಇರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಪೂರ್ಣಪ್ರಜ್ಞ ಕಾಲೇಜು ನೆನಪಾದ ಕೂಡಲೇ ನೆನಪಾಗುವ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಡಿ ಜಿ ಹೆಗಡೆ ಅವರದ್ದು. ನಾನು ಅಲ್ಲಿರುವಷ್ಟು ಕಾಲ ನನ್ನನ್ನು ಮಗನಂತೆ ಅವರು ನೋಡಿಕೊಂಡಿದ್ದರು. ಅನೇಕ ಸಂದರ್ಭಗಳಲ್ಲಿ ನನಗೆ ಬಹಳಷ್ಟು ಸಹಾಯ ಮಾಡಿದ ಮಹಾನ್ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ಅವರದ್ದು. ಉಡುಪಿಯ ಕಾಲೇಜಿನ ನೆನಪಾದಾಗಲೆಲ್ಲ ನಮ್ಮನ್ನಗಲಿದ ಅವರ ನೆನಪು ಕಾಡುತ್ತದೆ. ನನ್ನ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ರೂಪಿಸುವಲ್ಲಿ ಅವರ ಪಾಲು ಬಹು ದೊಡ್ಡದು. ಕಾಲೇಜಿನ ದಿನಗಳೆಂದರೆ ಒಂಥರಾ ಮರ ಹತ್ತುವ ಮಂಗನ ಮನಸ್ಸು. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಎಲ್ಲ ಮರವೂ ನಮ್ಮದೇ ಎನ್ನುವ ಹುಂಬತನ. ಎಲ್ಲ ವಿಷಯಗಳಲ್ಲೂ ಪ್ರಾವೀಣ್ಯತೆ ಸಾಧಿಸುವ ಭಂಡತನ. </b></span>ಅದು ಸರಿಯಾಗಿ ಅರ್ಥ ಆಗುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ನಾವು ಇಳಿಯುವ station ಬಂದಿರುತ್ತದೆ. ತಿರುಗಿ ಹೋಗುವಂತಿಲ್ಲ.ಮುಂದುವರೆಯಲು ಬೇರೆ ರಸ್ತೆಗಳು ಹೆಚ್ಚಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವ ಸ್ಥಿತಿ. ಆದರೆ ಸಾಂಸ್ಕ್ರತಿಕ ರಾಜಧಾನಿ ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಶಿಕ್ಷಣದ ಜೊತೆಗೆ ಕಲಿಯುವ ಪಾಠವಿದೆಯಲ್ಲ ಅದನ್ನು ಬೇರೆ ಎಲ್ಲಿಯೂ ಕಲಿಯುವುದು ಕಷ್ಟ. ಉಡುಪಿ ಶಿಕ್ಷಣದ ಜೊತೆ ಬದುಕನ್ನು ಕಲಿಸುತ್ತದೆ. ಪ್ರತಿದಿನ ಬರುವ ಲಕ್ಷಾಂತರ ಭಕ್ತಾದಿಗಳು, ಶ್ರೀ ಕ್ರಷ್ಣನ ಸನ್ನಿಧಾನದಲ್ಲಿ ಭಕ್ತಿ ಪರವಶರಾಗಿ ತಮ್ಮನ್ನು ಆ ಜಗನ್ನಿಯಾಮಕನಿಗೆ ಅರ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಪರಿ, ಅವನಿಗಾಗಿ ಮಾಡುವ ಸೇವೆ ಇವೆಲ್ಲವೂ ನೋಡಿಯೇ ಕಣ್ಣು <span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 28px;">ತಣಿಸಿ</span>ಕೊಳ್ಳಬೇಕು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಕಾಲೇಜಿನ ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ನಾನು ಬಹಳಷ್ಟು ಚರ್ಚಾ ಸ್ಪರ್ಧೆಗಳಲ್ಲಿ , ಭಾಷಣ ಸ್ಪರ್ಧೆಗಳಲ್ಲಿ, ಭಾಗವಹಿಸಿದ್ದೇನೆ. ನನ್ನೊಂದಿಗೆ ನನ್ನ ಆತ್ಮೀಯ ಸ್ನೇಹಿತರಾದ ಅಶ್ವಥ್ ಭಾರದ್ವಾಜ ಮತ್ತು ಕಮಲಾಕರ್ ಕೂಡಾ ಇದ್ದರು. ನಾವು ಮೂರು ಜನ ಬಹಳಷ್ಟು ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಗೆದ್ದಿದ್ದೇವೆ. ಇಂದಿಗೂ ಅಲ್ಲಿಗೆ ಹೋದರೆ ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ನೆನಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಉಪನ್ಯಾಸಕರ ಸಮೂಹವಿದೆ, ಅದಕ್ಕೆ ನಾನು ಋಣಿ. ತಿಂಗಳಿಗೆ ಸುಮಾರು 7 -8 ದಿನ ಕೇವಲ ಅದು ಇದು ಸ್ಪರ್ಧೆಗಳಲ್ಲೇ ಕಾಲ ಕಳೆಯುವ ನಾನು ನಮ್ಮ ವಿಜ್ಞಾನ ವಿಭಾಗದ ಕೆಲವರ ಕೆಂಗಣ್ಣಿಗೆ ಗುರಿಯಾಗಿದ್ದೆ. ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಒಂದು ಮಾತಿದೆ <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ವಿಜ್ಞಾನದ ವಿಧ್ಯಾರ್ಥಿಯೆಂದರೆ ಆತ ಪುಸ್ತಕ ಬಿಟ್ಟು ಏಳುವಂತಿಲ್ಲ, ಅವನಿಗೆ ಆಟ ಅಲರ್ಜಿ, ಊಟ ಬೇಕಿದ್ದರೆ ಮಾತ್ರ, ಸದಾ ಪುಸ್ತಕದ ಬದನೇಕಾಯಿ ತಿಂದೆ ಆತ ಬದುಕಬೇಕು, 90 % ಗಿಂತ ಕಡಿಮೆ ಬಂದರೆ ಆತ ಬದುಕಲು ಅನರ್ಹ'' </b></span>ಹೀಗೆಯೇ ಪಟ್ಟಿ ಸಾಗುತ್ತದೆ. ಇತ್ತೀಚಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಭಾರತಕ್ಕೆ ಭೆಟ್ಟಿ ಕೊಟ್ಟಾಗ ಎಲ್ಲ ತಂದೆ ತಾಯಿಗಳ ಮಾನಸಿಕ ಒತ್ತಡ ಗಮನಿಸಿದ್ದೇನೆ. ಅವರ ಮಾತುಗಳೇನು ಗೊತ್ತ <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>''ನನ್ನ ಮಗಳು/ಮಗ ಓದುತ್ತಿಲ್ಲ, ಅವರು ಇಂಜಿನಿಯರ್ ಅಥವಾ ವೈದ್ಯರು ಆಗಬೇಕು. ಆದರೆ ಹಿಂದಿನ ಸಲದ ಪರೀಕ್ಷೆಯಲ್ಲಿ 95 % ಮಾತ್ರ ತೆಗೆದುಕೊಂಡಿದ್ದಾರೆ. ಹೀಗಾದರೆ ನಾವು ದುಡಿದದ್ದು ವ್ಯರ್ಥ. ಇಡೀ ದಿನ ಟ್ಯುಶನ್ ಗೆ ಹೋದರು ಮಾರ್ಕ್ಸ್ ತೆಗೆಯುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು''</b></span> ನಾವು ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಬದುಕಿನ ಪಾಠ ಹೇಳುತ್ತಿಲ್ಲ ಬದಲಿಗೆ ಹಣದ ಪಾಠ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದೇವೆ. ಅವರಿಗೆ ಆಡುವ ಮನಸ್ಸು ಹೋಗುತ್ತಿದೆ, ಪಾಲಕರ ಒತ್ತಾಯಕ್ಕೆ ಓಡುವ ಕುದುರೆಗಳು ಆಗಿವೆ ಅವೆಲ್ಲ. ಇಂಥಹ ಒತ್ತಡವೇ ಅವರನ್ನು ಆತ್ಮಹತ್ಯೆ ಯಂತ ಹೇಡಿತನಕ್ಕೆ ದಾರಿ ಮಾಡಿಕೊಡುತ್ತದೆ. ಮೊದಲಿಗೆ ಬದುಕನ್ನು ಅವರು ಕಲಿಯಲಿ, ನಂತರ ಬದುಕೇ ಅವರಿಗೆ ಎಲ್ಲವನ್ನು ಕಲಿಸುತ್ತದೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಉಡುಪಿಯ ಕಾಲೇಜಿನ ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರದ ಉಪನ್ಯಾಸಕರಲ್ಲಿ ಕೆಲವರಿಗೆ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಬಹಳ ಕೋಪವಿತ್ತು. ಸದಾ ಭಾಷಣಕ್ಕೆ ಹೋಗುವ ನಾನು ನನ್ನ ಬದುಕನ್ನೇ ಹಾಳು ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತೇನೆ, ನಾನು ಏನು ಸಾಧಿಸುವುದಿಲ್ಲ ಎಂಬ ಕೊರಗಿತ್ತು. ಸಿಟ್ಟು ಯಾವಾಗಲೂ ಪ್ರೀತಿ ಇರುವವರಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಚಾಗಿ ಸುಳಿಯುತ್ತದೆ. ಆ ಮಟ್ಟಿಗೆ ನಾನು ತುಂಬಾ ಅದ್ರಷ್ಟವಂತ. ಆ ಎಲ್ಲ ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರ ದ ಉಪನ್ಯಾಸಕರಿಗೆ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಕೋಪ, ಸೊ ನಾನು ಅಂದುಕೊಂಡೆ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ವಿಪರೀತ ಪ್ರೀತಿ ಅದಕ್ಕೆ ಕೋಪ ಎಂದು :)</div>
<div style="text-align: justify;">
ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಹೀಗೆ ಅಂದುಕೊಳ್ಳೋದು ಮನಸನ್ನ ಹಗುರ ಮಾಡತ್ತೆ. ಇಲ್ದೆ ಇದ್ರೆ ಚಿಂತೇನೆ ತಲೆ ಹೊಕ್ಕಿ ನಮ್ಮನ್ನ ಚಿತೆ ಮಾಡಿ ಹಾಕುತ್ತೆ. ನನಗೆ ಇನ್ನು ನೆನಪಿದೆ, ನಾನಾಗ ಬಿ ಎಸ್ಸ್ ಸಿ ಕೊನೆಯ ವರ್ಷದಲ್ಲಿದ್ದೆ. ಪರೀಕ್ಷೆ ಹತ್ತಿರ ಬರ್ತಾ ಇತ್ತು. ಜನವರಿ ತಿಂಗಳ ಅನಿಸತ್ತೆ. ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರದ ಉಪನ್ಯಾಸಕರು (chemistry ಗೆ ನಾನು ಕರೆಯೋದು ಕೆಮ್ಮು ಎಷ್ತ್ರಿ ಅಂತಾನೆ ಯಾವಾಗಲು) ಪ್ರಾಕ್ಟಿಕಲ್ ತಗೋತ ಇದ್ರು. ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಅವ್ರಿಗೆಕೋ ವಿಪರೀತ ಕೋಪ. ತುಂಬಾ ಸಿಡುಕ್ತ ಇದ್ರು, ಬಹುಶ: ಈಗ ಆಗಿದ್ರೆ ಅವರ ಸಿಡುಕಿನ ಮುಖ ಫೋಟೋ ತೆಗೆದು facebook ನಲ್ಲಿ ಹಾಕ್ತಿದ್ನೇನೋ. ಆದರೆ ಆ ದಿನಗಳು ಹಾಗಿರಲಿಲ್ಲ. ನಾನು ಭಾಷಣಕ್ಕೆ ಹೋಗೋದು ಬೇಡಾ ಅಂತ ತುಂಬಾ ಸಲ ಕ್ಲಾಸಿನಲ್ಲಿ ಹೇಳಿದ್ರು. ಆದ್ರೂನು ಅವರ ಮಾತನ್ನ ಮೀರಿ ನಾನು ತುಂಬಾ ಸಲ ಹೋಗಿದ್ದೆ. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅದು ಒಂತರ ಗಣಪತಿ ದೇವಸ್ಥಾನಕ್ಕೆ ಹೋಗಿ ಆಮೇಲೆ, ದೇವಿ, ದುರ್ಗೆ, ಶ್ರೀ ಹರಿ ಹೀಗೆ ಬೇರೆ ಬೇರೆ ದೇವಸ್ಥಾನಕ್ಕೆ ಹೋದ ಹಾಗೆ, ಇವರು ಬೈದರು ಅಂತ ಇನ್ನೊಂದು ಕಡೆ ಹೋಗೋದು ಬಿಡೋಕೆ ಆಗುತ್ತ ಅನ್ನೋ ಹುಂಬ ಮನಸ್ಸು ಅದು. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಪ್ರಾಕ್ಟಿಕಲ್ ಪ್ರಾರಂಭ ಆಗಿತ್ತು. ಎಲ್ಲರ ಪ್ರಾಕ್ಟಿಕಲ್ ಬುಕ್ ಚೆಕ್ ಮಾಡ್ತಾ ಬಂದ್ರು. ನಾನು ಎಷ್ಟೇ ಭಾಷಣಕ್ಕೆ ಹೊದ್ರುನು ಕ್ಲಾಸಿನ ಕೆಲಸನ ಕರೆಕ್ಟ್ ಆಗಿ ಮಾಡಿರ್ತಿದ್ದೆ. ಆ ದಿನ ನನ್ನ ಪ್ರಾಕ್ಟಿಕಲ್ ಬುಕ್ ಚೆಕ್ ಮಾಡೋಕೆ ತಗೊಂಡ್ರು. ಏನೋ, ಅದು ಇದು ಅಂತ 4 ಪೇಜ್ ತಿರುಗಿಸಿ ಕಸದ ಬುಟ್ಟಿಯ ಕಡೆ ಬಿಸಾಕಿ ಬಿಟ್ರು. ನನಗೆ ಥರ ಥರ ನಡುಕ. ಇದೇನಾಯ್ತು ಇವರಿಗೆ ಅಂತ. ಅವರಿಗೆ ಅದೆಲ್ಲಿಂದ ಸಿಟ್ಟು ಬಂದಿತ್ತೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ನೀನು ಇನ್ನು ಮೇಲೆ ನನ್ನ ಕ್ಲಾಸ್ ಗೆ ಆಗಲಿ, ಲ್ಯಾಬ್ ಗೆ ಆಗಲಿ ಬರಬೇಡ. ಇದೇನು ಪ್ರಾಕ್ಟಿಕಲ್ ಬುಕ್, ಗಬ್ಬೆದ್ದು ಹೋಗಿದೆ, ನೀನು ಬದುಕಲ್ಲಿ ಉದ್ದಾರ ಆಗಲ್ಲ, ಹಾಳಾಗಿ ಹೋಗ್ತಿಯ, ನಿನಗೆ ವಿಜ್ಞಾನ ದ ವಿಷಯ ಯಾಕೆ ಬೇಕಿತ್ತು, ಹೋಗು ಎಲ್ಲಾದರು ಭಾಷಣ ಮಾಡ್ಕೊಂಡೆ ಜೀವನ ಮಾಡು'' </b></span>ಅಂತ ಒಂದೇ ಸಮನೆ ರುದ್ರಾಭಿಷೇಕ ಮಾಡೋಕೆ ಆರಂಭ್ಸಿದ್ರು. ನನಗೋ ಏನು ಹೇಳಬೇಕು ಅಂತ ಗೊತ್ತಾಗ್ಲಿಲ್ಲ.<span class="Apple-style-span" style="color: red;"><b> ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಧೋ ಅಂತ ಸುರಿಯೋ ಮಳೇನ ನಿಲ್ಲಿಸಿದರೆ ಮತ್ತೆ ಅದು ತನ್ನ ಆಟ ತೋರಿಸತ್ತೆ. </b></span>ಅದ್ಕೆ ಎಷ್ಟು ಬೇಕಾದರು ಬೈಕೊಳ್ಳಿ ಅಂತ ಬೈಸ್ಕೊತ ಇದ್ದೆ, ತಿರುಗಿ ಒಂದೇ ಒಂದು ಮಾತು ಹೇಳಲಿಲ್ಲ. ಹಾಗೆಯೇ ಅವರು 20 ನಿಮಿಷ ಉಗಿದು ನನ್ನ ಪ್ರಾಕ್ಟಿಕಲ್ ಬುಕ್ ನ 4 ಪೇಜ್ ಹರಿದು ಲ್ಯಾಬ್ ನಿಂದ ಹೊರಗೆ ಹಾಕಿದ್ರು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಹೊರಗೆ ಬಂದವನಿಗೆ ನಿಜವಾಗಿ ನಡುಕ ಆರಂಬವಾಯ್ತು. ನನ್ನ ಬದುಕನ್ನ ಸರ್ವನಾಶ ಮಾಡಿಕೊಂಡು ಬಿಟ್ನ ಅಂತ. ಗುರುವಿನ ಶಾಪ ಒಳ್ಳೇದಲ್ಲ ಅಂತಾರೆ ನಮ್ಮ ಹಿರಿಯರು. ಅವತ್ತು ಅವರು ಉಪಯೋಗಿಸಿದ ಶಬ್ದಗಳು ಇನ್ನು ನೆನಪಾದಾಗ ಕಿವಿಯ ಮೇಲೆ ಬಿಳತ್ವೆ. ಅವರು ಯಾವತ್ತು ಯಾರಿಗೂ ಅಷ್ಟೊಂದು ಬೈದಿರಲಿಲ್ಲ ಅಂತೆ. ನಾನೇ ಫಸ್ಟ್ ಮತ್ತು ನಾನೇ ಲಾಸ್ಟ್. ಮನಸ್ಸಿಗೆ ತುಂಬಾನೇ ಬೇಜಾರು ಆಗಿ ಹೋಯ್ತು. ಇಲ್ಲಿ ಯಾರು ಸರಿ, ಯಾರು ತಪ್ಪು ಅಂತ ಹೇಳೋದು ಕಷ್ಟ, ಒಬ್ಬ ಭಾಷಣಕ್ಕೆ ಹೋದ ವಿಧ್ಯಾರ್ಥಿಯನ್ನು ಬೈದಿದ್ದು ಅವರದು ತಪ್ಪು ಹಾಗೆ ಓದೋಕೆ ಅಂತ ಬಂದ ನಾನು ಭಾಷಣಕ್ಕೆ ಹೋಗಿದ್ದು ನನ ತಪ್ಪು. ಅಂತೂ ಎಲ್ಲ ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರದ ಉಪನ್ಯಾಸಕರು ಸೇರಿ ನನಗೆ ಅವರಿಗೆ ರಾಜಿ ಮಾಡಿಸಿ ಕೊಟ್ರು. ಅದಾದ ಮೇಲೆ ಅವರು ನನ್ನನ್ನು ಅಷ್ಟೊಂದು ಬಯ್ಯಲಿಲ್ಲ. ಅಷ್ಟೊಂದು ವಿಚಾರಿಸಲು ಇಲ್ಲ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಆದರೆ ಪೂರ್ಣಪ್ರಜ್ಞ ಕಾಲೇಜು ಬಿಟ್ಟು ಬಂದ ಎಷ್ಟೋ ದಿನಗಳ ನಂತರ ಅವರ ಬೈಗುಳದ ನಿಜ ಅರ್ಥ ತಿಳಿಯಿತು. ಕೊನೆಗೆ ಅವರಿಷ್ಟದಂತೆ ಪಿ ಎಚ್ ಡಿ ಮಾಡಿ ಕೆಲಸದಲ್ಲಿದ್ದೇನೆ, ಈಗ ಆ ಗುರು ಎಲ್ಲಿದ್ದಾರೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅಂದು ಅವರ <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಬೈಗುಳ ತಾಗದೆ ಹೋಗಿದ್ದರೆ''</b></span> ಇಂದು ನಾ ಇಲ್ಲಿರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಇಂದಿಗೂ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಏನಾದರೂ ಸಾಧಿಸಬೇಕು ಎಂತಾದರೆ ಅವರ ಬೈಗುಳದ ನೆನಪು ಆಗುತ್ತದೆ. ನನ್ನ ಬದುಕಿನ ಬಗ್ಗೆ ವಿಪರೀತ ತಲೆಕೆಡಿಸಿಕೊಂಡು ಅವರು ಬೈದಿದ್ದರು. ಯಾರಿಗೂ ಬಯ್ಯದ ಅವರ ಆ ನಡವಳಿಕೆ ಅಂದು ಕೋಪ ತರಿಸಿದರೂ ಇಂದು ಅವರು ಸಿಕ್ಕರೆ ಅವರ ಪಾದಗಳಲ್ಲಿ ಎರಗಿ ಆಶಿರ್ವಾದ ಪಡೆಯುವ ಆಸೆ. ಆದರೆ ಅವರು ಕಾಲೇಜು ನಿಂದ ನಿವ್ರತ್ತರಾಗಿ ಮಕ್ಕಳೊಂದಿಗೆ ಭಾರತದ ಯಾವುದೋ ಕಡೆ ಇದ್ದಾರೆ ಎಂಬ ಸುದ್ದಿಯಿದೆ. </div>
<div style="text-align: justify;">
ಕವಿಯ ಮಾತುಗಳು ನೆನಪಿಗೆ ಬರುತ್ತಿದೆ,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
''<b style="color: blue;">ಗುರುವಿನ ಗುಲಾಮ </b></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನಾಗದ ಹೊರತು</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ದೊರೆಯದಣ್ಣ ಮುಕುತಿ ''</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
ಬದುಕು ಕೇವಲ ಪುಸ್ತಕದ ಬದನೇಕಾಯಿ ಅಲ್ಲ, ಅದು ಎಲ್ಲಕ್ಕೂ ಮೀರಿದ್ದು. ಬದುಕನ್ನ ನಾವು ಕಲಿತರೆ, ಉಳಿದೆಲ್ಲವೂ ನಮ್ಮ ಹಿಂದೆಯೇ ಬರುತ್ತದೆ. ಇಂದು ಶಾಲೆಗಳಲ್ಲಿ ಶಿಕ್ಷರು ಮಕ್ಕಳನ್ನು ಬೈಯ್ಯುವ ಹಾಗಿಲ್ಲ. ಬೆದರಿಸುವ ಹಾಗೆ ಇಲ್ಲ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: purple;"><b>ಗದರಿಸಿ ಬೆದರಿಸಿ ಹೇಳಿದ ಪಾಠ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: purple;"><b>ನಡುಗಿಸಿ ಗುಡುಗಿಸಿ ಕಲಿತ ವಿದ್ಯೆ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: purple;"><b>ನಗುತ ನಲಿಯುತ ಆಡಿದ ಆಟ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: purple;"><b>ವಂದಿಸಿ, ಆಲಿಸಿ ಪಡೆದ ಬದುಕು </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಇವೆಲ್ಲವೂ ಪರಿಪಕ್ವ ಮಾನವನನ್ನಾಗಿಸುತ್ತವೆ. ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಗೆಲ್ಲಬೇಕಾದರೆ ಅಲ್ಲಿ ಸಣ್ಣ ಹೆದರಿಕೆಯೂ ಇರಬೇಕು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಮತ್ತದೇ ಕವಿವಾಣಿ ಕಿವಿಯಲ್ಲಿ ಸುಳಿಯುತ್ತಿದೆ,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಅಂದು,</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಮುಂದೆ ಗುರಿಯಿತ್ತು</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಹಿಂದೆ ಗುರುವಿದ್ದ</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಸಾಗಿತ್ತು ಧೀರರ ಹಿಂಡು ಹಿಂಡು</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಇಂದು,</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಮುಂದಕ್ಕೆ ಗುರಿಯಿಲ್ಲ</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಹಿಂದಕ್ಕೆ ಗುರುವೂ ಇಲ್ಲ</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಸಾಗುತಿದೆ ರಣ ಹೇಡಿಗಳ ದಂಡು ದಂಡು </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;">ನನ್ನ ಕಾಲೇಜಿನ ದಿನಗಳ ಬದುಕಿನ ಕಥೆ ''ಬದುಕಿನ ಪುಟಗಳಿಂದ'' ಮುಂಚೆ ಒಮ್ಮೆ ಆರಂಬಿಸಿದ್ದೆ. ಕೆಲವು ಅನಿವಾರ್ಯ ಕಾರಣಗಳಿಂದ ಅದನ್ನ ಮುಂದುವರಿಸೋಕೆ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಈಗ ಮತ್ತೆ ಬರಿತ ಇದ್ದೀನಿ, ಇದರ ಮೊದಲಿನ ಭಾಗ ನೀವು ಮುಂಚೆ ಓದದೆ ಇದ್ರೆ ಓದೋಕೆ ಕೆಳಗೆ ಕ್ಲಿಕ್ ಮಾಡಿ.</span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><br /></span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/01/1.html">http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/01/1.ಹ್ತ್ಮ್ಲ್</a> Part 1</span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><br /></span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/02/50.html">http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/02/50.html</a> Part 2 </span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><br /></span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/02/part-3.html">http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/02/part-3.html</a> Part 3 </span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><br /></span></i><br />
<i><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/05/blog-post.html">http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/05/blog-post.html</a> Part 4 </span></i><br />
<br />
<br />
<br />
ಮತ್ತೆ ಮುಂದಿನ ವಾರ ಸಿಗೋಣ<br />
ಗುರು ಬಬ್ಬಿಗದ್ದೆ<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
</div>
</div>
ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com66tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-17181339572428641422011-09-18T06:10:00.000-07:002011-09-18T06:25:48.832-07:00ಅಭಿನವ ಉವಾಚ .....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #999999;"><i>ಪ್ರೀತಿಯ ಸ್ನೇಹಿತರೆ, ಕಳೆದ ತಿಂಗಳು ನಮ್ಮ ಪ್ರೀತಿಯ ಮಗ ಹುಟ್ಟಿದ್ದು ನಿಮಗೆ ತಿಳಿದೇ ಇದೆ. ಗುರುಹಿರಿಯರ ಆಶೀರ್ವಾದ ದಿಂದ ''ಅಭಿನವ್'' ಎಂದು ಹೆಸರು ಇಟ್ಟಿದ್ದೇವೆ. ಅವನು ಹುಟ್ಟಿದ ಕಥೆ ಅವನ ಬಾಯಿಂದಲೇ ಕೇಳಿ :) </i></span><br />
<br />
<br />
ಅಬ್ಬಾ, 9 ತಿಂಗಳು ಕತ್ತಲೆ ನಲ್ಲಿ ಇದ್ದಿದ್ದೆ, ಇದೇನಪ್ಪ, ಒಂದು ಲೈಟ್ ಕೂಡಾ ಹಾಕದೆ ಕಂಜೂಸ್ ಮಾಡ್ತಾರೆ ಅಂತ ಅಂದ್ಕೊಂಡಿದ್ದೆ,</div>
<div style="text-align: justify;">
ಎಲ್ಲಿ ನೋಡಿದ್ರುನು ಕತ್ತಲೆ, ಬರೆ ಆಚೆಯಿಂದ ಈಚೆ ಗೆ ಓಡೋದು, ಒದೆಯೋದು ಇದೆ ನನ್ನ ಪ್ರಪಂಚ ಆಗಿತ್ತು. ಬದುಕು ಅಂದ್ರೆ ಇದೇನಾ, ಜಗತ್ತು ಅಂದ್ರೆ ಇದೇನಾ ಅಂತ ಆಶ್ಚರ್ಯ ಆಗಿತ್ತು. ನನ್ನೊಳಗಿನ ನಾನು ದೊಡ್ಡ ಆಗ್ತಾ ಇದ್ದೆ ಹೊಟ್ಟೆ ಒಳಗೆ.<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b> ''ಬದುಕು ಅಂದ್ರೆ ಬೆಳೆಯೋದು, ಬಾಳು ಅಂದ್ರೆ ಬೆಳಗೋದು'' </b></span>ಅಂತ ಇದ್ದವನಿಗೆ ಎಲ್ಲ ಕಡೆ ಕತ್ತಲೆ ಮಾತ್ರ ಕಾಣುತ್ತ ಇತ್ತು. ಕತ್ತಲೆ ಮನಸ್ಸನ್ನು ತುಂಬಾ ನೋಯಿಸ್ತ ಇತ್ತು. ದೊಡ್ಡ ಆಗ್ತಾ ಇದ್ದಂತೆ ಗೊತ್ತಾಗ್ತಾ ಹೋಯ್ತು, ನನ್ನ ಪ್ರಪಂಚ ಇದಲ್ಲ, ಇದು ಅಮ್ಮನ ಪ್ರೀತಿಯ ಪ್ರಪಂಚ. ಜಗತ್ತಿನ ಎಲ್ಲ ಕೆಟ್ಟ ಶಕ್ತಿಗಳಿಂದ ನನ್ನನ್ನು ರಕ್ಷಿಸಿ ಪ್ರಪಂಚಕ್ಕೆ ಯೋಗ್ಯವಾಗಿ ಬರಲು ಶ್ರಮಿಸಿದ ಅಮ್ಮನ ಪ್ರೀತಿಯ ಪ್ರಪಂಚ ಇದು ಎಂದು ನಿಧಾನ ಅರಿವಾಗತೊಡಗಿತು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ತುಂಬಾ ಕಷ್ಟ ಕೊಟ್ಟೆ. ಪಾಪ, ನನ್ನ ಪ್ರಪಂಚಕ್ಕೆ ತರಲು ಸ್ವೀಡನ್ನಿನಿಂದ ಭಾರತಕ್ಕೆ ಬರುವಂತೆ ಮಾಡಿದೆ. ನನಗೋ ಭಾರತದಲ್ಲೇ ಹುಟ್ಟುವ ಬಯಕೆ ಇತ್ತು. ಅಪ್ಪ, ಅಮ್ಮನ ಆಸೆಯೂ ಅದೇ ಆದದ್ದರಿಂದ ವಿದೇಶದ ಮಣ್ಣಿನಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟುವ ಸಂಕಷ್ಟ ತಪ್ಪಿತು.</div>
<div style="text-align: center;">
<b><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಮಣ್ಣಿನ ಸುಗಂಧ, ಬದುಕನ್ನೇ ಬದಲಿಸುತ್ತದಂತೆ. </span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
ಗಂಗೆ ಹರಿದ, ತುಂಗೆ ನಲಿದ, ನಾಡಿನ ಮಣ್ಣಿನ ಸತ್ವವೇ ಅಂತದ್ದು. ಹುಟ್ಟಿದ ಘಳಿಗೆ ಇನ್ನು ನೆನಪಿದೆ, ಅಮ್ಮನ ಹೊಟ್ಟೆಯಿಂದ ಹೊರಗೆ ಬರಲು ತುಂಬಾ ಚಡಪಡಿಸುತ್ತಿದ್ದೆ. ಅಮ್ಮನಿಗಂತೂ ನೋವು ತಡೆಯಲು ಆಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಅಮ್ಮನ ಬಾಯಿಯಿಂದ ''ಅಮ್ಮ'' , ''ಅಮ್ಮ'' ಎಂಬ ನೋವು ಕಿವಿಗೆ ತಟ್ಟುತಿತ್ತು. ಅವಳಿಗೆ ನೋವು ಕೊಟ್ಟು ನಾನು ಹೊರಗೆ ಬರುವ ಆಸೆ ಖಂಡಿತ ನನಗೆ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಏನು ಮಾಡಲಿ, ಕತ್ತಲೆ ಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದು ಇದ್ದು ನನಗೂ ಬೇಸರ ಬಂದಿತ್ತು. ಅಂತೂ ಆಗಸ್ಟ್ 16 ನೆ ತಾರೀಖು ಮಧ್ಯಾನ್ಹ 3 ಘಂಟೆ ಸುಮಾರಿಗೆ ನಾನು ಜನಿಸಿದೆ. ಸುಮಾರು 3.4 kg ಇದ್ದ ನನ್ನನ್ನು ಹೊರ ತರುವಲ್ಲಿ ವೈದ್ಯರು ತುಂಬಾ ಶ್ರಮಿಸಿದರು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJVTRhsYij7SPCrlPlLL29-zXNA8dkkAdVPCzlQnpWKD7EUG7ZY7U8Nj-Qg7HxvsotAVDfJ7vFYY2_0IFEZj_Hq3LztVaS19DwZSZy5cp9F_tOcVFMuhZuWVMAc9Nz-N7hw2-SkLBEstIt/s1600/DSC_0053.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJVTRhsYij7SPCrlPlLL29-zXNA8dkkAdVPCzlQnpWKD7EUG7ZY7U8Nj-Qg7HxvsotAVDfJ7vFYY2_0IFEZj_Hq3LztVaS19DwZSZy5cp9F_tOcVFMuhZuWVMAc9Nz-N7hw2-SkLBEstIt/s320/DSC_0053.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಜನಿಸಿದ ಹೊತ್ತು ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಅರ್ಧ ಎಚ್ಚರ ಇತ್ತು. ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ನೀರಿತ್ತು. ಬಹುಶ: ಬದುಕಿನ ಎಲ್ಲ ಘಟ್ಟದಲ್ಲಿ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ನಿನ್ನ ನೋವು ನನಗಿರಲಿ, ನನ್ನೆಲ್ಲ ನಲಿವು ನಿನಗಿರಲಿ'' </b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಎಂದು ಅಮ್ಮ ನನಗೆ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಕಿವಿಯಲ್ಲಿ ಭಾಸವಾಗುತ್ತಿತ್ತು. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglu3Rupt0dCrNw-4jkSprlrSXdfhQoQAuLtgmu3KNFHuQVkv7_mcIONzFumIxwHQ5joAbjW_dQ2MKZ2_EfcGEyy9xGwp0J8-lAjyDPTkkKQ8VZ8Ri3_D_Xsqq_AFoCqoHskD_yE7VZdylC/s1600/DSC_0009.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglu3Rupt0dCrNw-4jkSprlrSXdfhQoQAuLtgmu3KNFHuQVkv7_mcIONzFumIxwHQ5joAbjW_dQ2MKZ2_EfcGEyy9xGwp0J8-lAjyDPTkkKQ8VZ8Ri3_D_Xsqq_AFoCqoHskD_yE7VZdylC/s320/DSC_0009.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
9 ತಿಂಗಳು ಹೊತ್ತು, ನೋವನ್ನು ನುಂಗಿ , ನನ್ನನ್ನು ಈ ಪ್ರಪಂಚಕ್ಕೆ ತಂದ ಅಮ್ಮನ ಪ್ರೀತಿಗೆ ಕೋಟಿ ಕೋಟಿ ನಮನಗಳು. ಆ ಹೊರಗೆ ಬಂದ ಮೊದಲ ಕ್ಷಣ ಅಪ್ಪನಿಗೆ ನನ್ನ ನೋಡುವ ತವಕ. ಅಪ್ಪನ ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ಆನಂದದ ಕಣ್ಣೀರು ಬಂದಿದ್ದು ಕಾಣುತ್ತಿತ್ತು. ಅಪ್ಪಂದಿರ ಪ್ರೀತಿಯೇ ಅಂತಾದ್ದು. ಅಮ್ಮನ ಮಡಿಲ ಸಾಂತ್ವನ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ, ಬದುಕಿಗೆ ಸವಾಲು ಹಾಕುವ ವಿಶ್ವಾಸವಿರುತ್ತದೆ. ಅಂದು ಅಪ್ಪನ ಕೈ ನನ್ನ ಕೆನ್ನೆ ಸವರಿದಾಗ ಅನಿಸಿದ್ದು ಅದೇ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಹುಟ್ಟಿದ ಕೆಲವು ದಿನಗಳು ಬರೆ ಅಳುವುದು. ನಿದ್ದೆ ಮಾಡುವುದು. ಅಪ್ಪ, ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಕೊಟ್ಟ ಕಾಟವನ್ನು ಅವರಿಂದಲೇ ದೊಡ್ಡವನಾದಾಗ ಕೇಳುವ ಆಸೆಯಿದೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1MjurTcF5kIGaBu4GudjgfWxoij1P_MotJNZeyy47HI0JdKGuzOAW8G9bmHrYM9zHSfjMtCMKTJyivvQ1h8er8a9joOGDsX3i98EstoahsSw46Lf0w639qeQRnrqaRmE1MLGPQe9XOz6H/s1600/DSC_0011.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1MjurTcF5kIGaBu4GudjgfWxoij1P_MotJNZeyy47HI0JdKGuzOAW8G9bmHrYM9zHSfjMtCMKTJyivvQ1h8er8a9joOGDsX3i98EstoahsSw46Lf0w639qeQRnrqaRmE1MLGPQe9XOz6H/s320/DSC_0011.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ನನ್ನ ಹಠ ತುಂಬಾ ಇತ್ತು. ಅಮ್ಮನಿಗಂತೂ ನಿದ್ದೆ ಇಲ್ಲ, ಬೆನ್ನು ನೋವು ಬೇರೆ, ನನ್ನ ಹಠ ಒಂದೇ ಸಮನೆ. ಆದರೆ ನಾನು ಏನು ಮಾಡಲಿ, ನನಗೆ ಆಗ ಅಳುವುದು ಬಿಟ್ಟು ಬೇರೇನೂ ಬಾರದು. ಅದು ಬಿಟ್ಟರೆ ನಂಗೆ ಗೊತ್ತಿದದ್ದು ನಿದ್ದೆ ಮಾಡುವುದು ಮಾತ್ರ. ಹಠ ನನಗೆ ಆಟವಿದ್ದಂತೆ, ಕಾರಣ ನನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ಯಾರಾದರೂ ಲಕ್ಷ ಕೊಡದಿದ್ದರೆ ಅತ್ತು ಹೆದರಿಸುತ್ತಿದ್ದೆ. ಅಂತೂ ಹುಟ್ಟಿದ 11 ನೇ ದಿನ ಅಪ್ಪ, ಅಮ್ಮ ಇಬ್ಬರು ಸೇರಿ ನನಗೆ<b><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ''ಅಭಿನವ್'</span></b> ಎಂಬ ಸುಂದರ ಹೆಸರನ್ನು ಇಟ್ಟರು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM64Zfbei0agtJfCXoNVxGTNR0s5mcnZaA2y5aeSidVetyJHoYAuokou2shHVuFUxxXMskt7cT3hgUvqnyTS8kQjTMady8v1PJk1akgGQac3g-R7xVOzQ5HcT6SwJvU1cs-uyvFQwUGyI_/s1600/DSC_0083.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM64Zfbei0agtJfCXoNVxGTNR0s5mcnZaA2y5aeSidVetyJHoYAuokou2shHVuFUxxXMskt7cT3hgUvqnyTS8kQjTMady8v1PJk1akgGQac3g-R7xVOzQ5HcT6SwJvU1cs-uyvFQwUGyI_/s320/DSC_0083.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ನಂತರದ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ನಾನು ಅಳುವುದನ್ನು ಕಡಿಮೆ ಮಾಡದಿದ್ದರೂ ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಕಾಟ ಕೊಡುವುದನ್ನು ಸ್ವಲ್ಪ ಕಡಿಮೆ ಮಾಡಿದ್ದೇನೆ. ಅಪ್ಪನಂತು ನನ್ನ ಬಿಟ್ಟು ಕೆಲಸಕ್ಕೆಂದು ಮಲೇಶಿಯಾ ಕ್ಕೆ ಹೋಗಿದ್ದಾರೆ. ಅವರ ನೆನಪಿನಲ್ಲಿ ಇದ್ದೇನೆ. ಅಪ್ಪನಿಗೂ ನನ್ನ ತುಂಬಾ ನೆನಪು,,,, ಪಾಪ, ಅಪ್ಪ ಬೇಗನೆ ಬರುತ್ತಾರೆ ಎಂಬ ನೀರೀಕ್ಷೆ ನನ್ನದು.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಪುಟ್ಟ ಕಾಲುಗಳನ್ನು ಇಟ್ಟು ನಡೆಯುವ ತವಕ ನನಗೆ, ಆದರೆ ಏನು ಮಾಡಲಿ, ಇನ್ನು ಕಾಯಬೇಕಂತೆ, ಅಮ್ಮನ ಅಪ್ಪಣೆಯಿದೆ, ನಾನಿನ್ನೂ ಚಿಕ್ಕವನಂತೆ, ಸರಿ, ಅಮ್ಮನ ಮಾತು ನನಗೆ ವೇದ ವಾಕ್ಯ ಇದ್ದಂತೆ. ಬೇಗ ದೊಡ್ಡವನಾಗುವ ಆಸೆ ಇದೆ :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXXNWq6S8hnH7qd1sG7iLZYDDBidh9fAzVeloMPS1Fq8UsdQzBLvRSFuI8SagqtGOTxzjKpxbHHIhmJxBmK2fCgFU8D4xCpRPPRvkivyS86ZzpQHZ0RmZ-zRip6uVenIiVEMVsycxvwwUC/s1600/DSC_0019.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXXNWq6S8hnH7qd1sG7iLZYDDBidh9fAzVeloMPS1Fq8UsdQzBLvRSFuI8SagqtGOTxzjKpxbHHIhmJxBmK2fCgFU8D4xCpRPPRvkivyS86ZzpQHZ0RmZ-zRip6uVenIiVEMVsycxvwwUC/s320/DSC_0019.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಅಪ್ಪನ ಅಪ್ಪಣೆಯ ಮೇರೆಗೆ ಅಪ್ಪನ ಬ್ಲಾಗ್ ನಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಹುಟ್ಟಿದ ಕಥೆ ಹೇಳಿದ್ದೇನೆ. ಸದ್ಯದಲ್ಲಿಯೇ ಅಪ್ಪನ ಸಹಾಯದಿಂದ ''ಅಭಿನವ ಉವಾಚ'' ಎಂಬ ಬ್ಲಾಗ್ ನಲ್ಲಿ ಇನ್ನು ಹೆಚ್ಚು ಬರೆಯುತ್ತೇನೆ. ನನ್ನ ಬ್ಲಾಗ್ ''<a href="http://gurubabbigadde.blogspot.com/">http://gurubabbigadde.blogspot.com/</a>'' ಇಲ್ಲಿಯೇ ಬರೆಯುತ್ತೇನೆ. ಸದ್ಯಕೆ ನನ್ನ ಕೆಲವು ಫೋಟೋಗಳು ನಿಮಗಾಗಿ ಹಾಕಿದ್ದೇನೆ. ನೋಡುತ್ತಿರಲ್ಲ,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio0TWuiNbg_qW3dswptNd6PWKs-OcmdkYePrbXKe8wco-tQuiOYuWpclKESujPE_-3lCHnOIqUIEAh5O-2rHTFsXqI5O9TklIjAdB5oyYAz5hZvAR74Wh3Y0IgHS7D3SBBLG_7DrNDpXdq/s1600/DSC_0055.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio0TWuiNbg_qW3dswptNd6PWKs-OcmdkYePrbXKe8wco-tQuiOYuWpclKESujPE_-3lCHnOIqUIEAh5O-2rHTFsXqI5O9TklIjAdB5oyYAz5hZvAR74Wh3Y0IgHS7D3SBBLG_7DrNDpXdq/s320/DSC_0055.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
ಬೇಡ ಅಂದ್ರು ಕೇಳೋಲ್ಲ, ಏನೋ ಹಚ್ಚಿದ್ದಾರೆ ತಲೆಗೆ </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEham5Un_7pJ5PjQkNkaQFCN3pIAVHovPefq2aHuQVUw-_trMPCrVTExgcE7MR-79V4-vt2btWVjdo4M8unBpTlf9fGNfyoLEjPYUQ859YW778fc9WL-8HO_T3axva1fBPZvm4ibAhddstoh/s1600/DSC_0099.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEham5Un_7pJ5PjQkNkaQFCN3pIAVHovPefq2aHuQVUw-_trMPCrVTExgcE7MR-79V4-vt2btWVjdo4M8unBpTlf9fGNfyoLEjPYUQ859YW778fc9WL-8HO_T3axva1fBPZvm4ibAhddstoh/s320/DSC_0099.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
ಯಾರೋ ಇಣುಕಿ ನೋಡ್ತಾ ಇದಾರೆ ನನ್ನ, ಎದುರಿಗೆ ಬರೋಕೆ ಏನು ಕಷ್ಟ?</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSletBpvf8GqEUHjjdB80OX0TkEGi8hrdGWrvf8VJ_qBOK9LGIiKKgaSbvft5dnnL6F2vs1FWAFvH_5sCIge7U3l2RUYAqTGh0ZxBT3xEvTJjb2AsbesDDBmTRaa-gvaYJ7lM4oSnyvtOr/s1600/DSC_0107.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSletBpvf8GqEUHjjdB80OX0TkEGi8hrdGWrvf8VJ_qBOK9LGIiKKgaSbvft5dnnL6F2vs1FWAFvH_5sCIge7U3l2RUYAqTGh0ZxBT3xEvTJjb2AsbesDDBmTRaa-gvaYJ7lM4oSnyvtOr/s320/DSC_0107.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
ಏನು ಮಾಡೋದು, ಅಮ್ಮ ಯಾರತ್ರನೋ ಮಾತಾಡ್ತಾ ಇದಾಳೆ, ಈಗ ಹಠ ಮಾಡಿದ್ರೆ ಬರ್ತಾಳೆ ನೋಡೋಕೆ, ಆದ್ರೆ ಪಾಪ ಯಾಕೆ ತೊಂದ್ರೆ ಕೊಡೋದು?</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3YKnkb8Rfn4dFOquloJX6eCgBlctpAVUQq-vR4romUk70tSbPYWyDcUX12xu-LsG_LljRGRh20Q4UEZ7HMIlzQ9h73Fc_lVcggmo1Uk6uXZ9Al3BZJhirrFwUI8oU0aN3B2GgMruxPupb/s1600/DSC_0116.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3YKnkb8Rfn4dFOquloJX6eCgBlctpAVUQq-vR4romUk70tSbPYWyDcUX12xu-LsG_LljRGRh20Q4UEZ7HMIlzQ9h73Fc_lVcggmo1Uk6uXZ9Al3BZJhirrFwUI8oU0aN3B2GgMruxPupb/s320/DSC_0116.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
ಸರಿ ನಿದ್ದೆ ಬರೋ ಟೈಮ್ ಆಯಿತು </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihmmwBWN9ID40dNZy3V8lP3hmgjJ8adeomvf20H_220p999Nls_Py64yauDZkRqNd_tv-G5RdPl1ECn3QF-SoD_vjEJawl78BiQEdu9SUHfuTVXC7mCzcDQRoa_r24gciuqtsxfc4caxOX/s1600/DSC_0122.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihmmwBWN9ID40dNZy3V8lP3hmgjJ8adeomvf20H_220p999Nls_Py64yauDZkRqNd_tv-G5RdPl1ECn3QF-SoD_vjEJawl78BiQEdu9SUHfuTVXC7mCzcDQRoa_r24gciuqtsxfc4caxOX/s320/DSC_0122.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
ಮಲಗ್ತಿನಪ್ಪ ನಾನು, ನೀವು ಮಲ್ಕೊಳ್ಳಿ, ಮತ್ತೆ ಸಿಗೋಣ, ಟಾ ಟಾ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಅಲ್ಲಿಯತನಕ ನಿಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಪ್ರೀತಿ ಹಾರೈಕೆ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಇರಲಿ ,</div>
<div style="text-align: justify;">
ಪ್ರೀತಿಯ</div>
<div style="text-align: justify;">
ಅಭಿನವ</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com78tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-920215365268078122011-08-03T02:09:00.000-07:002011-08-03T02:12:06.817-07:00ಚಳಿಯ ನಾಡಿನ ಬೆವರಿನ ನೋಟ ....Part 2<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
ಬದುಕಿಗೆ ವಿದೇಶ ಬೇಕಿರಲಿಲ್ಲ, ಅದು ಅನಿವಾರ್ಯವೂ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಬದುಕಿನ ಸಾರ್ಥಕತೆಗೆ ಹೊರದೇಶದ ಕೆಲಸದ ಅನುಭವ ಬೇಕಿತ್ತು. ಆ ತುಡಿತವೇ ವಿದೇಶಕ್ಕೆ ಹೋಗಲು ಪೂರಕ ಹಾಗೂ ಪ್ರೇರಕ. ಹಾಗೆಂದು ವಿದೇಶದಲ್ಲಿ ಇದ್ದ ಮಾತ್ರಕ್ಕೆ ದೇಶ ಪ್ರೇಮ ಕಡಿಮೆ ಆಗದು. ಅದು ನಿರಂತರ ಶಾಶ್ವತ. ವಿದೇಶದಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡುವುದೇ ತಪ್ಪು ಎಂದಾದರೆ, ದೇಶದಲ್ಲೇ ಇದ್ದು ''ವಿದೇಶಿ ಕಂಪನಿಗಳಿಗೆ'' ಕೆಲಸ ಮಾಡುವುದು ಇನ್ನು ತಪ್ಪಲ್ಲವೇ? ತಪ್ಪನ್ನು ಹುಡುಕುತ್ತ ಹೋದರೆ ಅದಕ್ಕೆ ಕೊನೆಯಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅದು ಎಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಅವಶ್ಯಕ ಎನ್ನುವುದನ್ನು ನಾವೇ ನಿರ್ಧರಿಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು. ಮೊದ ಮೊದಲು ವಿದೇಶಕ್ಕೆ ಹೋದಾಗ ಅಲ್ಲಿನ ಪರಿಸರ, ನಮ್ಮವರ ಪ್ರೀತಿ ಸ್ನೇಹದ ಕೊರತೆ ಕಾಡುವುದು ಬಹಳ ಸಹಜ. ಆದರೆ ಕ್ರಮೇಣ ಅಲ್ಲಿನ ಪರಿಸರಕ್ಕೆ ಬದುಕು ಹೊಂದಿಕೊಳ್ಳುವ ಅನಿವಾರ್ಯತೆ ಎದುರಿಸುತ್ತದೆ, ಆ ಅನಿವಾರ್ಯತೆ ಮುಂದೆ ಅವಶ್ಯಕತೆ ಎನಿಸುತ್ತದೆ. ಆ ಅವಶ್ಯಕತೆಯ ಮೇಲೆ ನಮ್ಮದೇ ವ್ಯಾಕ್ಯಾನ ಬರೆದು ನಮ್ಮ ದೇಶಕ್ಕೆ ಹೋಗಲು ಸಾದ್ಯವೇ ಇಲ್ಲದ ಸನ್ನಿವೇಶ ಸ್ರಷ್ಟಿಯಾಗುತ್ತದೆ. ಇದೆಲ್ಲವೂ ಮನಸ್ಸಿನ ಕೆಲವು ಕ್ಷಣ ಗಳು ಅಷ್ಟೇ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">''ತೆರೆದಿಡು ಮನವನ್ನು, ಅರೆಕ್ಷಣ ಚಿಂತಿಸುವ ಮುನ್ನ</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಹರಿಯಬಿಡು ಕ್ಷಣವನ್ನ, ಬಾಚಿಕೋ ನೀ ಆಹ್ವಾನ''</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಬದುಕಿಗೆ ಅವಕಾಶಗಳು ಸಿಗುವುದು ಬಹಳ ಕಡಿಮೆ.<b><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ''ಎಲ್ಲ ಅವಕಾಶಗಳು ನಿಮ್ಮ ಮನೆಯ ಬಾಗಿಲಿಗೆ ಬಂದು, ಸ್ವೀಕರಿಸು ನನ್ನ, ಸ್ವೀಕರಿಸು ನನ್ನ ಎಂದು ಗೋಗರೆಯುವುದೂ ಇಲ್ಲ''</span></b> ಹಾಗಾಗಿ ಸಿಕ್ಕಿದ ಅವಕಾಶವನ್ನು ಉಪಯೋಗಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದೇ ಬುದ್ದಿವಂತಿಕೆ. ನಾವು ಸದಾ ನಮ್ಮ ರಾಜಕೀಯದವರು ಏನು ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ, ದೇಶವನ್ನು ಕೊಳ್ಳೆ ಹೊಡೆಯುತ್ತಿದ್ದಾರೆ ಎನ್ನುತ್ತಿದ್ದೆವೆಯೇ ಹೊರತು ನಾವು ಏನು ಮಾಡಿದ್ದೇವೆ ಎಂದು ಚಿಂತಿಸುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಕೆನಡಿಯವರ ಮಾತು ನೆನಪಾಗುತ್ತದೆ,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''Don't ask what country can do for you</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>Ask what you can do for your country''</b></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
ಹಾಗಾಗಿ ದೇಶ ಪ್ರೇಮ ಕೇವಲ ಅಕ್ಷರಗಳ ಮಾತಾಗದೆ ಅದು ಕಾರ್ಯರೂಪಕ್ಕೆ ಇಳಿಯಬೇಕಿದೆ. ನಮ್ಮ ದೇಶಕ್ಕೆ ನಾವು ಕೊಡುವ ಅಲ್ಪ ಕಾಣಿಕೆಯೂ ಬ್ರಹದಾಕಾರವಾಗಿ ಬೆಳೆದು ದೊಡ್ಡ ಪರ್ವತವೆ ಆಗುತ್ತದೆ. ಸುಧಾರಣೆ ನಿನ್ನಿಂದಲೇ ಆರಂಬವಾಗಲಿ ಎಂಬ ಕವಿವಾಣಿ ಎಂದಿಗೂ ಸತ್ಯ. ಇದೆಲ್ಲ ಅನುಭವಕ್ಕೆ ಬಂದಿದ್ದು 3 ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಸ್ವೀಡನ್ ದೇಶಕ್ಕೆ ಬಂದಾಗ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ನನ್ನನ್ನು ಬಹಳಷ್ಟು ಚಿಂತನೆಗೆ ಹಚ್ಚಿದ ದೇಶ ಇದು. ಸ್ವೀಡನ್ ಎಂದರೆ ''IKEA'' ಎಂಬ ನಾನ್ನುಡಿಯಿದೆ. ಕಾರಣ ಸ್ವೀಡನ್ ದ ಭಾಗವೇ ಆದ ''IKEA'' ಕಂಪನಿ ಯಲ್ಲಿ ಶಿಸ್ತು ಹಾಗೂ ಅಚ್ಚು ಕಟ್ಟುತನ ಎಲ್ಲೆಡೆ ನೋಡಲು ಸಿಗುತ್ತದೆ. ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರ ಮನೆಯ ಎಲ್ಲ ವಸ್ತುಗಳು ''IKEA'' ಕಂಪನಿಯಿಂದಲೇ ಬರುತ್ತದೆ. ಜನರ ಆಸೆಗೆ, ರುಚಿಗೆ ತಕ್ಕಂತೆ ಎಲ್ಲ ಸಾಮಾನುಗಳನ್ನು ಅವರು ತಯಾರಿಸುತ್ತಾರೆ. ಸದ್ಯದಲ್ಲಿಯೇ ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಮುಂಬೈ ಗೆ ''IKEA'' ಕಂಪನಿ ಬರುತ್ತದೆ ಎಂಬ ಸುದ್ದಿ ಇದೆ. ಸ್ವೀಡನ್ ಅಂದರೆ ನೆನಪಾಗುವುದು ''VOLVO'' ಕಾರು ಗಳು. ಅತ್ಯಂತ ಬೆಲೆಬಾಳುವ ಜನರ ಮೆಚ್ಚಿನ ಕಾರುಗಳು ಜಗತ್ಪ್ರಸಿದ್ದ. ಅಷ್ಟೇ ಯಾಕೆ ನಮ್ಮ ರಸ್ತೆಗಳಲ್ಲಿ ಸಂಚರಿಸುವ ಸುಖದ ಸುಪ್ಪತ್ತಿಗೆಯಂತೆ ಇರುವ ''VOLVO'' ಬಸ್ ಗಳು ಈ ದೇಶದ ಉತ್ಪಾದನೆ. ದೊಡ್ಡ ದೊಡ್ಡ ಮಹಡಿಗಳ ನಿರ್ಮಾಣ ತಯಾರಿಕೆ, ರಸ್ತೆ ನಿರ್ಮಾಣ ತಯಾರಿಕೆ ಗಳಲ್ಲಿ ಉಪಯೋಗಿಸುವ ಬಹುತೇಕ ಬ್ರಹತ್ ಉಪಕರಣಗಳು ''VOLVO'' ಕಂಪನಿಯಿಂದಲೇ ತಯಾರಾದದ್ದು. ಹೀಗೆ ಪಟ್ಟಿ ಬೆಳೆಯುತ್ತಲೇ ಹೋಗುತ್ತದೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW_zDwo5i5t4OBfh8hX0kguaj_uAcUQ3MJ9clwghO4HeMhuw74-PZPAubHa4ssmfugfeoe5GClGufQZ6dZITlZpCsYNQZ_Ro8ofDbHlt8e_Wly2LGSCOM2_5ZcUNKxsJbVlnKk2vIF2cuj/s1600/vovlov.PNG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="157" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW_zDwo5i5t4OBfh8hX0kguaj_uAcUQ3MJ9clwghO4HeMhuw74-PZPAubHa4ssmfugfeoe5GClGufQZ6dZITlZpCsYNQZ_Ro8ofDbHlt8e_Wly2LGSCOM2_5ZcUNKxsJbVlnKk2vIF2cuj/s400/vovlov.PNG" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಸ್ವೀಡನ್ ಎಂದರೆ ನೆನಪಾಗುವುದು ''SKF'' ಕಂಪನಿ. ನಟ್ಟು, ಬೋಲ್ಟ್ ಗಳ ತಯಾರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ವಿಶ್ವದ ನಂಬರ್ ಒನ್ ಕಂಪನಿಯಾದ ಇದು ಜಗತ್ತಿನ ಎಲ್ಲ ದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ತನ್ನ ಸೇವೆ ನೀಡುತ್ತಿದೆ. ನೋಡಿ, ಎಷ್ಟು ಸಣ್ಣ ದೇಶ, ಆದರೆ ಅವರ ಸಾಧನೆ ಜಗತ್ತಿನಾದ್ಯಂತ ವಿಸ್ತರಿಸಿದೆ. ''ಮನಸ್ಸಿದ್ದರೆ ಮಾರ್ಗ'' ಎನ್ನುವುದಕ್ಕೆ ಈ ದೇಶದ ಜನ ಜೀವಂತ ಉದಾಹರಣೆ. ಸರಿ, ಏನಪ್ಪಾ ಇವರ ಜನಸಂಖ್ಯೆ ಅಂತಿರಾ, ಅಬ್ಬಬಬ್ಬ ಅಂದ್ರೆ 9 ಮಿಲಿಯನ್ ನಷ್ಟು. ನೋಡಿದ್ರ, 9 ಮಿಲಿಯನ ಜನ ಸೇರಿ ಇಷ್ಟೊಂದು ಸಾಧನೆ ಮಾಡೋದಾದ್ರೆ 1 .3 ಬಿಲಿಯನ್ ಜನ ಏನೇನು ಮಾಡಬಹುದಿತ್ತು. ಆಲ್ವಾ?</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ5hsSUBaecRNi7GaYg_MDOhWYLoYLgNJ3p1y5xVHDQD2Lux741Zj1W_SVXmQjimKgZwzfNVRStSs2XqURlKk4lMSKFff5y5VVi_WK3MKkYeq26c-BzpdrEC12xT3osza-tsISG2JG_lpK/s1600/skf.PNG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="197" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQ5hsSUBaecRNi7GaYg_MDOhWYLoYLgNJ3p1y5xVHDQD2Lux741Zj1W_SVXmQjimKgZwzfNVRStSs2XqURlKk4lMSKFff5y5VVi_WK3MKkYeq26c-BzpdrEC12xT3osza-tsISG2JG_lpK/s400/skf.PNG" width="400" /></a></div>
<br />
<span class="Apple-style-span">ಏನೋ, ಬೇಕಾದಷ್ಟು ಹಣ ಇದೆ ಅವ್ರಿಗೆ, ಏನು ಬೇಕಾದರು ಮಾಡ್ತಾರೆ ಅಂತಿರಾ? ಕಷ್ಟನೆ ಇಲ್ಲ ಅವರಿಗೆ ಅಂದ್ಕೊಂಡ್ರ? ಇಲ್ಲ ಸ್ವಾಮೀ. ನಿಮ್ಮ ಊಹೆ ತಪ್ಪು. ವರ್ಷದ 6 ತಿಂಗಳು ವಿಪರೀತ ಚಳಿ. ಎಷ್ಟು ಅಂದ್ರೆ ಇಲ್ಲಿನ ಉಷ್ಣತೆ - 25 ಡಿಗ್ರಿ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ನಮಗೆ + 15 ಹೋದ್ರೆ ಸಿಕ್ಕಾಪಟ್ಟೆ </span>ಚಳಿ<span class="Apple-style-span"> ಅಂತಿವಿ, ಅದ್ರಲ್ಲಿ -25 ಅಂದ್ರೆ ಹೇಗಿರಬೇಡ. ಸದಾ ಹಿಮ ಬಿಳ್ತಾ ಇರತ್ತೆ, ಇದೆಲ್ಲ ಸಾಲದು ಅನ್ನೋ ಹಾಗೆ ವಿಪರೀತ ಅನ್ನೋ ಕತ್ತಲು. ದಿನದ 20 ಘಂಟೆ </span> ಕತ್ತಲು<span class="Apple-style-span">. </span> ಕತ್ತಲು<span class="Apple-style-span"> ಎಷ್ಟು ಘೋರ ಅನ್ನೋದು ಇಲ್ಲಿ ಬಂದ ಮೇಲೆ ನಮಗೆ ತಿಳೀತು. ನೀವೇನಾದ್ರು ಬ್ರಮ್ಹಚಾರಿ ಆಗಿದ್ರೆ ನಿಮ್ಮ ಕಥೆ ಮುಗಿತು, ಸದಾ ಕತ್ತಲು, ಹೊರಗಡೆ ಹೋಗೋ ಹಾಗಿಲ್ಲ, ಮಾತಾಡೋಕೆ ಯಾರು ಸಿಗಲ್ಲ, ರಸ್ತೆ ಎಲ್ಲ ಖಾಲಿ ಖಾಲಿ, ಒಂಥರಾ ಸಮೂಹ ಸನ್ನಿ ಅಂತಾರಲ್ಲ, ಹಾಗೆ ಆಗತ್ತೆ ಎಲ್ಲಾರಿಗೂ. ತುಂಬಾನೇ Depression ಸ್ಟಾರ್ಟ್ ಆಗುತ್ತೆ.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglWGwxlSI2_YuB4luhlT8sv5672FNmyhjaUntvYwcW96cK7hKQ1EbilFX6XkdZb3ULfACr6559GUlpwShGn-pR7_UTtPKFP69psYNdyC9BS97Gca1MJy-RFNJuPkbYoIIHWkxhQ99xuZnj/s1600/1233324827dbLWk2E.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglWGwxlSI2_YuB4luhlT8sv5672FNmyhjaUntvYwcW96cK7hKQ1EbilFX6XkdZb3ULfACr6559GUlpwShGn-pR7_UTtPKFP69psYNdyC9BS97Gca1MJy-RFNJuPkbYoIIHWkxhQ99xuZnj/s320/1233324827dbLWk2E.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಅಂಥಹ ಕತ್ತಲನ್ನೇ ಗೆದ್ದು ಬಂದಿದ್ದಾರೆ ಅವರೆಲ್ಲ. ಅವರ ಇಂದಿನ ಶ್ರೀಮಂತಿಕೆ ಅವರು ಬೆವರು ಸುರಿಸಿ ಗಳಿಸಿದ್ದು. ಅವರಿಗೆ ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಹಾಗೆ ಶ್ರೀಮಂತ ಪರಂಪರೆಯಿಲ್ಲ. ಒಂದು ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಕಡು ಬಡವರೇ ಆಗಿದ್ದ ಅವರು ಸುಧಾರಣೆಯ ಟೊಂಕ ಕಟ್ಟಿದ ಕ್ಷಣದಿಂದ ಬದಲಾದರು. ಅಲ್ಲೀಗ ಕೇವಲ ''ಸುಧಾರಣೆ, ಸುಧಾರಣೆ, ಸುಧಾರಣೆ''</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ದಿನಕರ ದೇಸಾಯಿ ಯವರ ಮಾತೊಂದು ನೆನಪಾಗ್ತಾ ಇದೆ </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">''ಮನುಕುಲದ ರಕ್ತಮಯ ಇತಿಹಾಸ ಕೂಗಿತ್ತು</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ನೆಲವು ನಂದನವಾಗಲೇನು ಬೇಕು</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ತಿಳಿವು ತುಂಬಿದ ಕಣ್ಣು, ಅರಿವು ತುಂಬಿದ ಎದೆಯು </span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಛಲವನರಿಯದ ಬದುಕು ಇಷ್ಟೇ ಸಾಕು''</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಬದುಕಲ್ಲಿ ಸಾಧಿಸುವ ಮನೋಭಾವ, ಮಾನವೀಯತೆ ತುಂಬಿದರೆ ಏನನ್ನಾದರೂ ಮಾಡಬಹುದು ಅನ್ನೋದಕ್ಕೆ ಸ್ವೀಡನ್ ಜನರ ಸಾಧನೆಯೇ ಉದಾಹರಣೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಅಲ್ಲಿನ ಬದುಕಾದರೂ ಎಂತದ್ದು, ಅವರ ದಿನನಿತ್ಯದ ಜೀವನ ಶೈಲಿ ಹೇಗೆ, ಬದುಕನ್ನು ಅವರು ನೋಡುವ ರೀತಿ ಹೇಗೆ ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಮುಂದಿನ ವಾರ ನಿಮ್ಮೊಂದಿಗೆ ಹಂಚೋಕೊತಿನಿ, ಅಲ್ಲಿತನಕ ಕಾಯ್ತಿರಲ್ಲ....<br />
<br />
ನಿಮ್ಮವ</div>
<div style="text-align: justify;">
ಗುರು </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #444444;">ಹಿಂದಿನ ವಾರ ಇದೆ ಸರಣಿಯ ಮೊದಲ ಭಾಗ ಬರೆದಿದ್ದೆ, ನೀವು ಓದಿಲ್ಲ ಅಂದ್ರೆ ಇಲ್ಲಿದೆ ಓದಿ </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #0036ff; font-family: 'Trebuchet MS', Verdana, Arial, sans-serif; font-size: 27px; font-weight: bold;"><a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/07/blog-post_24.html" style="color: #0036ff; text-decoration: none;">ಮರೆತೆನೆಂದರ ಮರೆಯಲಿ ಹ್ಯಾಂಗ್ </a></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #444444;"><a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/">http://gurumurthyhegde.blogspot.com/</a> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com40tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-11743274889493814052011-07-24T07:19:00.000-07:002011-07-24T08:58:37.956-07:00ಮರೆತೆನೆಂದರ ಮರೆಯಲಿ ಹ್ಯಾಂಗ್ ..<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGIgSgC36LAS3pUAnCwfBYxEKVNx6uijoq_IMiV4EtsDwU0NnZ9EsCjgjwTdyfxjykInVYBbWmCo14fLzDo36yUZIi9kcSTkuikOVPQW2yHxJJLnVBCbECghY2KSdCWBQB57hubiwZO2-J/s1600/untitled.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGIgSgC36LAS3pUAnCwfBYxEKVNx6uijoq_IMiV4EtsDwU0NnZ9EsCjgjwTdyfxjykInVYBbWmCo14fLzDo36yUZIi9kcSTkuikOVPQW2yHxJJLnVBCbECghY2KSdCWBQB57hubiwZO2-J/s400/untitled.png" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಅಂದಿನಿಂದ ಇಂದಿನವರೆಗೂ ನಡೆದ ನಡೆಸಿದ ಜೀವನದ ಒಂದೊಂದು ರೀತಿಯೂ ನೆನಪಿನಂಗಳದಲ್ಲಿ ಮರೆಯದ ನೆನಪುಗಳನ್ನು ಹಾಗೆಯೇ ಉಳಿಸಿವೆ. ಬದುಕೇ ಹಾಗೆ... ಅದು ಕೇವಲ ಕೊಳದಲ್ಲಿ ಇರುವ ನೀರಲ್ಲ, ಹರಿಯುವ ಸಾಗರ, ಅದರಲ್ಲಿ ಬಂದು ಸೇರಿದ ನದಿಗಳೆಷ್ಟೋ, ಸಾಗರ ಧನ್ಯವಾಗುವುದೇ ಹಲವಾರು ನದಿಗಳ ನೀರಿನ ಸೆಳೆತದಿಂದ. ಹಾಗೆಯೇ ನಮ್ಮ ಬದುಕು ಕೂಡಾ, ಅಂದಿನಿಂದ ಇಂದಿನ ತನಕ ಪ್ರತಿ ಹೆಜ್ಜೆಯಲ್ಲಿಯೂ ನಮ್ಮನ್ನು ಸಾಗರದಂತೆ ಮಾಡಲು ಶ್ರಮಿಸಿದ ಅದೆಷ್ಟೋ ನದಿಗಳಿವೆ. ಅವರ ಶ್ರಮ, ಪ್ರೀತಿ, ಆಶೀರ್ವಾದ ಸದಾ ನಮ್ಮನ್ನು ಹರಸುತ್ತಿರುತ್ತದೆ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ನೆನಪುಗಳ ಬುತ್ತಿ ಬಿಚ್ಚಿದಂತೆ ಒಂದೊಂದೇ ನಮ್ಮ ಮನಸ್ಸಿಗೆ ಆಪ್ತವೆನಿಸಲು ಆರಂಬವಾಗುತ್ತವೆ. ತಾಯಿಯ ಮಡಿಲ ಪ್ರೀತಿಯ ಧಾರೆ, ತಂದೆಯ ಶಿಸ್ತಿನ ಒಲವಿನ ಧಾರೆ, ಅಕ್ಕ ಅಣ್ಣರ ಪ್ರೀತಿ, ತಮ್ಮ ತಂಗಿಯ ತುಂಟತನ, ಮುದ್ದಿನ ಅಜ್ಜ ಅಜ್ಜಿಯ ತುಸು ಹೆಚ್ಚೇ ಎನಿಸುವ ಮುದ್ದು, ನಮ್ಮನ್ನು ಸಾಕಿ ಸಲಹುತ್ತ ಇರುವಾಗ ಅವುಗಳನ್ನ ಮರೆಯಲಿ ಹ್ಯಾಂಗ್.....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಹಾಗೆಯೇ ಶಾಲೆಗೆ ಬಂದಾಗ ಗುರುಗಳ ತಿದ್ದುವಿಕೆ, ಬದುಕಿಗೆ ನಮ್ಮನ್ನು ಸಜ್ಜುಗೊಳಿಸುವಿಕೆ, ನಂತರ ಶಿಕ್ಷಣದ ಒಂದೊಂದೇ ಘಟ್ಟ ಏರಿದಂತೆ ಹೊಸ ಅನುಭವಗಳು, ನೋವು ನಲಿವುಗಳು, ಸ್ಪರ್ಧಾತ್ಮಕ ಜಗತ್ತು ಎಲ್ಲವೂ ನೆನಪಿಗೆ ಬಂದಂತೆ ಮರೆಯಲಿ ಹ್ಯಾಂಗ್...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಯೇ ಕಹಾನಿ ಸ್ವೀಡನ್ನಿನ ದೇಶದ್ದು. ಮಲೇಶಿಯಾ ಕ್ಕೆ ಬಂದು ಒಂದು ತಿಂಗಳು ಕಳೆಯುತ್ತಿವೆ. ಬೆಚ್ಚಗಿನ ಚಾದರ ಹೊದ್ದು ಮಲಗುವ ದೇಶದಿಂದ ಸುಡುಬಿಸಿಲಿನ ದೇಶಕ್ಕೆ ಬಂದಿದ್ದೇನೆ. ಇಲ್ಲಿ ಚಾದರ ತೆಗೆದಂತೆ ಅಲ್ಲಿನ ಬದುಕಿನ ಕ್ಷಣಗಳು ಚಾದರ ತೆಗೆದು ಒಂದೊಂದಾಗಿ ಸ್ಮ್ರತಿ ಪಟಲ ದಲ್ಲಿ ಸುಳಿಯುತ್ತಿವೆ. ಯಾವುದೇ ದೇಶದ ಬಗೆಗೆ ಮಾತನಾಡುವ ಮೊದಲು ಆ ದೇಶದ ಜೀವನ, ಅಲ್ಲಿನ ಜನರು, ಅವರ ದೈನಂದಿನ ಕ್ಷಣಗಳು, ಇದನ್ನು ಅಭ್ಯಸಿಸಬೇಕು ಎನ್ನುವ ಜಾಯಮಾನ ನನ್ನದು. ಎಷ್ಟೋ ಸಲ ಭಾರತಕ್ಕೆ ಹೋದಾಗ ಅನೇಕರು</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: blue;"><strong> ''ನಿನಗೆ ದೇಶದ ಮೇಲೆ ಪ್ರೀತಿ ಇಲ್ಲ, ದೇಶಾಭಿಮಾನ ವಿಲ್ಲ. ವಿದೇಶದ ಪ್ರೀತಿ, </strong></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: white; color: blue;"><strong>ಹಣ ನಿನ್ನ ಮನಸ್ಸನ್ನು ಭಾರತಕ್ಕೆ ಬರದಂತೆ ಮಾಡಿದೆ ''</strong></span> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಕಳೆದು 5 ವರ್ಷಗಳಿಂದ ವಿದೇಶದಲ್ಲಿ ಬದುಕಿದ ಮೇಲೆ ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಮೇಲಿನ ಪ್ರೀತಿ ಮೊದಲಿಗಿಂತ ನೂರು ಪಟ್ಟು ಹೆಚ್ಚಿದೆ. <span style="color: magenta;"><strong>ಯಾವುದೇ ದೇಶದ ಮೇಲಿನ ಪ್ರೀತಿ ಹೆಚ್ಚಬೇಕಾದರೆ ಆ ದೇಶ ಬಿಟ್ಟು ಹೊರ ಬನ್ನಿ, ಯಾವುದೇ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಮಹತ್ವ ಅರಿಯಬೇಕಾದರೆ ಆ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಸ್ವಲ್ಪ ದಿನ ಇರಿ, ಆಗಲೇ ನಿಜವಾದ ಪ್ರೀತಿ ತಿಳಿಯುತ್ತದೆ.</strong></span> ಸುಮ್ಮನೆ ಉಪದೇಶ ನೀಡುವುದರಿಂದ ಯಾವ ಪ್ರಯೋಜನವೂ ಇಲ್ಲ ಎಂಬ ಸತ್ಯ ನಮಗೆ ತಿಳಿಯಬೇಕಿದೆ ಅಷ್ಟೇ.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
3 ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಬೇಸಿಗೆಯ ಕಿರಣಗಳು ನಿಧಾನವಾಗಿ ಮರೆಯಾಗುತ್ತಿರುವ, ಗಿಡಗಳ ಎಲೆಗಳು ತಮ್ಮ ವಿಧ ವಿಧದ ಬಣ್ಣವನ್ನು ಕಳಚಿಕೊಳ್ಳುವ ಚಳಿಗಾಲದ ಆರಂಬದ ಕಾಲ. ನಾವು ಸ್ವೀಡನ್ನಿನ ಗೊತ್ಹೆಂಬುರ್ಗ್ ಎಂಬ ಪುಟ್ಟ, ಚೊಕ್ಕ, ಚಿಕ್ಕ ನಗರದ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣದಲ್ಲಿ ಇಳಿದೆವು. ಆಗಲೇ ನನ್ನ ಬಾಸ್ ಪ್ರೊಫ್. ಲಾಚೆಜರ್ ಕೊಮಿತೊವ್ ನಮ್ಮನ್ನು ಕರೆದುಕೊಂಡು ಹೋಗಲು ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣಕ್ಕೆ ಆಗಮಿಸಿದ್ದರು. ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ಯೂರೋಪಿನ ಸಭ್ಯತೆಯ ದರ್ಶನ ಲಭಿಸಿದ್ದು ಅಲ್ಲಿ. ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಎಂದಾದರೂ ತಮ್ಮ ಕೈ ಕೆಳಗೆ ಕೆಲಸ ಮಾಡುವ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ಕರೆದುಕೊಂಡು ಹೋಗಲು ಬಾಸ್ ಗಳು ಬಂದ ಉದಾಹರಣೆ ಬಹಳಷ್ಟು ಸಿಗಲು ಸಾದ್ಯವೇ? ನನಗಂತೂ ಇಲ್ಲ ಎಂದೇ ಅನಿಸುತ್ತದೆ. ಅಂದು ಅವರು ತಮ್ಮೆಲ್ಲ ಕೆಲಸ ಕಾರ್ಯ ಬಿಟ್ಟು ನನ್ನ ಹಾಗೂ ನನ್ನ ಹೆಂಡತಿಯನ್ನು ಕರೆದುಕೊಂಡು ಹೋಗಲು ಬಂದಿದ್ದರು. ''ಆದರಾತಿಥ್ಯ ದ ಒಂದು ಅಮೋಘ ಉದಾಹರಣೆ'' ಎಂದೆನ್ನಬಹುದಲ್ಲ...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಸ್ವೀಡನ್ನಿನ ನೆಲದಲ್ಲಿ ತದನಂತರದ 3 ವರ್ಷದಲ್ಲಿ ಪಡೆದ ಅನುಭವಗಳು, ಅಲ್ಲಿನ ಜನರ ಜೀವನ ಶೈಲಿ, ಅವರ ಸರಳ ಸಭ್ಯತೆ ಗಳ ಅನುಭವ, ಇವುಗಳನ್ನೆಲ್ಲ ಒಂದೇ ದಿನ ಹೇಳಿದರೆ ಸಾಕಾಗಲಿಕ್ಕಿಲ್ಲ. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಅಲ್ಲಿಯತನಕ ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ''ಮರೆತೆನೆಂದರ ಮರೆಯಲಿ ಹ್ಯಾಂಗ್''</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ಮತ್ತೆ ಮುಂದಿನ ವಾರ ಸಿಗುತ್ತೇನೆ, ಸ್ವೀಡನ್ನಿಗರ ಬದುಕಿನ ಅನಾವರಣಗೊಳಿಸಲು.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #999999;">ಸ್ನೇಹಿತರೆ, ಛಾಯಾ ಕನ್ನಡಿ ಬ್ಲಾಗ್ ನ ಶಿವೂ ಸರ್ ಹಾಗೂ ''ನಿಮ್ಮೊಳಗೊಬ್ಬ'' ಬ್ಲಾಗ್ ನ ಬಾಲು ಸರ್ ಅವರು ಕಳೆದ ಬಾರಿ ಸಿಕ್ಕಾಗ ಸ್ವೀಡನ್ನಿನ ಬಗೆಗೆ ಬರೆಯಿರು ಹೇಳಿದ್ದರು. ಆದರೆ ಬರೆಯಲು ಅದ್ಯಾಕೋ ಮನಸ್ಸು ಬರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಕಾರಣ ಅಲ್ಲಿನ ಸೊಗಸನ್ನು ಅನುಭವಿಸುತ್ತ ಕಾಲ ಕಳೆಯುತ್ತಾ ಅದರ ಬಗೆಗೆ ಬರೆಯಲು ಸಾದ್ಯವಾಗಲಿಲ್ಲವೇನೋ. ಆದರೆ ಮಲೇಶಿಯಾ ದಲ್ಲಿ ಕುಳಿತು ಅಲ್ಲಿನ ದೇಶದ ಬಗೆಗೆ ಬರೆಯಬೇಕೆಂಬ ಆಸೆ ಉತ್ಕಟವಾಗಿ ಮೂಡುತ್ತಿದೆ. ಅದಕ್ಕೆ ಈ ಲೇಖನ.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com32tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-50704958301623105422011-07-22T22:29:00.000-07:002011-07-22T22:29:12.110-07:00ಹುಟ್ಟಿದ ಹಬ್ಬದ ಶುಭಾಶಯಗಳು<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div>
ಇಂದು ಪ್ರೀತಿಯ ಮಡದಿಯ ಜನ್ಮ ದಿನ. ಕಳೆದ ಕೆಲವು ವರ್ಷಗಳಿಂದ ಅವಳ ಜನ್ಮದಿನವನ್ನು ಒಟ್ಟಿಗೆ ಆಚರಿಸುತ್ತಿದ್ದ ನನಗೆ ಈ ಸಲ ಮಾತ್ರ ಅವಳಿಂದ ದೂರವಾಗಿ ಮಲೇಶಿಯಾ ದಲ್ಲಿ ಇರುವ ಸಂದರ್ಭ ಬಂದೊದಗಿದೆ. ಅವಳ ನೆನಪು ಇಂದು ಕಾಡುತ್ತಿದೆ. ಜನ್ಮ ದಿನದ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಹಾರ್ದಿಕ ಶುಭ ಹಾರೈಕೆಗಳು. ಜನ್ಮ ದಿನದ ಸಂಧರ್ಬದಲ್ಲಿ ಈ ಕವನ ಅವಳಿಗಾಗಿ...</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP_CUv-mhf6N78ctTJijY3e5ogQ5pRlMG8NyAbVn4j_xOd_omn14Fmafm2QbOstCD-ytbZrMRcKSjp1kuN0OmSF46W-446MTvZFcgrE5v65ZPs1JAGm8asth7MJw_Xd5j4DYVpKaxHLaF5/s1600/birthday.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP_CUv-mhf6N78ctTJijY3e5ogQ5pRlMG8NyAbVn4j_xOd_omn14Fmafm2QbOstCD-ytbZrMRcKSjp1kuN0OmSF46W-446MTvZFcgrE5v65ZPs1JAGm8asth7MJw_Xd5j4DYVpKaxHLaF5/s1600/birthday.jpg" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನನ್ನ ಒಲವೆ, ನನ್ನ ಬಲವೆ, ನನ್ನ ಪ್ರೇಮವೇ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಮನವ ಗೆದ್ದ, ತನುವ ಗೆದ್ದ ನನ್ನ ಪ್ರೀತಿಯೇ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಕಣ ಕಣದಲೂ ಅಣು ಅಣುವಲೂ ನಿನ್ನ ಕಾಣುವೆ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಉಸಿರಿನ ಕೊನೆ ಉಸಿರಲ್ಲೂ ನಗುವ ನೀಡುವೆ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಜನ್ಮ ದಿನದ ಕ್ಷಣವು ಇದುವು ಹರಸಿ ನಿನ್ನನು</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಇಂದು ನಿನ್ನ ನೆನಪು ಕಾಡುತಿಹುದು ಎನ್ನನು</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನೂರು ಕಾಲ ಬಾಳು ನೀನು, ಹರಸುತಿಹೆನು ನಾ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಸದಾ ಸುಖವು ನಿನಗೆ ಸಿಗಲಿ, ಬೇಡುತಿರುವೆ ನಾ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಜನ್ಮ ದಿನದಿ ನಿನ್ನ ಬಿಟ್ಟು ದೂರ ಇರುವೆನು</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಕ್ಷಮಿಸು ಎನ್ನ , ಬೇಗ ಬರುವೆ, ನೋಡ್ವೆ ನಿನ್ನನು</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಕಾಲವೆಂಬ ಪರಿಧಿಯಲ್ಲಿ, ಕಣವು ಎಲ್ಲರೂ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಮರೆತ ಕ್ಷಣವ, ಬೆರೆತ ನಗುವ, ನೆನಪ ಮಾಡ್ವರು</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br /></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ವರುಷ ಕಳೆದು ವರುಷ ಬಂತು ನಿನ್ನ ಬದುಕಲಿ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಹರುಷವೆಂದೂ ಮರೆಯದಿರಲಿ ಬಾಳ ರಥದಲಿ</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಜನ್ಮದಿನದ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಎನ್ನ ಹರಕೆಯು</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನೂರು ಕಾಲ ಬಾಳು ನೀನು, ಭವ್ಯ ಪಥದಲಿ </b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-89989365553017746142011-06-17T04:21:00.000-07:002011-06-17T04:21:42.044-07:00ಮೊದಲ ದಿನ ಮೌನ, ಅಳುವೇ ತುಟಿಗೆ ಬಂದಂತೆ ..<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಬದುಕು ಬಯಸುತ್ತದೆ, ಬಯಸಿದಂತೆ ಬೆಸೆಯುತ್ತದೆ, ಬೆಸೆದಂತೆ ಕಾಡಿಸುತ್ತದೆ ''</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpT8r4yEhOniOzLmAHavakLqrlV8Adna37vYJzmpOUR8F-C-CS9SDOkrxnQSaerJ-5islHB_ljBKsAR1Qy942Igd7aLonGHhKIO20LPTaZh8OASMxbRdVDeD40BUr5lEIa1JWsfvlxleuU/s1600/alone.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpT8r4yEhOniOzLmAHavakLqrlV8Adna37vYJzmpOUR8F-C-CS9SDOkrxnQSaerJ-5islHB_ljBKsAR1Qy942Igd7aLonGHhKIO20LPTaZh8OASMxbRdVDeD40BUr5lEIa1JWsfvlxleuU/s1600/alone.jpg" /></a></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಬದುಕಿನ ಬಗೆಗಿನ ಈ ಸಾಲುಗಳನ್ನು ಎಷ್ಟು ಬಾರಿ ಓದಿದೆನೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ಪ್ರತಿ ಸಲ ಓದಿದಾಗ ಹೊಸ ಹೊಸ ಅರ್ಥವನ್ನೇ ನೀಡಿವೆ. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ತೀರ ಸಾಗರದ ಅಲೆಗಳ ನಡುವೆ ನಿಂತು ಬದುಕನ್ನು ನೋಡಿದ ರೀತಿ, ಇನ್ನೊಮ್ಮೆ ದಟ್ಟ ಅರಣ್ಯದ ನಡುವೆ ನಿಂತು ಬಾಳ ಕಂಡ ರೀತಿ, ಬದುಕು ಅಂದಿಗೂ ಇಂದಿಗೂ ಎಂದಿಗೂ ಅಷ್ಟೇ ಸಮ್ಮೋಹಕ ಶಕ್ತಿಯ ಮಿಂಚಿನ ಸಂಚಲನದ ಪ್ರತೀಕ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಕಳೆದ ವಾರ ಬೆಂಗಳೂರು ಅಂತರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣ ದಿಂದ ಸ್ವೀಡನ್ ಗೆಂದು ಹೊರಟು ನಿಂತಾಗ ಕಾಡಿದ ಬದುಕಿನ ಘಳಿಗೆಗಳು ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಹಿಂದೆಂದೂ ಕಾಡಿರಲಿಲ್ಲ. Bacholor ಗೂ Forced Bacholor ಗೂ ಬಹಳ ವ್ಯತ್ಯಾಸ. <b><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;">ಒಬ್ಬ ಹೇಗೂ ನಡೆಯುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವ ವಿಶಾಲ ಮನೋಭಾವ, ಇನ್ನೊಬ್ಬ ಹೀಗೆ ನಡೆಯಬೇಕು ಎನ್ನುವ ಮನೋಭಾವ. </span></b>ಇವೆರಡರ ನಡುವಿನ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ತಿಳಿಯುವ ಸಂದರ್ಭ ಮದುವೆಯಾದ 3 ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ ಎಂದಿಗೂ ಬಂದಿರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಇದೆ ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ಆ ವ್ಯತ್ಯಾಸ ತಿಳಿಯುವ ದಿನಗಳು ಬಂದಿದ್ದವು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ತವರು ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಹೆಂಡತಿಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣಕ್ಕೆ ಬಂದಾಗ ಮನಸೇಕೋ ಭಾರ. ಸದಾ ಅವಳೊಂದಿಗೆ ಪ್ರಯಾಣ ಮಾಡಿದ ನನಗೆ ಒಬ್ಬನೇ ಹೋಗುವ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ನೆನದು ಅರೆ ಘಳಿಗೆ ಖೇದ ಆಯಿತು. ಅಂತೂ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣದಿಂದ ವಿಮಾನ ಹತ್ತಿ ಕುಳಿತೆ. ವಿಮಾನ ನಿಧಾನ ವಾಗಿ ಗಗನಕ್ಕೆ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದರೆ ನನ್ನ ಮನಸ್ಸು ಅಷ್ಟೇ ನಿಧಾನವಾಗಿ ಕಳೆದ ಬದುಕಿನ ಕ್ಷಣಗಳ ನೆನಪಿನ ಬುತ್ತಿ ಯನ್ನು ಯನ್ನು ಬಿಚ್ಚುತ್ತಿತ್ತು. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">''जी हमे मंजूर है आपका ये फैसला</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">कह रही है हर नझर बंदा परवर शुकरीया</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: red;">हंसके अपनी जिदगीमें कर लीया शामिल मुझे''</span></div><br />
<div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">3 ವರ್ಷದ ಹಿಂದೆ ಜೊತೆಯಾದ ಗೆಳತಿ ಯ ತವರಿಗೆ ಬಿಟ್ಟು ಬರುವ ನೋವು ಮತ್ತು ಅದರ ಅಗಾಧತೆ ಬಹಳ ಕ್ಲಿಷ್ಟ ವಾದದ್ದು. ಬೆಂಗಳೂರಿಂದ ಹೋರಾಟ ವಿಮಾನ ಮುಂಬೈ ಗೆ ಬಂತು. ಮುಂಬೈ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣ ಕ್ಕೂ ನನಗೂ ಸದಾ ಎಣ್ಣೆ ಶೀಗೆಕಾಯಿ ಸಂಬಂಧ. ಕಾರಣ ನಾವು 4 ಸಲ ಮುಂಬೈ ಮಾರ್ಗವಾಗಿ ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಬಂದಿದ್ದೇವೆ. ಹಾಗೆಯೇ ಮುಂಬೈ ಮಾರ್ಗವಾಗಿ ಹೊರದೇಶಕ್ಕೆ ಹೋಗಿದ್ದೇವೆ. ಪ್ರತಿಸಲವೂ 3-4 ಘಂಟೆಗಳು ಕೇವಲ ಕಸ್ಟಮ್ಸ್ ಚೆಕ್ ಮುಗಿಸಲು, ಸಾಮಾನುಗಳನ್ನು ಹಾಕಲು, ಬೋರ್ಡಿಂಗ್ ಪಾಸ್ ಪಡೆಯಲು ಕಾದಿದ್ದೇವೆ. ಆದರೆ ಈ ಸಲ ಒಬ್ಬನೇ ಬಂದಿಳಿದಾಗ ಸ್ವಲ್ಪ ನೆಮ್ಮದಿಯಾಯಿತು. ಕಾರಣ ನನಗೆ ಮುಂಬೈ ನಿಂದ ಸ್ವೀಡನ್ ಗೆ ವಿಮಾನ ಹೊರಡಲು 6 ಘಂಟೆಗಳ ಸಮಯವಿತ್ತು. 3-4 ಘಂಟೆಗಳು ಕಸ್ಟಮ್ಸ್ ಚೆಕ್ ಎನ್ನುವುದರಲ್ಲಿ ಕಳೆದರೆ ಕಡೆಗೆ ಇರುವುದು ಕೇವಲ 2 ಘಂಟೆ ಮಾತ್ರ. ಹೇಗೂ ಕಳೆದು ಹೋಗುತ್ತದೆ ಎಂದುಕೊಂಡೆ. ಅದು ಬೇರೆ ಬೆಳಗಿನ ಜಾವ.<br />
</div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಪಾಪಿ ಚಿರಾಯು</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div>ಅಂತಾರಲ್ಲ ಹಾಗಾಯ್ತು ಸ್ವಾಮಿ ನನ್ನ ಸ್ಥಿತಿ. ಅದ್ಯಾವ ಘಳಿಗೆ ನೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ಮುಂಬೈ ನಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲ ಚೆಕ್ ಗಳು ಕೇವಲ ಒಂದು ಘಂಟೆಯಲ್ಲಿ ಮುಗಿದುಹೊಗಿದ್ದವು. ಮತ್ತೆ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣ ದ ಬಗೆಗೆ ಅಸಾದ್ಯ ಕೋಪ ಬಂತು :) ಸದಾ ಟೈಮ್ ಪಾಸು ಮಾಡಿಸುವ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣ ಈ ಬಾರಿ ಕೈ ಕೊಟ್ಟಿತ್ತು. 5 ತಾಸುಗಳು ಏನು ಮಾಡುವುದು ಎಂದೇ ತಿಳಿಯಲಿಲ್ಲ. <span class="Apple-style-span" style="color: purple;"><b>ಆದರೆ ಪ್ರೀತಿಗೆ, ಆದರ ಕ್ಕೆ ಇನ್ನೊಂದು ಹೆಸರಾದ ಆತ್ಮೀಯ ಪ್ರಕಾಶಣ್ಣ ಮತ್ತು ಆಶಾ ಅತ್ತಿಗೆಯವರ ಮನೆಗೆ ಹೋದಾಗ ಪ್ರಕಾಶಣ್ಣ ಕೊಟ್ಟ ಹೊಸ ಪುಸ್ತಕ ''ಇದೇ ಇದರ ಹೆಸರು'' ನನ್ನ ಬ್ಯಾಗ್ ನಲ್ಲಿ ಇತ್ತು. ಅಂತೂ ಸತತ 5 ತಾಸುಗಳು ಅವರ ಪುಸ್ತಕ ಓದುತ್ತ ಕಳೆದೆ. ಪ್ರಕಾಶಣ್ಣ ನ ಪುಸ್ತಕ ಎಂದರೆ ಅದು ನಗುವನ್ನೇ ಗುತ್ತಿಗೆ ಪಡೆದಂತೆ. ಆ 5 ಘಂಟೆಗಳು ನನ್ನ ಒಂಟಿತನಕ್ಕೆ ಸ್ವಲ್ಪ ವಿರಾಮ ನೀಡಿದವು.</b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: purple;"><b><br />
</b></span><br />
ವಿಮಾನ ದ ಒಳಗಂತೂ ಬೇಸರ ಹೇಳತೀರದು. ಒಂದಂತು ಸತ್ಯ, ಭಾರತದ ರೈಲುಗಳಲ್ಲಿ ಸಾಮಾನ್ಯ ವರ್ಗದವರು ಪ್ರಯಾಣಿಸುವಾಗ ಸಿಗುವ ಸಂತೋಷ ಯಾವ ವಿಮಾನ ದಲ್ಲಿಯೂ ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ. ಆ ರೈಲುಗಳಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲರು ಸ್ನೇಹಿತರೆ, ಪರಿಚಯ ಬೇಕೇ ಬೇಕೆಂದಿಲ್ಲ, ನಗು ಇದ್ದರೆ ಸಾಕು. ವಿಮಾನಗಳಲ್ಲಿ ಹಾಗಲ್ಲ,<br />
<br />
<div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ನಾನು ಸತ್ಯವನ್ನೇ ನುಡಿಯುತ್ತೇನೆ , ಸತ್ಯವನ್ನಲ್ಲದೆ ಬೇರೇನನ್ನೂ ನುಡಿಯುವುದಿಲ್ಲ''</b></span> </div><br />
ಎಂದು ಕೋರ್ಟ್ ನಲ್ಲಿ ಪ್ರಮಾಣ ಮಾಡುವ ಹಾಗೆ ವಿಮಾನ ಹತ್ತುವ ಎಲ್ಲ ಪ್ರಯಾಣಿಕರು<br />
<br />
<div style="text-align: center;"> <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ವಿಮಾನ ಹತ್ತಿದ ಮೇಲೆ ನನ್ನ ಸ್ಟೇಟಸ್ ಅನ್ನು ಕಾಪಾಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತೇನೆ, ಯಾರೊಂದಿಗೂ ಮಾತನಾಡುವುದಿಲ್ಲ, ಗಂಬೀರತೆ ಯನ್ನು ದತ್ತು ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತೇನೆ, ಆಕಸ್ಮಾತ್ ಯಾರಾದರೂ ನನ್ನ ಮಾತನಾಡಿಸಿದರೆ ಕೇಳಿದ್ದಕ್ಕಷ್ಟೇ ಉತ್ತರ ಕೊಟ್ಟು ಮತ್ತೆ ಸ್ಟೇಟಸ್ ಕಾಯ್ದುಕೊಳ್ಳುತ್ತೇನೆ'' </b></span></div><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span><br />
ಎಂದು ಪ್ರಮಾಣ ಮಾಡಿಯೇ ಬಂದಿರುತ್ತಾರೆ ಎನಿಸುತ್ತದೆ. ಒಂದು ತರ ಜೈಲಿನಲ್ಲಿ ಇಟ್ಟ ಅನುಭವ. ಪಕ್ಕದಲ್ಲಿದ್ದ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ಮಾತನಾಡಿಸಲು ಪ್ರಯತ್ನಿಸಿದೆ. ಒಂದು ನಗುವನ್ನೇ ಅವನ ಮುಖದಿಂದ ಹೊರ ಹಾಕಲಾಗಲಿಲ್ಲ, ಇನ್ನು ಮಾತನಾಡಿಸುವುದು ದೂರದ ಮಾತು. ಅವನ ಗಂಭೀರ ಮುಖ ನೋಡಿದರಂತೂ ನನ್ನ ಒಂಟಿತನ ಇನ್ನು ಜಾಸ್ತಿ ಆಗುತ್ತಿತ್ತು. ಪ್ರತಿ ಬಾರಿ ವಿಮಾನ ದಲ್ಲಿ ಬರುವಾಗ ನಾನು ಮಾತು ಹೆಂಡತಿ ಮಾತನಾಡುತ್ತಾ, ಇಸ್ಪೀಟ್ ಆಡುತ್ತ ಬರುವ ಸಮಯ ನೆನಪಾಗಲು ಆರಂಬಿಸಿ ಮತ್ತು ಬೇಸರಗೊಂಡಿತು ಮನಸು. ಅದ್ಯಾಕೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ವಿಮಾನ ಹತ್ತುವವರೆಗೆ ಮಾತನಾಡುವ ಜನರು ಹತ್ತಿದ ಮೇಲೆ ಬದಲಾಗಿ ಹೋಗುತ್ತಾರೆ, ಪಕ್ಕ ನಮ್ಮ ರಾಜ ಕಾರಣಿಗಳ ಹಾಗೆ.<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b> ''ಎಷ್ಟೇ ಒಳ್ಳೆಯ ರಾಜಕಾರಣಿಯನ್ನು ನೀವು ಚುನಾಯಿಸಿ ಕಳಿಸಿ, ದೇವರಾಣೆಗೂ ಆಟ ಆರಿಸಿ ಬಂದ ಮೇಲೆ ತನ್ನ ಉದ್ದಾರ ಬಿಟ್ಟು ಬೇರೆ ಯೋಚಿಸುವುದಿಲ್ಲ''. </b></span>ಹಾಗೆಯೇ ವಿಮಾನ ಪ್ರಯಾಣಿಕರು ಕೂಡ. ಹತ್ತಿದ ಮೇಲೆ ಸೈಲೆಂಟ್ ಆಗಿಬಿಡುತ್ತಾರೆ.<br />
<br />
<div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>''ವಿಮಾನ ಹತ್ತುವ ಮೊದಲು ಅವರು ವಯಾಲೆಂಟ್</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಹತ್ತಿದ ಮೇಲೆ ಆಗುವರು ಸೈಲೆಂಟ್</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಹತ್ತುವ ಮೊದಲು , ಕಸ್ಟಮ್ಸ್ ಕಾಟ</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಹತ್ತಿದ ಮೇಲೆ ಗಗನ ಸಖಿಯರ ನೋಟ ''</b></span></div><br />
ಅಂತೂ ಗೋಥೆನ್ಬರ್ಗ್ ಅಂತರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣ ದಲ್ಲಿ ಬಂದಿಳಿದಾಗ ಮಧ್ಯಾನ್ಹ 2 ಘಂಟೆ. ಇಲ್ಲಿನ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣ ದ ಬಗ್ಗೆ ಹೇಳಲೇಬೇಕು. ಅತ್ಯಂತ ಪುಟ್ಟ ಮತ್ತು ಅತ್ಯಂತ ವ್ಯವಸ್ಥಿತ ಅಂತರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣವಿದು. ವಿಮಾನ ಇಳಿದು ಬ್ಯಾಗ್ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳಲು ಬರುವ ಮೊದಲೇ ಬ್ಯಾಗ್ ನಿಮಗಾಗಿ ಕಾಯುತ್ತಿರುತ್ತದೆ. ಅಷ್ಟೊಂದು ವೇಗದಲ್ಲಿ ಇಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ನಡೆಯುತ್ತದೆ. ಯಾವ ಚೆಕ್ ಇಲ್ಲ. ವಿಮಾನ ಇಳಿದು 30 ನಿಮಿಷದ ಒಳಗೆ ನೀವು ನಿಮ್ಮ ಮನೆ ಮುಟ್ಟಿರುತ್ತಿರಿ.<br />
<div style="text-align: center;">ಮನೆ ತಲುಪಿದ ವೇಳೆ 2-30. ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ಹೆಂಡತಿ ಇಲ್ಲದ ಮನೆಯ ಬಾಗಿಲು ತೆಗೆದಾಗ ಹ್ರದಯ ಭಾರವಾಯಿತು. ಕಳೆದ 3 ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ ಅವಳಿಲ್ಲದೆ ನಾನು ಒಂದು ದಿನವನ್ನು ಈ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಕಳೆದಿಲ್ಲ. ಮನೆ ಒಳಗೆ ಬಂದಾಗ ಎಲ್ಲೆಡೆ ನೀರವ ಮೌನ. </div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಬಾ ಮಗನೆ , ಮುಂದೈತೆ ಊರಹಬ್ಬ'' </b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div>ಎಂದು ನನ್ನನ್ನೇ ಅಣಕಿಸಿ ಮನೆ ಒಳಗೆ ಎಲ್ಲರೂ ಕರೆದಂತೆ ಭಾಸವಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಕೂಡಲೇ ಹೆಂಡತಿಗೆ ಫೋನ್ ಮಾಡಿ ಬಂದ ಸುದ್ದಿ ತಿಳಿಸಿದೆ ಮತ್ತು ಮೌನದ ಬಗ್ಗೆ ಹೇಳಿದೆ. ಅವಳು ಸಮಾಧಾನ ಮಾಡಿದಳು. ಪಾಪ ನನ್ನ ಬಿಟ್ಟು ತವರು ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಇರುವ ಅವಳನ್ನು ನಾನು ಸಮಾಧಾನ ಮಾಡುವುದು ಬಿಟ್ಟು ಅವಳೇ ನನ್ನ ಸಮಾಧಾನ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದಳು.<br />
<br />
<div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ತವರ ಸುಖದೊಳಗೆನ್ನ </b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಮರೆತಿಹಳು ಎನ್ನದಿರಿ </b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನಿಮ್ಮ ಪ್ರೇಮವ ನೀವೇ........''</b></span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div>ಎಂದು ಅವಳು ಹೇಳಿದಂತೆ ನನಗೆ ಅನ್ನಿಸತೊಡಗಿತು. ಅವಳಿಗೆ ಆಮೇಲೆ ಫೋನ್ ಮಾಡುತ್ತೇನೆ ಎಂದು ಹೇಳಿ ಹೊಟ್ಟೆ ಪೂಜೆಗೆ ಕುಳಿತೆ. ಹಸಿವು ವಿಪರೀತ ಆಗಿತ್ತು. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಈ ಹಸಿವೆಗೆ ನೋಡಿ, ಒಂಟಿತನ ಆಗಲಿ, ಜಂಟಿ ಆಗಲಿ ಯಾವುದು ಭಾದಿಸದು, ತನ್ನ ಸಮಯ ಬಂದಾಗ ಚೀರುವ ಹಸಿವೆಯ ಬಗ್ಗೆ ನನಗೆ ವಿಪರೀತ ಕೋಪವಿದೆ. ಯಾವ ಬೇಧ ಭಾವ ವೂ ಇಲ್ಲದೆ ಎಲ್ಲರನ್ನು ಸಮನಾಗಿ ಕಾಡುವ ಅದರ ಒಳ್ಳೆಯ ತಾಣದ ಬಗೆಗೆ ಸಂತಸವೂ ಇದೆ. </span>ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ''ಸಸ್ಯಾಹಾರಿ'' ಆಗುವುದು ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಶಾಪ. ಯಾಕೆಂದರೆ ಸ್ವೀಡನ್ ಗೆ ಬಂದ ಕೂಡಲೇ ಯಾವುದಾದರೊಂದು ಹೋಟೆಲ್ ಹೋಗೋಣ ಎಂದರೆ ಅಲ್ಲಿ ಸಿಗುವುದು ''ಮಾಂಸಾಹಾರಿ'' ಯೇ. ಅದಕ್ಕೆ ಮನೆಯ ಅಡಿಗೆ ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿ ಅನ್ನ, ಸಾರು ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳೋಣ ಎಂದು ನಿರ್ಧರಿಸಿ ಅನ್ನ ಇಡಲು ಪಾತ್ರೆ ಹುಡುಕತೊಡಗಿದೆ.<br />
<span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b><i><br />
</i></b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b><i>''ಎಲ್ಲ ಪಾತ್ರೆಗಳು ಮುಷ್ಕರ ಹೂಡಿದಂತೆ ನನಗೆ ಕಾಣದೆ ಕುಳಿತಿದ್ದವು. ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಹೆಂಡತಿ ಇದ್ದಾಗ ಅವಳು ಲಕ್ಷಣವಾಗಿ ಎಲ್ಲವನ್ನು ಜೋಡಿಸಿಟ್ಟಾಗ ಅದರ ಪ್ರಾಮುಖ್ಯತೆ ನಮಗೆ ತಿಳಿಯುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಅದೇ ನಮಗೆ ಅಂಥಹ ಸ್ತಿತಿ ಬಂದಾಗ ಅವರ ಇರುವಿಕೆ ಅರ್ಥ ಆಗುತ್ತದೆ. ಒಂದು ಗಾಜಿನ ಪಾತ್ರೆ ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಅಕ್ಕಿ ತೊಳೆಯಲು ಮುಂದಾದೆ. ಆದರೆ ಆ ಪಾತ್ರೆ '' ನಿನ್ನೊಂದಿಗೆ ಇರಲು ಮನಸಿಲ್ಲ'' ಎನ್ನುವಂತೆ ನನ್ನ ಕೈಯಿಂದ ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಂಡು ನೆಲದ ಮೇಲೆ ಬಿದ್ದು ಆತ್ಮಹತ್ಯೆ ಮಾಡಿಕೊಂಡಿತು. ಬಂದ ದಿನವೇ ''ಕೊಲೆ''. ನೋಡಿ, ಪಾತ್ರೆಗಳಿಗೂ ಅವಳಿಲ್ಲದ ನೋವು....''</i></b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b><i><br />
</i></b></span><br />
ಬಿದ್ದ ಗಾಜಿನ ಚೂರುಗಳ ಒಂದೊಂದು ಪುಡಿಯೂ ಅಣಕಿಸುವಂತೆ ತೋರುತ್ತಿದ್ದವು. ಮೊದಲ ದಿನವೇ ಹೀಗಾದರೆ ಮುಂದೆ ಗತಿಯೇನೋ.....<br />
<br />
ಇನ್ನೊಂದು ಸ್ಟೀಲ್ ಪಾತ್ರೆ ತೆಗೆದುಕೊಂಡೆ (ಪುನಃ ಗಾಜು ಮುಟ್ಟಿದರೆ ಎಲ್ಲಿ ಆತ್ಮಹತ್ಯೆ ಯ ಸಂಖ್ಯೆ ಜಾಸ್ತಿ ಆಗುತ್ತದೋ ಎಂಬ ಭಯ ), ಅನ್ನ ತೊಳೆದು ಅನ್ನಕ್ಕಿಟ್ಟೆ. ಸರಿ ಅನ್ನ ಆಗಲು ಸ್ವಲ್ಪ ಸಮಯವಿದೆ, ಒಂದು ಹಾಡನ್ನಾದರೂ ಕೇಳೋಣ ಎಂದು Tape Recorder ಹಚ್ಚಿದೆ. ಸ್ವಾಮಿ, ಏನಂತಿರ ನನ್ನ ಬೇಸರನ, ಒಳ್ಳೆ ಎಲ್ಲರು ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಸೇಡು ತೀರಿಸ್ಕೊಳ್ಳುವ ಯೋಚನೆ ಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದ ಹಾಗೆ ಅನಸ್ತು ಯಾಕೆ ಗೊತ್ತಾ, ಅದರಲ್ಲಿ ಬರ್ತಾ ಇದ್ದ ಹಾಡು, ಪ್ರಸಿದ್ದ ಗಾಯಕಿ M D Pallavi ಅವರು ಹಾಡಿದ<br />
<br />
<div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಮೊದಲ ದಿನ ಮೌನ,</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಅಳುವೇ ತುಟಿಗೆ ಬಂದಂತೆ..... ಚಿಂತೆ......''</b></span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div>ಬರಬೇಕೇ...ಕವಿ ಆ ಕವನ ಬರೆದ ಸನ್ನಿವೇಶ ಕ್ಕೂ ನನ್ನ ಪ್ರಸ್ತುತ ಸನ್ನಿವೇಶಕ್ಕೂ ಯಾವ ಸಂಬಂಧ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಹೆಂಡತಿಯ ಬಿಟ್ಟು ಮೊದಲ ದಿನ ಕಳೆಯುತ್ತಿರುವ ನನಗೆ ನನಗೋಸ್ಕರವೇ ಕವಿ ಈ ಹಾಡನ್ನ ಬರೆದರೇ ಎಂದು ಅನ್ನಿಸಿದ್ದು ಸುಳ್ಳಲ್ಲ. ಅಳು ತುಟಿಗೆ ಅಲ್ಲ, ಕಣ್ಣಲ್ಲೇ ಬಂದಿತ್ತು.<br />
<br />
ಮೊದಲ ದಿನದ ಅನುಭವಗಳು ನನ್ನನ್ನ ಮಾನಸಿಕವಾಗಿ ದುರ್ಬಲ ಗೊಳಿಸಿದ್ದು ಸುಳ್ಳಲ್ಲ. ಅಂತು ಈಗ ದಿನಕ್ಕೆ ಹಲವಾರು ಬಾರಿ ಹೆಂಡತಿಯ ಜೊತೆ, ಮನೆಯವರ ಜೊತೆ ಮಾತನಾಡುತ್ತ 8 ದಿನಗಳೇ ಕಳೆದುಹೋಗಿವೆ.<br />
<br />
ಅದಿರಲಿ, ಹೆಂಡತಿ ಯಾಕೆ ತವರು ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿದ್ದಾಳೆ ಅಂತಿರಾ,<br />
ಸದ್ಯದಲ್ಲೇ ಹೇಳ್ತೀನಿ ಅದನ್ನ :)<br />
ನಿಮ್ಮವ<br />
ಗುರು<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
</div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com71tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-89444224647864683622011-05-18T02:48:00.000-07:002011-05-18T02:48:59.259-07:00ಗಿಲಿ ಗಿಲಿ ಮ್ಯಾಜಿಕ್ ...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: #999999;">ಅಂತರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ಮಟ್ಟದಲ್ಲಿ ನಡೆಯುವ ಬಹು ರೋಚಕ ಮ್ಯಾಜಿಕ್ ಸ್ಪರ್ಧೆ ''ಗಿಲಿ ಗಿಲಿ ಮ್ಯಾಜಿಕ್''. ಸುಮಾರು ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಇದು ಕಡಲ ತೀರದ ಭಾರ್ಗವನ ತವರೂರು ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ನಡೆದಿತ್ತು. ಇದೇನಪ್ಪ, ಇವ ಮ್ಯಾಜಿಕ್ ಕಲಿಯೋಕೆ ಸ್ಟಾರ್ಟ್ ಮಾಡಿ ಬಿಟ್ನ ಅನ್ಕೋಬೇಡಿ. ಕಥೆ ವಿಶ್ವ ಮ್ಯಾಜಿಕ್ ಸ್ಪರ್ಧೆ ದಂತೂ ಖಂಡಿತ ಅಲ್ಲ. ಇದು ನನ್ನ ಕಾಲೇಜಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಆತ್ಮೀಯ ಸ್ನೇಹಿತರು ಮಾಡಿದ ರೋಚಕ ಮ್ಯಾಜಿಕ ನ ತುಣುಕುಗಳು ಅಷ್ಟೇ.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs035TdT-odUTat-VIs5mTywrpmmlqsbe4npsRocS6c_QYkIMjb7qvpZGwCbgYkLdu-32sGFpLUF8k5aEjzIpLMwRBtdI_DAcJeRCbYgfZPk88FYq60N8xyvBY9fDlsAvMaRAh_lKsvlkS/s1600/White_Magic.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs035TdT-odUTat-VIs5mTywrpmmlqsbe4npsRocS6c_QYkIMjb7qvpZGwCbgYkLdu-32sGFpLUF8k5aEjzIpLMwRBtdI_DAcJeRCbYgfZPk88FYq60N8xyvBY9fDlsAvMaRAh_lKsvlkS/s320/White_Magic.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಕಾಲೇಜಿನ ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಪಾಠದಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟು ಆಸಕ್ತಿಯಿತ್ತೋ ಅಷ್ಟೇ ಆಸಕ್ತಿ ಎಲ್ಲ ವಿಷಯಗಳಲ್ಲಿ ಇತ್ತು. ಅದರಲ್ಲೂ, ಭಾಷಣ, ಆಶು ಭಾಷಣ, ನಾಟಕ, ನ್ರತ್ಯ ಹೀಗೆ ಕೈಯ್ಯಾಡಿಸದ ಯಾವುದೇ ಕ್ಷೇತ್ರ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಆಮೇಲೆ ಎರಡು ದೋಣಿಯ ನಡುವೆ ಕಾಲನ್ನು ಇಟ್ಟು ಯಾವ ದೋಣಿಯನ್ನು ಹತ್ತದ ಕ್ಷಣ ಎದುರಾಗಿದ್ದೂ ಇದೆ. ಇಂತಿಪ್ಪ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಉಡುಪಿಯ ಪೂಜ್ಯ ಸ್ವಾಮೀಜಿಯವರ ಮೆಚ್ಚಿನ ಕಾಲೇಜು ಪೂರ್ಣ ಪ್ರಜ್ನ ದ ಕಾಲೇಜಿನ ವಾರ್ಷಿಕೋತ್ಸವ ದ ದಿನಾಂಕ ನಿಗದಿಯಾಗಿತ್ತು. ನನಗೆ ನೆನಪಿರುವಂತೆ ಅದು ಫೆಬ್ರುವರಿ 12 ಅನಿಸುತ್ತದೆ. ಅದಕ್ಕಾಗಿ ತಯಾರಿಯೋ ತಯಾರಿ. ಉಡುಪಿ ಸಾಂಸ್ಕ್ರತಿಕ ತವರು. ಇಲ್ಲಿ ಸಾಂಸ್ಕ್ರತಿಕ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳನ್ನು ನೋಡುವುದೇ ಸಂಭ್ರಮ. ನಾನು ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಇರುವಷ್ಟು ಕಾಲ ಭಾರತದ ಅನೇಕ ಸಾಧಕರ ಸಾಧನೆಯನ್ನು ಕಣ್ಣಾರೆ ಕಾಣುವ ಸೌಭಾಗ್ಯ ಪಡೆದಿದ್ದೇನೆ. ಸ್ವಾಮೀಜಿಯವರ ಎದುರಿನಲ್ಲಿ ಅವರು ನುಡಿಸಿದ ವಾದ್ಯಗಳೆಷ್ಟೋ, ಹಾಡಿದ ಭಜನ್ ಗಳೆಷ್ಟೋ, ಮಾಡಿದ ಭಾಷಣ ಗಳೆಷ್ಟೋ , ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಸಾಂಸ್ಕ್ರತಿಕ ರಾಜಧಾನಿಯಲ್ಲಿ ಧನ್ಯತಾ ಭಾವ ಅನುಭವಿಸಿದ್ದೇನೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಪೂರ್ಣ ಪ್ರಜ್ನ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ನಡೆಯುವ ವಾರ್ಷಿಕೋತ್ಸವ ಕ್ಕೆ ಒಂದು ತಿಂಗಳ ಮೊದಲಿನಿಂದಲೂ ತಯಾರಿ ನಡೆದಿರುತ್ತದೆ. ಹಾಗೆಯೇ ನಮ್ಮ ಗೆಳೆಯರು ಮತ್ತು ನಾನು ನಾಟಕದಲ್ಲಿ ಇದ್ದೆವು. ಗೆಳೆಯರ ಗುಂಪಿನ ಇಬ್ಬರು ಆತ್ಮೀಯ ಗೆಳೆಯರು <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಈ ಬಾರಿ ನಾವು ವಿನೂತನ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಕೊಡುತ್ತೇವೆ, ಅದನ್ನು ಈಗ ಹೇಳುವುದಿಲ್ಲ, ವೇದಿಕೆಯಲ್ಲಿ ನೋಡಿ ಆನಂದಿಸಿ'' </b></span>ಎಂದರು. ನಮಗೋ, ಕುತೂಹಲ, ಇದೇನಪ್ಪ ವಿನೂತನ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಎಂದು. ಅದನ್ನು ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳಲು ಗೆಳೆಯರ ರೂಮಿನ ಹತ್ತಿರ ಹಲವಾರು ಬಾರಿ ಸುಳಿದಿದ್ದೇವೆ. ಎಲ್ಲಾದರೂ ತಯಾರಿ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದರೆ ತಿಳಿಯಲಿ ಎಂದು. ಆದರೆ ಆ ಗೆಳೆಯರು ಬಹಳ ಗೋಪ್ಯವಾಗಿ ಅವರ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಇಟ್ಟಿದ್ದರು. ಪ್ರತಿ ದಿನ ನಮ್ಮ ಎದುರು ಭೆಟ್ಟಿ ಅದಾಗ ತಮ್ಮ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದ ರೂಪು ರೇಷೆ ಗಳ ಬಗೆಗೆ ವರ್ಣನೆ, ಆದರೆ ಯಾವ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಎಂದು ಹೇಳುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"> <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಒಂಥರಾ ಹಳೆಯ ಕಾಲದ ಮದುವೆಯಂತೆ. ಹೆಣ್ಣಿಗೆ ಮಾಲೆ ಹಾಕುವವರೆಗೂ</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b> ಮುಖ ನೋಡದಂತೆ ಕಾದ ವರ ನಂತೆ ನಮ್ಮ ಸ್ಥಿತಿ. </b></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b></b></span>ಆದರೆ ಆ ಇಬ್ಬರು ಗೆಳೆಯರು ಏನಾದರೂ ಹೊಸ ವಿಚಾರ ಖಂಡಿತ ನೀಡುತ್ತಾರೆ ಎಂಬ ಆತ್ಮ ವಿಶ್ವಾಸ. ಅದ್ಭುತ ಪ್ರತಿಭೆಯ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ಅವರದು. ಆ ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ನಾನು ಬಹಳಷ್ಟು ಅದೃಷ್ಟವಂತ ಎನ್ನಬಹುದು. ಯಾಕೆಂದರೆ ನನ್ನ ಸ್ನೇಹಿತರ ಬಳಗದಲ್ಲಿ ಅನೇಕ ಅದ್ವೀತೀಯ ಪ್ರತಿಭೆಗಳಿವೆ. ಇಂದಿಗೂ ಬೆಂಗಳೂರಿನ ಪ್ರತಿಷ್ಟಿತ ಕಂಪನಿಗಳ ಉನ್ನತ ಹುದ್ದೆಯಲ್ಲಿ ಆ ಗೆಳೆಯರಿದ್ದಾರೆ. ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಹೋದಾಗ ಅವರ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಕುಳಿತು ಪಕ್ಕಾ ಕಾಲೇಜಿನ ಹುಡುಗರಂತೆ ಕುಳಿತು ನಾವು ಹರಟುತ್ತಿದ್ದರೆ ನಮ್ಮ ಹೆಂಡತಿ ನಮ್ಮ ಮುಖವನ್ನೇ ನೋಡುತ್ತಿರುತ್ತಾರೆ. ರಾತ್ರಿ 9 ಘಂಟೆಗೆ ಮಾತನಾಡಲು ಆರಂಭಿಸಿದರೆ ಬೆಳಗಿನ ಜಾವ 3 ಘಂಟೆ ಆದರೂ ಸಮಯದ ಅರಿವು ಇರುವುದಿಲ್ಲ. ಯಾರಿಗೂ ಅಹಂಕಾರದ ಒಣ ಪ್ರತಿಷ್ಠೆ ಯಿಲ್ಲ. ಅಂಥಹ ಸಹ್ರದಯೀ ಸ್ನೇಹಿತರಿಗೆ ಸದಾ ಋಣಿ ನಾನು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ವಾರ್ಷಿಕೋತ್ಸವ ಹತ್ತಿರ ಬರುತ್ತಿತ್ತು. ಎದೆಯೊಳಗೆ ಆತಂಕವೋ ಆತಂಕ. ನಮ್ಮ ನಾಟಕ ದ ಬಗ್ಗೆ ಅಲ್ಲ, ಆ ಸ್ನೇಹಿತರ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದ ಬಗ್ಗೆ. ಜೀವದ ಗೆಳೆಯರು ಅವರು, ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ಮುಚ್ಚಿಟ್ಟು ಏನನ್ನೋ ಮಾಡುವ ಪಣ ತೊಟ್ಟಿದ್ದರು. ತೀರಾ ಕಾಲೇಜಿನ ವಾರ್ಷಿಕೋತ್ಸವಕ್ಕೆ ಒಂದು ವಾರ ಇರುವಾಗ ನಾವು <span class="Apple-style-span" style="color: purple;"><b>ಜಾದೂ</b></span> ಮಾಡುತ್ತೇವೆ ಎಂದಿದ್ದರು. ಇವರಿಗೆ ಜಾದೂ ಹೇಗೆ ಬರುತ್ತದೆ ಎಂಬ ಕುತೂಹಲ ನಮಗೆ. ಎಲ್ಲಿಂದ ಜಾದೂ ಕಲಿತಿದ್ದರೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ವಿನೂತನ ಜಾದೂ ಮಾಡುತ್ತೇವೆ. ಎಂದು ಘೋಷಿಸಿಯೇ ಬಿಟ್ಟರು. ಇಷ್ಟು ದಿನ ವಿನೂತನ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಇತ್ತು, ಇನ್ನು ಮೇಲೆ ವಿನೂತನ ಜಾದೂ. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಪೂರ್ಣ ಪ್ರಜ್ನ ಕಾಲೇಜಿನ ವಾರ್ಷಿಕೋತ್ಸವಕ್ಕೆ ಮೂರು ದಿನ ಮೊದಲು ಎಲ್ಲ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳನ್ನು ಸಂಬಂಧಿಸಿದ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಗಳು ವೀಕ್ಷಿಸುತ್ತಾರೆ. ಕಾರಣ ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಧರ್ಮಕ್ಕೆ ಸೂಕ್ಷ್ಮ ವಿಚಾರಗಳು ಎದುರಾದರೆ ಮುಂದೆ ಸಮಸ್ಯೆ ಆಗಬಾರದು ಎಂದು. ನಾವು ನಮ್ಮ ನಾಟಕ ಮಾಡಿ ತೋರಿಸಿದೆವು. ಹಸಿರು ನಿಶಾನೆ ಸಿಕ್ಕಿತು. ಇದೊಂದು ತರ ಸೆನ್ಸಾರ್ ಮಂಡಳಿ ಒಪ್ಪಿಗೆ ಪಡೆದ ಹಾಗೆ. ಪುಣ್ಯಕ್ಕೆ ''A'' Grade, ''B'' Grade ಅಂತ ಕೊಡೋಲ್ಲ :)</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ನಮ್ಮ ನಾಟಕದ ನಂತರ ಒಂದು ನ್ರತ್ಯ ವೀಕ್ಷಿಸಿದ ನಂತರ ನನ್ನ ಆತ್ಮೀಯ ಸ್ನೇಹಿತರ ಜಾದೂ ಬಂತು. ಇದು ರಿಹರ್ಸಲ್ ಆದ್ದರಿಂದ ಎಲ್ಲ ಜಾದೂ ತೋರಿಸುವಂತೆ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಆದ್ದರಿಂದ <span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಒಂದು ಹಗ್ಗ ತೆಗೆದು ಏನೇನೋ ಮಂತ್ರ ಹೇಳಿ ಹಗ್ಗವನ್ನು ಗಾಳಿಯಲ್ಲಿ ನಿಲ್ಲಿಸಿಬಿಟ್ಟರು. </span>ಉಳಿದ ಹುಡುಗರು ಚಪ್ಪಾಳೆ ಹೊಡೆದರು. ಪ್ರದರ್ಶನಕ್ಕೆ ಹಸಿರು ನಿಶಾನೆ ಸಿಕ್ಕಿತು. ಅಲ್ಲಿಂದ ಹೊರಗೆ ಬಂದ ಮೇಲೆ ನನ್ನ ಜಾದೂ ಗೆಳೆಯರು ಹೇಳಿದರು <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>''ಇವತ್ತು ನೀವು ನೋಡಿದ್ದು ಏನೂ ಅಲ್ಲ, ಆ ದಿನ ನೋಡಿ, ನಿಮಗೆಲ್ಲ ಆಶ್ಚರ್ಯ ಎನ್ನುವ ಜಾದೂ ಮಾಡುತ್ತೇವೆ''</b></span>. ಈಗ ಅದನ್ನು ಹೇಳುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದು ಮತ್ತೆ ಗೋಡೆಯ ಮೇಲೆ ದೀಪ ಇಟ್ಟರು. <span class="Apple-style-span" style="color: purple;"><b><i>ಈ ಕುತೂಹಲವೇ ಹಾಗೆ. ಇಟ್ಟು ಕೊಂಡಷ್ಟೂ ಆಸಕ್ತಿ ಹೆಚ್ಚು. ಪೆಟ್ಟಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಬೀಗ ಹಾಕಿಟ್ಟ ವಸ್ತುವಿನ ಹಾಗೆ. ಒಳಗೆ ಏನಿದೆ ಏನಿದೆ ಎಂಬ ಆಸಕ್ತಿ. ಒಮ್ಮೆ ಪೆಟ್ಟಿಗೆಯ ಬಾಗಿಲು ತೆಗೆದರೆ ಮತ್ತೆ ಯಾವ ಆಸಕ್ತಿಯು ಇಲ್ಲ. ಅಂತೂ ನಮ್ಮ ಕುತೂಹಲವನ್ನು ತಣಿಸದೆ ವಾರ್ಷಿಕೋತ್ಸವದ ದಿನದ ವರೆಗೂ ಕಾಯ್ದುಕೊಂಡು ಬಂದರು.</i></b></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಆ ದಿನ ಬಂದೆ ಬಿಟ್ಟಿತು. ಪೂರ್ಣಪ್ರಜ್ಞ ಕಾಲೇಜಿನ ವಾರ್ಷಿಕೋತ್ಸವ 3 ದಿನ ನಡೆಯುತ್ತದೆ. ಮೊದಲ ದಿನ ಸ್ವಾಮೀಜಿಯವರ ಅಶಿರ್ವಚನ, ನಂತರ ಮುಖ್ಯ ಅಥಿತಿಗಳ ಭಾಷಣ, ಎರಡನೇ ದಿನ ಕಾಲೇಜಿನ ವಿವಿಧ ಸ್ಪರ್ಧೆಗಳಲ್ಲಿ ವಿಜೇತರಾದವರಿಗೆ ಬಹುಮಾನ ವಿತರಣೆ, ಹಾಗೂ ಶೈಕ್ಷಣಿಕ ಹಾಗೂ ಸಾಂಸ್ಕ್ರತಿಕ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಕೀರ್ತಿ ತಂದು ಕೊಟ್ಟ ಒಬ್ಬ ಹುಡುಗನಿಗೆ ಮತ್ತು ಹುಡುಗಿಗೆ ಕ್ರಮವಾಗಿ <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಆದರ್ಶ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿ'' ಮತ್ತು ''ಆದರ್ಶ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿನಿ''</b></span> ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಸ್ವಾಮೀಜಿಯವರ ಆಶಿರ್ವಾದದೊಂದಿಗೆ ನೀಡಲಾಗುತ್ತದೆ. ಜಾದೂ ಮಾಡುವ ಇಬ್ಬರು ಗೆಳೆಯರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬ ಗೆಳೆಯನಿಗೆ ''ಆದರ್ಶ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿ'' ಸಿಕ್ಕಿದ್ದು ನಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಸಂತೋಷವನ್ನು ಇಮ್ಮಡಿಸಿತ್ತು. ಅಂತೆಯೇ ವಿಜ್ಞಾನ ವಿಭಾಗದ ಸುಮಾ (ಹೆಸರು ಬದಲಿಸಲಾಗಿದೆ) ಎನ್ನುವವಳಿಗೆ ಆದರ್ಶ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿನಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಲಭಿಸಿತು. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಇನ್ನು ಮೂರನೇ ದಿನ ಇರುವುದೇ ಮನರಂಜನೆಗೆ. ಆ ದಿನ ಸ್ವಾಮೀಜಿಯವರು ಬರುವುದಿಲ್ಲ. ಹುಡುಗರದೆ ದರ್ಬಾರು. ಬೆಳಗಿನಿಂದಲೇ ಸಂಭ್ರಮದ ವಾತಾವರಣ. ಹತ್ತು ಹಲವು ವೇಷ ತೊಟ್ಟ ಹುಡುಗ ಹುಡುಗಿಯರ ನೋಡುವುದೇ ಒಂದು ಸಂಭ್ರಮ. ನಾವೆಲ್ಲರೂ ನಮ್ಮ ಸ್ನೇಹಿತರ ಜಾದೂ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ನೋಡಲು ಉತ್ಸುಕರಾಗಿದ್ದೆವು. ವೇದಿಕೆಯ ಮೇಲಿಂದ ''ಈಗ ಜಾದೂ ಪ್ರದರ್ಶನ'' ಎಂದ ಕೂಡಲೇ ಚಪ್ಪಾಳೆಯ ಸುರಿಮಳೆ. ಕಾರಣ ಜಾದೂ ಮಾಡುವ ಒಬ್ಬ ಗೆಳೆಯ ಆದರ್ಶ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿ ಬೇರೆ. ಸುಮಾರು ಮೊದಲ 20 ನಿಮಿಷ ವಿಧ ವಿಧದ ಜಾದೂ ಮಾಡಿ ತೋರಿಸಿದರು. ತಮ್ಮ ಹಾಸ್ಯದ ಮೂಲಕ ನಡು ನಡುವೆ ಪ್ರೇಕ್ಷಕರನ್ನು ರಂಜಿಸುತ್ತ ಹಗ್ಗವನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸುವುದು, ಹಗ್ಗವನ್ನು ಹಾವಿನಂತೆ ಓಡಿಸುವುದು ಎಲ್ಲ ಮಾಡಿ ಜನರ ''ಶಹಬ್ಬಾಸ್'' ಗಿಟ್ಟಿಸಿದರು. ಇನ್ನೇನು ಜಾದೂ ಮುಗಿಯುವ ಹಂತ , ಜಾದೂ ಗೆಳೆಯ ಮೈಕ್ ನ ಹತ್ತಿರ ಬಂದು,</div><div style="text-align: center;"> <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>''ಇದೀಗ ಇವತ್ತಿನ ಕೊನೆಯ ಹಾಗೂ ಅದ್ಭುತ ಜಾದೂ, ನಿಮ್ಮ ಮನಸಿನಲ್ಲೇ ನೀವು ಏನೇ ಅಂದುಕೊಳ್ಳಿ,</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b> ಅದು ನಿಮ್ಮೆದುರಿಗೆ ಇಡುತ್ತೇವೆ, ಇಲ್ಲ ಕೊಡುತ್ತೇವೆ'</b></span>' </div><div style="text-align: justify;">ಎಂದುಬಿಟ್ಟರು. ಒಮ್ಮೆಲೇ ನಿಶ್ಯಬ್ದ. ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ಅಂದುಕೊಂಡಿದ್ದೆಲ್ಲ ಕೊಡುವಷ್ಟು ಮಹಾನ ಜಾದೂ ಗಾರರು ಇವರಲ್ಲ ಎಂದು ನಮಗೆ ಗೊತ್ತಿತ್ತು. ಆದರೆ ಮಾತಿನಿಂದ ಹಿಂದೆ ಸರಿಯುವಂತೆ ಇಲ್ಲ. ನಮ್ಮ ಎದೆ ''ಢವ ಢವ'' ಎನ್ನತೊಡಗಿತು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಕೊನೆಯ ಜಾದೂ ಆರಂಭವಾಗೆ ಬಿಟ್ಟಿತು. ಪ್ರೇಕ್ಷಕರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬನನ್ನು ಕರೆದು ಒಂದು ಚೀಲದೊಳಗೆ ಕೈ ಹಾಕಿ ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ಏನಾದರೂ ನೆನಪು ಮಾಡಿಕೊ ಎಂದರು, ಅವನು ಏನು ನೆನಪು ಮಾಡಿ ಕೊಂಡನೋ ಏನೋ, ಒಡನೆಯೇ ಒಂದು ಸುಂದರ ಪೆನ್ನು ಅವನ ಕೈಯ್ಯಲ್ಲಿ ಬಂತು. ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಚಪ್ಪಾಳೆ. ಪುನಃ ಇನ್ನೊಬ್ಬ ಬಂದ, ಕೈ ಹಾಕಿದ, ಸುಂದರ ಮೊಬೈಲ್ ಅವನ ಕೈಯಲ್ಲಿ ಇತ್ತು. ಮತ್ತೆ ಚಪ್ಪಾಳೆ. (ಮೊದಲೆ ಅವರಿಗೆ ಬೇಕಾದ ಕೆಲವು ವಿಧ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ವೇದಿಕೆಯ ಮೇಲೆ ಬರಲು ಹೇಳಿದ್ದರು ಎಂಬುದು ಆಮೇಲೆ ತಿಳಿಯಿತು).</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಕೊನೆಗೆ ಒಂದು ಹುಡುಗಿಯನ್ನು ಬರಲು ಹೇಳಿದರು (ಮೊದಲೆ ಆ ಹುಡುಗಿಗೆ ಬರಲು ಹೇಳಿದ್ದರು). ಇನ್ನೇನು ಆ ಹುಡುಗಿ ಹೊರಡಲು ರೆಡಿ ಆಗುತ್ತಿದ್ದಾಳೆ ಅನ್ನುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಅವಳ ಮುಂದಿನ ಸಾಲಿನಲ್ಲಿ ಕುಳಿತಿದ್ದ ಸುಮಾ (ಆದರ್ಶ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿನಿ) ಎದ್ದು ಹೊರಟೇ ಬಿಟ್ಟಳು. ಈಗ ಜಾದೂ ಗೆಳೆಯರು ಅವಾಕ್ಕಾದರು. ಅವರಿಗೆ ಇದೊಂದು ಶಾಕ್. ಅವರು ಮೊದಲೆ ನಿಗದಿಪಡಿಸಿದ ಹುಡುಗಿ ಈಗ ಏನು ಮಾಡಲಾಗದೆ ಅಸಹಾಯಕಿ. ಸುಮಾ ವೇದಿಕೆ ಹತ್ತಿದಳು. ಇವರು ಹೇಳಿದಂತೆ ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ಏನನ್ನೋ ನೆನೆದು ಚೀಲದಲ್ಲಿ ಕೈ ಹಾಕಿದಳು. ಜಾದೂ ಗೆಳೆಯರು ಮೈಕಿನ ಹತ್ತಿರ ಬಂದು ''ಗಿಲಿ ಗಿಲಿ ಮ್ಯಾಜಿಕ್, ಗಿಲಿ ಗಿಲಿ ಮ್ಯಾಜಿಕ್'' ಎನ್ನುತ್ತಾ ಅವಳಿಗೆ ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ನೆನೆದಿದ್ದು ಚೀಲದಲ್ಲಿ ಇದೆ, ತೆಗೆದುಕೋ ಎಂದರು. ಅವಳು ಚೀಲದಲ್ಲಿ ಕೈ ಹಾಕಿ ಏನೋ ತಾಗಿದಂತಾಗಿ ಅದನ್ನು ಹಿಡಿದುಕೊಂಡು ಪ್ರೇಕ್ಷಕರ ಕಡೆಗೆ ತಿರುಗಿ ಕೈ ಎತ್ತಿದಳು, ಒಮ್ಮೆಲೇ ಕಾಲೇಜಿನ ಹುಡುಗರು ಗೊಳ್ಳೆಂದು ನಕ್ಕರೆ ಎಲ್ಲ ಉಪನ್ಯಾಸಕರು ಗಂಭೀರವಾದರು. ಕಾರಣ ಇಷ್ಟೇ</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b> ''ಅವಳು ಕೈಯಲ್ಲಿ ಹಿಡಿದುಕೊಂಡದ್ದು ಒಂದು ಬ್ರಾ''</b></span> </div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಜಾದೂ ಗೆಳೆಯ ಬೇರೆ ಮೈಕಿನಲ್ಲಿ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದಾನೆ ''ನೋಡಿ ನಮ್ಮ ಕೊನೆಯ ಜಾದೂ, ಅವಳು ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ನೆನಪು ಮಾಡಿಕೊಂಡಿದ್ದು ಅವಳ ಕೈಯಲ್ಲಿ ಇದೆ'' ಎಂದು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಸುಮಾಳ ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ನೀರು. ಜಾದೂ ಮುಗಿಸಿದ ಗೆಳೆಯರು ವೇದಿಕೆ ಇಳಿದರು. ಇಳಿದವರೇ ಮೊದಲು, ಮೊದಲೆ ತಿಳಿಸಿದ ಹುಡುಗಿಗೆ ದಬಾಯಿಸಿದರು ''ನೀನು ಬರುವ ಬದಲು ಅವಳನ್ನು ಯಾಕೆ ಕಳಿಸಿದೆ'' ಎಂದು. ಆದರೆ ಕಾಲೇಜಿನ ಹುಡುಗರು ಇನ್ನೂ ಚಪ್ಪಾಳೆ ಹಾಕುತ್ತಲೇ ಇದ್ದರು. ಎಷ್ಟೆಂದರೂ ಆಗಿನ ವಯಸ್ಸೇ ಹಾಗೆ, ಚೇಷ್ಟೆ , ಕುಚೇಷ್ಟೆ ಗಳು ಇದ್ದಿದ್ದೆ ಅಲ್ಲವೇ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಮರುದಿನ ಬೆಳಿಗ್ಗೆ 3 ದಿನ ಮೊದಲೆ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದ ರಿಹರ್ಸಲ್ ನೋಡಿದ್ದ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಇವರ ಹತ್ತಿರ ಬಂದು '' <span class="Apple-style-span" style="color: purple;">ಇದೇನಿದು ನಿಮ್ಮ ಜಾದೂ, ಆ ದಿನ ನನಗೆ ಹಗ್ಗ ನೇರ ಮಾಡಿ, ಹಾವಿನಂತೆ ಹಗ್ಗ ನಿಲ್ಲಿಸಿ ಇದನ್ನೇ ನಮ್ಮ ಮೇನ್ ಜಾದೂ ಅಂದಿರಿ, ನಿನ್ನೆ ಬೇರೆಯದೇ ತೋರಿಸಿದಿರಿ, ಅದು ಒಬ್ಬ ಆದರ್ಶ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿನಿ ಗೆ , ಛೆ ಛೆ ''</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ನಮಗೋ ನಗುವೇ ನಗು, ವಿನೂತನ ಜಾದೂ ನೋಡಿ, ಆ ಗೆಳೆಯರನ್ನು ಚುಡಾಯಿಸಿದ್ದೆ ಚುಡಾಯಿಸಿದ್ದು. ಇಂದಿಗೂ ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಹೋದಾಗ ಗೆಳೆಯರೆಲ್ಲ ಒಟ್ಟಿಗೆ ಸೇರಿದಾಗ ಜಾದೂವಿನ ವಿಚಾರ ಬರುತ್ತದೆ. ಮತ್ತೆ ನಗು. ಆ ಇಬ್ಬರು ಗೆಳೆಯರು ಬೆಂಗಳೂರಿನಲ್ಲಿ ದೊಡ್ಡ ಹುದ್ದೆಯಲ್ಲಿದ್ದಾರೆ. ಆದರೆ ಆ ದಿನಗಳ ನೆನಪುಗಳು ಮಾತ್ರ ಸದಾ ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ಇವೆ. </div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com48tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-29368081662222129192011-04-22T07:59:00.000-07:002011-04-22T07:59:58.540-07:00''ಹೆಸರೇ ಬೇಡ'' ದಿಂದ ''ಇದೇ ಇದರ ಹೆಸರು'' ನ ತನಕ....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;">ಬ್ಲಾಗ್ ಪ್ರಪಂಚ ಬೆಳೆದಂತೆ ಅನೇಕ ಸ್ನೇಹಿತರು, ಎತ್ತಣ ಮಾಮರ, ಎತ್ತಣ ಕೋಗಿಲೆ ಎನ್ನುವ ಹಾಗೆ ಎಲ್ಲೋ ಇರುವ ನಾವೆಲ್ಲಾ ಇಂದು ಒಂದೇ ಕುಟುಂಬದ ಸದಸ್ಯರಂತೆ ಇದ್ದೇವೆ. ಸ್ನೇಹಕ್ಕೆ ಹೊಸ ಅರ್ಥ ಈ ಬ್ಲಾಗ್ ಪ್ರಪಂಚ ಕೊಟ್ಟಿದೆ. ಇದೇ ಸ್ನೇಹದ ಹೆಸರಿನಲ್ಲಿ ನಮ್ಮ ಸ್ನೇಹವನ್ನು ದುರುಪಯೋಗ ಗೊಳಿಸಿ ಕೊಳ್ಳುವರ ಸಂಖ್ಯೆ ಯೂ ದಿನೇ ದಿನೇ ಹೆಚ್ಚುತ್ತಿದೆ. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಇಂಥಹ ಸ್ನೇಹಿತರ ನಡವಳಿಕೆಯಿಂದ ಬ್ಲಾಗ್ ಪ್ರಪಂಚದ ಬಗ್ಗೆ ಬೇಸರವೂ ಆಗಿದ್ದುಂಟು. ಆದರೆ ಹಿರಿಯ ಜನರ ಮಾತಿನಂತೆ ''ಸಜ್ಜನರ ಸಂಘವದು ಸವಿಜೇನು ಸವಿದಂತೆ''. ಅಂಥಹ ಒಳ್ಳೆಯ ಸ್ನೇಹಿತರು ಬ್ಲಾಗ್ ಲೋಕದಲ್ಲಿ ಇರುವುದರಿಂದ ಬ್ಲಾಗ್ ಲೋಕದ ಬಗೆಗೆ ಪ್ರೀತಿ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಜಾಸ್ತಿ ಆಗುತ್ತದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv1eXr2zg6fplx2b59ehR53kCBku4ZD1qv-EsRMxTNptItrpjn4A9ZLVVUyoxJlLRI3VOiJp7Ywc2bnpgjElWSkWog2edf8MpB3OBQgLBGGafy0JVvc-CNHuwPNMD0t3N5uPweY9gyZqw1/s1600/Prakash+hegade+portrait+04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv1eXr2zg6fplx2b59ehR53kCBku4ZD1qv-EsRMxTNptItrpjn4A9ZLVVUyoxJlLRI3VOiJp7Ywc2bnpgjElWSkWog2edf8MpB3OBQgLBGGafy0JVvc-CNHuwPNMD0t3N5uPweY9gyZqw1/s320/Prakash+hegade+portrait+04.jpg" width="253" /></a></div><div style="text-align: justify;"> <span class="Apple-style-span" style="font-size: xx-small;">ಕ್ರಪೆ : ಶಿವೂ ಸರ್ ಬ್ಲಾಗ್ ನಿಂದ </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಸುಮಾರು ಎರಡು ವರ್ಷದ ಹಿಂದೆ ಬ್ಲಾಗ್ ಆರಂಭಿಸಿದಾಗ ಅಣ್ಣನಂತೆ ಬ್ಲಾಗ್ ಅನ್ನು ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಿಸಿದ ನೆಚ್ಚಿನ ಮೆಚ್ಚಿದ ಅಚ್ಚು ಮೆಚ್ಚಿನ ನಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಪ್ರೀತಿಯ ''ಪ್ರಕಾಶಣ್ಣ'' ನ ಎರಡನೇ ಪುಸ್ತಕ ನಾಳೆ ಬಿಡುಗಡೆ ಆಗುತ್ತಿದೆ. ಪ್ರತಿ ಪುಸ್ತಕಕ್ಕೂ ಹೆಸರು ಇಡಲು ಹೋಗದೆ, ಹೆಸರನ್ನೇ ಹೆಸರು ಮಾಡಿ ಮೊದಲು ''<b><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಹೆಸರೇ ಬೇಡ</span></b>'' ಎಂದು ನಿರ್ಧರಿಸಿ ಇದೀಗ ''<b><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;">ಇದೇ ಇದರ ಹೆಸರು</span></b>'' ಎಂದು ಹೇಳಿ ಅದರ ಬಿಡುಗಡೆಗೆ ಪ್ರಕಾಶಣ್ಣ ಸಿದ್ದರಾಗಿದ್ದಾರೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಅವರ ಕಥೆಗಳಲ್ಲಿ ಆತ್ಮೀಯತೆ ಇದೇ. ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯಕ್ಕೆ ಅನೇಕ ಕಥೆಗಾರರು ಬಂದಿದ್ದಾರೆ. ಕೆಲವರು ಹಾಸ್ಯರಸದಲ್ಲಿ ಮಹಾನ ಸಿದ್ಧಿ ಸಾಧಿಸಿ ತೋರಿಸಿದ್ದಾರೆ . ಇನ್ನು ಕೆಲವರು ಕಥೆಯಿಂದ ಕಣ್ಣೀರಿನ ಕೊಡಿಯನ್ನೇ ಹರಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಆದರೆ ಹಾಸ್ಯದ ಮಾಧ್ಯಮ ಬಳಸಿಕೊಂಡು ಗಂಬೀರ ವಿಷಯಗಳ ಬಗೆಗೆ ಬರೆದು ತನ್ಮೂಲಕ ಸಮಾಜದ ಸಮಸ್ಯೆಗಳ ಬಗೆಗೆ ಬೆಳಕು ಚೆಲ್ಲುವ ಕಥೆಗಳನ್ನು ಬರೆಯುವ ಕಲೆ ಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಾಶಣ್ಣ ಸಿದ್ಧ ಹಸ್ತರು. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಸದಾ ನಗುಮೊಗದ, ನೋಡಿದ ಕೂಡಲೇ ಸ್ನೇಹ ಮಾಡಲೇಬೇಕು ಎಂದು ಮನಸಾಗುವ ಇಂಥಹ ಸ್ನೇಹಿತರೆ ಬ್ಲಾಗ್ ನ ಜೀವಾಳ. ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ಅವರ ಮನೆಗೆ ಹೋದಾಗ ಪ್ರಕಾಶಣ್ಣ ಮತ್ತು ಆಶಾ ಅತ್ತಿಗೆ ಯವರನ್ನು ನೋಡಿದಾಗ ನನ್ನದೇ ಅಣ್ಣ ಅತ್ತಿಗೆ ಯವರನ್ನು ನೋಡಿದ ಅನುಭವ ಆಯಿತು. ಅಷ್ಟೊಂದು ಆತ್ಮೀಯತೆ, ಪ್ರೀತಿ ತೋರುವ ಅವರ ಕುಟುಂಬ ದ ಬಗೆಗೆ ತುಂಬಾ ಹೆಮ್ಮೆ ಇದೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಇಂಥಹ ಪ್ರಕಾಶಣ್ಣ ನ ಪುಸ್ತಕ ಬಿಡುಗಡೆಗೆ ಬರಲಾಗುತ್ತಿಲ್ಲ ಎಂಬ ನೋವು ತುಂಬಾ ತುಂಬಿದೆ. ಆದರೂ ವಿದೇಶದಲ್ಲಿದ್ದು ಇಲ್ಲಿಂದಲೇ ಅವರ ಪುಸ್ತಕಕ್ಕೆ ಶುಭ ಹಾರೈಸುತ್ತಿದ್ದೇನೆ. ಅವರ ಪುಸ್ತಕಗಳು ಸಮಸ್ತ ಕನ್ನಡಿಗರ ಮನೆ-ಮನ ತುಂಬಲಿ. ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ಸಂಪೂರ್ಣ ಯಶಸ್ವೀ ಯಾಗಲಿ ಎಂಬ ಮನದಾಳದ ಹಾರೈಕೆ ಬ್ಲಾಗ್ ನ ಮೂಲಕ ತಿಳಿಸುತ್ತಿದ್ದೇನೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"> ಅವರ ಮುಂದಿನ ಪುಸ್ತಕದ ಹೆಸರು ಏನಿರಬಹುದು ಎಂಬ ಕುತೂಹಲ ಈಗಲೇ ಆರಂಭವಾಗಿದೆ, '' <b><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಕೊನೆಗೂ ಸಿಗದ ಹೆಸರು</span></b>'' ಎಂದಿರಬಹುದೇ? :)</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ಪುಸ್ತಕ ಬಿಡುಗಡೆ ಸಮಾರಂಭಕ್ಕೆ ಶುಭ ಹಾರೈಕೆಗಳು </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಜೈ ಹೋ </div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-46502091517746456552011-04-16T09:20:00.000-07:002011-04-16T09:21:54.480-07:00ಕನಸೇ.....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;">ನೆನಪಿನ ಭಾವನೆಗಳೇ ಹಾಗೆ, ಲಗಾಮಿಲ್ಲದ ಹುಚ್ಚು ಕುದುರೆಯಂತೆ, ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಬದುಕನ್ನು ಸುಖದ ಸುಪ್ಪತ್ತಿಗೆಯಲ್ಲಿ ತೇಲಾಡಿಸಿ, ಮರುಘಳಿಗೆ ಶೈಶವ ನರಕದಲ್ಲಿ ಹೊರಳಾಡಿಸುತ್ತವೆ. ಸಿಹಿ ನೆನಪುಗಳೇ ಇರಲಿ, ಕಹಿ ನೆನಪುಗಳೇ ಇರಲಿ, ಕನಸಾಗಿ ಬಂದು ಕಾಡುತ್ತವೆ. ಭಾವನೆಗಳ ಹುಚ್ಚೆಬ್ಬಿಸಿ, ಹೊತ್ತಲ್ಲದ ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲಿ, ಬಿಚ್ಚಿಟ್ಟ ಭಾವನೆಗಳ ಬೆತ್ತಲಾಗಿಸುವ, ತನ್ಮೂಲಕ ಕಾಡುವ ಕನಸುಗಳಿಗೆ ಹೇಳುವುದು ಇಷ್ಟೇ...''<span class="Apple-style-span" style="color: red;">ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಸ್ಮ್ರತಿ ಪಟಲದಲ್ಲಿ ಅಚ್ಚೊತ್ತಿ ಹೋಗಿಬಿಡು, ಬಿಟ್ಟೆ ಎನ್ನುವ ಆತಂಕ ಬೇಡ, ಬಚ್ಚಿಟ್ಟೆ ಎನ್ನುವ ಭಯ ಬೇಡ, ಆದರೆ ಮತ್ತೆ ಬಂದು ನನ್ನ ಕಾಡಬೇಡ</span> '' ಎಂದು. </div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5hPl5C4I1czZAFlwOtff1Q4mWARxFZ_sDse3dL-dJm6pajce8_6RJgo3DrrlUPBHiFSiBVe6ymBcRXlh3De893kxhlc_MhiuJp7TyVBrUkQe-eFyq_8Q5cvSJUoZZ-t8U5lR1xcFfD-LW/s1600/subconscious-mind.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5hPl5C4I1czZAFlwOtff1Q4mWARxFZ_sDse3dL-dJm6pajce8_6RJgo3DrrlUPBHiFSiBVe6ymBcRXlh3De893kxhlc_MhiuJp7TyVBrUkQe-eFyq_8Q5cvSJUoZZ-t8U5lR1xcFfD-LW/s1600/subconscious-mind.jpg" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಸುತ್ತಲು ಕವಿದ ಕತ್ತಲ ನೋಡಿ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಬೆತ್ತಲಾಗದಿರು ಮನಸೇ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಹೊತ್ತಲ್ಲದೊತ್ತಿನಲಿ, ಕಗ್ಗತ್ತಲಲ್ಲಿ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಬಂದೆನ್ನ ಕಾಡದಿರು ಕನಸೇ..</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಹುಚ್ಚೆದ್ದ ಭಾವ, ಬೆಚ್ಚಾದ ಜೀವ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಚಿತ್ತಾರದಂತ ಸೊಗಸೇ..</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಮಚ್ಚೆತ್ತಿ ಬಂದ, ಹಚ್ಚನೆಯ ಬೆಳಕು</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ತುಂಬೆನ್ನ ಒಲವ ಬೊಗಸೆ...</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಚುಚ್ಚಾಟವೇಕೆ, ಕಚ್ಚಾಟವೇಕೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಬಿಚ್ಚಿಟ್ಟ ಭಾವನೆಯ ಹದಕೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಅಚ್ಚೊತ್ತಿ ಹೋಗು, ಬಚ್ಚಿಡದೆ ಎಲ್ಲ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: large;">ಮತ್ತೆರಗಿ ಬರದೆ ಕನಸೇ..</span></div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com33tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-4984708646410382452011-04-10T00:40:00.000-07:002011-04-10T00:46:46.144-07:00ನಶ್ವರ .............<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div><div style="text-align: justify;"><b>ಪ್ರಕ್ರತಿಯ ವೈಚಿತ್ರ್ಯಗಳ ನೋಡಿ, ಯಾವ ತಂತ್ರಜ್ಞಾನದಲ್ಲಿಯೂ ಕಡಿಮೆ ಇರದ ಜಪಾನ್ ಗೆ ಅಪ್ಪಳಿಸಿದ ಭೂಕಂಪ, ಬೆನ್ನಿಗೆ ಬಂದ ಸುನಾಮಿ ಗೆ ಜಪಾನೀಯರು ಕಂಗಾಲಾಗಿದ್ದಾರೆ. ಅದರ ಜೊತೆಗೆ ಬಂದೆರಗಿದ ಅಣು ವಿಕಿರಣ ಸೋರುವಿಕೆ, ಒಂದೇ ಎರಡೇ, ಬೆನ್ನಿಗೊಂದರಂತೆ ಬಂದೆರಗಿರುವ ಸಂಕಷ್ಟಗಳ ನಿವಾರಣೆಗೆ ಜಪಾನೀಯರು ಹೆಣಗುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಬದುಕು ಎಷ್ಟೊಂದು ''ನಶ್ವರ'' ಅಲ್ಲವೇ? ನಿನ್ನೆ ವರೆಗೆ, ಈ ಬದುಕು ನಮ್ಮದು, ಮನೆ ನಮ್ಮದು, ಆಸ್ತಿ ನಮ್ಮದು, ಮರುಕ್ಷಣ ಯಾವುದೂ ನಮ್ಮದಲ್ಲ, ದೇಹ ಮಾತ್ರ ನಮ್ಮದು, ಇಲ್ಲಿ ಸಾವು ಗೆದ್ದ ಮನೆಯೂ ಇಲ್ಲ, ಮನಸು ಇಲ್ಲ, ಸಾಸಿವೆ ಇಲ್ಲದ ಮನೆಯ ಹುಡುಕಾಟದಂತೆ</b><b>....</b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಆದರೂ ಬದುಕು, ಅದರ ಬಗೆಗಿನ ಪ್ರೀತಿ ಕಡಿಮೆ ಆಗದು, ಮತ್ತದೇ ಆಸೆ, ಮತ್ತದೇ ಅಶಾಂತಿಯ ಬದುಕು, ಶಾಂತಿಯ ಹುಡುಕಾಟ, ಹಣ ಮಾಡಲು ಕಿತ್ತಾಟ, ಇಷ್ಟು ಮಾಡಿ ಇಟ್ಟಿದ್ದಕ್ಕೆ ಅಷ್ಟು ಸೇರಿಸುವ ಆಸೆ, ಕೊನೆಗೆ ಎಲ್ಲ ಬಿಟ್ಟು ೬ ಅಡಿ ೩ ಅಡಿ ದೇಹದೊಂದಿಗೆ ಸಾವು. ಇದೆ ತಾನೇ ಬದುಕು., ಮೊನ್ನೆ ಜಪಾನ್ ಭೂಕಂಪ ಹಾಗೂ ಸುನಾಮಿಯಲ್ಲಿ ಜಪಾನಿನ ಆತ್ಮೀಯ ಸ್ನೇಹಿತನ ಕುಟುಂಬ ಕಳೆದುಹೋಗಿದೆ. ಆತನ ತಂದೆ, ತಾಯಿ, ಹಾಗೂ ಇಬ್ಬರು ಅಕ್ಕಂದಿರು ಕಾಣೆಯಾಗಿದ್ದಾರೆ. ಅವರು ಸತ್ತಿದ್ದಾರೆ ಎನ್ನಲು ಅವನ ಮನಸ್ಸು ಒಪ್ಪುತ್ತಿಲ್ಲ. ಯಾಕೆಂದರೆ ಇಲ್ಲಿಯವರೆಗೆ ಅವರ ಶವಗಳು ಸಿಗುತ್ತಿಲ್ಲ. ದಿನೇ ದಿನೇ ಆತ ಕುಗ್ಗಿ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದಾನೆ. ಆತನ ನೋವಿಗೆ ಸಾಂತ್ವನ ಹೇಳುವ ಧೈರ್ಯ ನನಗಿಲ್ಲ. ''ನಶ್ವರ'' ದ ಬದುಕಿನ ವಿವಿಧ ಮಜಲುಗಳು ಕಣ್ಣ ಪಟಲದಿಂದ ಸರಿಯುತ್ತಿವೆ. <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;">ತಾಯಿಯ ಗರ್ಭದಿಂದ ಹೊರಗೆ ಬಂದಾಗ ಸುತ್ತ ಎಲ್ಲರೂ ನಗುತ್ತಿದ್ದರೆ, ಜಗದ ಮೈ ಮಾಟಕ್ಕೆ ತಯಾರಾಗುವ ಮಗುವಿನ ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ತುಂಬಿರುವುದು ನೀರು</span>. ಆದರೆ <span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಜಗದಿಂದ ಹೊರತು ನಿಂತಾಗ ಎಲ್ಲರ ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ನೀರು, ಆದರೆ ಹೊರಡುವವನ ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ನಗು ತುಂಬಿರಬೇಕು, ಆಗಲೇ ಬದುಕು ಸಾರ್ಥಕ</span>.</b></div><div style="text-align: justify;"><b>ಆ ಸ್ನೇಹಿತನ ಕುಟುಂಬ ಬೇಗ ಅವನಿಗೆ ಸಿಗಲಿ ಎಂದು ಪ್ರಾರ್ಥಿಸುತ್ತ ಈ ಕವನ ಅವನ ಕುಟುಂಬದ ನೆನಪಿಗಾಗಿ...</b></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihVTa_NmIW0GJO92AxOdZ6hSHSl3mtDuGiwZH5jniDiiYSaKH42A8X11LId-Mf6DHT7RqU5LpeqNL5yPEVwi6Cm6RZyQS_LljFDoDNSYbt3fOtA8oGW1qG4agknn0c-7ybbmanGt5hseEY/s1600/earthquake.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihVTa_NmIW0GJO92AxOdZ6hSHSl3mtDuGiwZH5jniDiiYSaKH42A8X11LId-Mf6DHT7RqU5LpeqNL5yPEVwi6Cm6RZyQS_LljFDoDNSYbt3fOtA8oGW1qG4agknn0c-7ybbmanGt5hseEY/s1600/earthquake.jpg" /></a></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಎಲ್ಲ ನೋವುಗಳ ಆಚೆಯೊಂದು </b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನಲಿವೆಂಬ ಭಾವ ಇಹುದು</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಸಾವು'' ಗೆದ್ದ ಮನಸಿಲ್ಲ ಇಲ್ಲಿ</b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b></b></span><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನೆರಳಂತೆ ಜೀವ ಬರದು </b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಜನ್ಮ ಪಡೆದ ಕ್ಷಣ, ಸುತ್ತಲೆಲ್ಲ ನಗು</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನಿನ್ನ ಕಣ್ಣಲ್ಲಿ ನೀರು</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಇಷ್ಟವಾಗಲಿ ಜಗದ ಮೈಮಾಟ</b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b></b></span><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ದು:ಖ ಸುಖದ ತೇರು </b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನಿನ್ನದೆಂಬುದು ದೇಹ ಮಾತ್ರ</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನಿನ ಹಿಂದೆ ಬರರು ಯಾರೂ</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಒಣಜಂಭ ಬಿಟ್ಟು, ಪ್ರೀತಿಯನು ಕಟ್ಟು</b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b></b></span><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಮಾಡದೆಯೇ ಬದುಕು ಬೋರು</b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><br />
</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b></b></span><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಅರಳುತಿರಲಿ ಸುಮ, ಬೆರೆಯುತಿರಲಿ ನಗು</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಕೆದಕದಿರಲೆಂದು ಬದುಕು</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಮೂರು ದಿನದ ಒಡನಾಟವಿಹುದಿಲ್ಲಿ</b></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b></b></span><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಎಂದೆಂದೂ ಮೆಲುಕು ಹಾಕು </b></span><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b> </b></span></div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com52tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-50286040740231518902011-04-03T05:35:00.000-07:002011-04-03T05:35:22.153-07:00ಖರ ಸಂವತ್ಸರ ಸರ್ವರಿಗೂ ಒಳಿತನ್ನು ಮಾಡಲಿ,<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;">ಸ್ನೇಹಿತರೆ,</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0bY3O0KbPnSQPmRTl8Sz2SuTVX0affv0dHFvtyUznhXSksFlkOZuhXwCXAqxrLqXhtZ6htAEdUDtrbb1Pfn9TTVevEdE3RgAFTXcX8ItfV01HcMJskQKdZhGACbnUUW4QXUt_j1qk8uV1/s1600/DSCF6519.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0bY3O0KbPnSQPmRTl8Sz2SuTVX0affv0dHFvtyUznhXSksFlkOZuhXwCXAqxrLqXhtZ6htAEdUDtrbb1Pfn9TTVevEdE3RgAFTXcX8ItfV01HcMJskQKdZhGACbnUUW4QXUt_j1qk8uV1/s320/DSCF6519.JPG" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಹೊಸ ಸಂವತ್ಸರ ಬರುತ್ತಿದೆ, ಎಂಥಹ ಸಿಹಿ ಸುದ್ದಿ, ದೇಶದ ಜನರಿಗೆ ವಿಶ್ವಕಪ್ಪಿನ ಉಡುಗೊರೆ ಒಂದೆಡೆಯಾದರೆ, ಟೆನ್ನಿಸ್ ನಲ್ಲಿ ಮಿಯಾಮಿ ಓಪನ್ ಗೆದ್ದು ವಿಶ್ವದ ನಂಬರ್ 1 ಜೋಡಿ ಯಾದ ಮಹೇಶ ಭೂಪತಿ, ಪೇಸ್ ಅವರ ಜುಗಲ್ ಬಂದಿ ಇನ್ನೊಂದೆಡೆ.</div><div style="text-align: justify;">ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಹೊಸ ವರ್ಷ ಭರ್ಜರಿ ಆರಂಭವಾಗಿದೆ.</div><div style="text-align: justify;">ದೇಶದ ಕೋಟ್ಯಾಂತರ ಅಭಿಮಾನಿಗಳ ಮನದ ದೇವರು ಸಚಿನ ಗೆ ಇದಕ್ಕಿಂತ ಹೆಚ್ಚಿನ ಉಡುಗೊರೆ ಬೇಕೇ....</div><div style="text-align: justify;">ಕಳೆದ 20 -21 ವರ್ಷಗಳಿಂದ ದೇಶದ ಕ್ರಿಕೆಟ್ ನ ಹೊರೆ ಹೊತ್ತ ಸಚಿನ್ ನ ಸಾಧನೆಗೆ ಒಂದು ಸಲಾಮು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಖರ ಸಂವತ್ಸರ ಸರ್ವರಿಗೂ ಒಳಿತನ್ನು ಮಾಡಲಿ,</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಕಳೆದ ಎರಡು ತಿಂಗಳಿಂದ ಅನಿವಾರ್ಯ ಕಾರಣಗಳು ಬ್ಲಾಗ್ ಗೆ ಬರದಂತೆ ಮಾಡಿದ್ದವು. ಹೊಸ ವರ್ಷದಲ್ಲಿ ಮತ್ತೆ ನಿಮ್ಮೊಂದಿಗೆ ಬರುತ್ತೇನೆ,</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಹೊಸ ವರ್ಷ ನಿಮಗೆಲ್ಲ ಹೊಸತನ್ನು ನೀಡಲಿ,</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: left;"><br />
</div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com27tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-73139819271720301232011-02-08T09:26:00.000-08:002011-02-08T14:34:21.888-08:00''ಪೆಟ್ಟು'' ನಿನಗೆ ಬಿತ್ತಲ್ಲ ''ಪೆಟ್ಟು'' Part 3<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: center;"><b>''ಕುರುಡು ಕಾಂಚಾಣ ಕುಣಿಯುತಲಿತ್ತು''</b><br />
<br />
<b></b>ಹಣ ಸುಖ ಕೊಡುತ್ತದೆ ಎನ್ನುವುದು ಎಷ್ಟು ಸತ್ಯವೋ ಅಷ್ಟೇ ಸುಳ್ಳು ಕೂಡಾ.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;"> ದಿನದ ಊಟದ ಖರ್ಚು, ಉಡುವ ಬಟ್ಟೆಯ ವೆಚ್ಚ , ನಲಿದು ಆಡುವ ಮಕ್ಕಳ ಆಸೆ ಇವಿಷ್ಟನ್ನು ದೊರಕಿಸಿಕೊಡುವಷ್ಟು ಹಣ ನಮ್ಮಲ್ಲಿದ್ದರೆ ನಾವೇ ಸುಖಿಗಳು. ಕಾರಣ ಹಣ ಹೆಚ್ಚಾದಂತೆ ಇನ್ನೂ ಹೆಚ್ಚು ಮಾಡುವ ತವಕ. ಕಡಿಮೆ ಸಂಬಳ ಬರುವವನಿಗೆ ಹೆಚ್ಚು ಸಂಬಳ ಪಡೆಯುವ ಆಸೆ, ಹೆಚ್ಚು ಸಂಬಳ ಪಡೆಯುವಗೆ ಇನ್ನೂ ಹೆಚ್ಚು ಪಡೆಯುವ ಆಸೆ. ಮಾನವನಿಗೆ ತ್ರಪ್ತಿ ಎನ್ನುವುದು ಇರುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಸಣ್ಣ ಟಿ ವಿ ತೆಗೆದುಕೊಂಡವನಿಗೆ ದೊಡ್ಡ ಟಿ ವಿ ಬೇಕು, ದೊಡ್ಡ ಟಿ ವಿ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವವವನಿಗೆ ಫ್ಲಾಟ್ ಟಿ ವಿ ಬೇಕು, ಹೀಗೆ ಪ್ರತಿಯೊಂದರಲ್ಲೂ ಮನುಷ್ಯ ಇದ್ದಿದ್ದರಲ್ಲಿ ಸಂತ್ರಪ್ತನಾಗುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಆ ಅಸಂತ್ರಪ್ತ ಮನಸ್ಸೇ ಜಗತ್ತಿನ ಅನೇಕ ಅವಘಡಗಳಿಗೆ ಕಾರಣವೂ ಕೂಡಾ.</div></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"> ''<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><em>ಪ್ರೀತಿಯೇ ಆ ದ್ಯಾವ್ರು</em> ತಂದ ಆಸ್ತಿ ನಮ್ಮ ಬಾಳಿಗೆ</b></span>''</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಎಂಬ ಹಾಡು ಅಂದಿಗೂ ಇಂದಿಗೂ ಎಂದಿಗೂ ಎಷ್ಟು ಪ್ರಸ್ತುತ ಅಲ್ಲವೇ?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಉಡುಪಿಯ ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಆದದ್ದು ಅದೇ, ಮೊದಲ ಗಳಿಕೆ ಎಂದಿಗೂ ವಿಶೇಷ ತ್ರಪ್ತಿ ನೀಡುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಅಲ್ಲಿ ಗಳಿಕೆ ನನ್ನ ಉದ್ದೇಶ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಕಲಿಕೆ ಉದ್ದೇಶವಾಗಿತ್ತು. ಮೊದಲ ''ಪೆಟ್ಟು'' ಹೋಗಿ ಬಂದ ನಂತರ ಬಡಿಸುವುದರಲ್ಲಿ ವಿಶ್ವಾಸ ವೂ ಬಂತು. <b><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮೊದಲ ಪೆಟ್ಟು, ಎರಡಾಯಿತು, ಎರಡು ಮೂರಾಯಿತು, ಮೂರು ನಾಲಕ್ಕು</span></b>......... ಹೀಗೆ ಪೆಟ್ಟಿಗೆ ಹೋಗಲು ಆರಂಬಿಸಿದೆ. ಹೋಗಲೇಬೇಕಾದ ಅನಿವಾರ್ಯತೆ ಸ್ರಷ್ಟಿಯಾಗುವಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಅದು ಬೆಳೆಯಿತು. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಬದುಕೇ ಹಾಗೇ, ಅದನ್ನು ಎಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಬೇಕೋ ಅಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಇಟ್ಟರೆ ಸ್ವರ್ಗ, ಇಲ್ಲದಿರೆ ಆ ಬದುಕೇ ಕುತ್ತಿಗೆಯೇ ಮೇಲೆ ಹತ್ತಿ ಕುಣಿಯಲು ಆರಂಬಿಸುತ್ತದೆ.</i></b></span> ಅದಕ್ಕೆ ಇರಬೇಕು, ಸಾಧು ಸಂತರು ಸತತ ಯೋಗ ಧ್ಯಾನ ದ ಮೂಲಕ ಮನಸ್ಸಿನ ಮೇಲೆ ಹಿಡಿತ ಸಾಧಿಸಿದ್ದರು ಎನಿಸುತ್ತದೆ.<br />
<br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipckHUDuBaxUj8a2bHhm7hBu8vAdPIXbLpeKoJF3Odj0NjogBr-TKrrhf4avsXNIMsOlLhNvxcCYyi5oaZg12laEQrQRgFSxgUo3vPCrFWYvKXSeNhfwhrwT0DZ2oMqujIdI0wMEXDrXjS/s1600/marriage+lunch.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipckHUDuBaxUj8a2bHhm7hBu8vAdPIXbLpeKoJF3Odj0NjogBr-TKrrhf4avsXNIMsOlLhNvxcCYyi5oaZg12laEQrQRgFSxgUo3vPCrFWYvKXSeNhfwhrwT0DZ2oMqujIdI0wMEXDrXjS/s400/marriage+lunch.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
''ಪೆಟ್ಟು'' ಮೊದ ಮೊದಲು ಸುಂದರವಾಗಿಯೇ ಇತ್ತು. ಮೊದಲು ಹಣ ಬರಲು ಆರಂಬಿಸಿದಾಗ ಹಾಗೇ ಆಗುತ್ತದೆ ಅಲ್ಲವೇ? <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಆದರೆ ಅದೊಂದು ದಿನ ಮಾತ್ರ ಪೆಟ್ಟಿಗೆ ಬಿದ್ದಿತ್ತು ದೊಡ್ಡ ''ಪೆಟ್ಟು''.</b></span> ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿದಿನ 12 -30 ಗೆ ಕ್ಲಾಸ್ ಮುಗಿಯುತ್ತಿತ್ತು. ಮತ್ತೆ ಮಧ್ಯಾನ್ಹ 2 ಘಂಟೆಗೆ ಆರಂಬವಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಆ ದಿನವೂ 12 -30 ಗೆ ಕ್ಲಾಸ್ ಮುಗಿಸಿ ಊಟಕ್ಕೆ ಹೋಗುವ ಪ್ಲಾನ್ ಎಂದಿನಂತೆಯೇ ಇತ್ತು. ಪ್ರತಿದಿನ 12 -30 ಕ್ಕೆ ಊಟಕ್ಕೆ ಕ್ರಷ್ಣ ಮಠ ಕ್ಕೆ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದೆವು. ಆದರೆ ಆ ದಿನ ಬೆಳಿಗ್ಗೆ ಪೆಟ್ಟಿನ ಸ್ನೇಹಿತರು ಬಂದು ಇಂದು ಮಧ್ಯಾನ್ಹ ಪೆಟ್ಟು ಇದೆ. 12 -30 ಕ್ಕೆ ಹೋಗಿ 2 ಘಂಟೆಗೆ ಬರುವುದು ಎಂದರು. ನಾನು ನನಗೆ ಎರಡು ಘಂಟೆಗೆ ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರ (Chemistry) ದ ಕ್ಲಾಸ್ ಇದೆ, ಬರಲು ಆಗುವುದಿಲ್ಲ ಎಂದೆ. ಆದರೆ ಅವರು ಕೇಳಬೇಕಲ್ಲ. 12 -30 ಗೆ ಹೊರಟೆ ಬಿಟ್ಟಿತ್ತು ದಂಡು. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಮದುವೆ ಮನೆ, ವಧು ವರರು ಹಾರ ಬದಲಾಯಿಸಿಕೊಂಡು ಹಸನ್ಮುಖರಾಗಿ ಕುಳಿತಿದ್ದರು. ಬಂದ ಬಂಧು ಬಳಗ ಅವರನ್ನೆಲ್ಲ ಹರಸಿ ಊಟಕ್ಕೆ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದರು. ನಮ್ಮ ಕೆಲಸ ಆರಂಭವಾಗುವುದೇ ಈಗ, ನಾವು ಬಡಿಸಲು ಆರಂಬಿಸಿದೆವು. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಮುಂದೆ ಆಗುವ ಸಮಸ್ಯೆ ಮೊದಲೇ ತಿಳಿಯುತ್ತದಂತೆ.</b></span> ಆ ದಿನ ಬಡಿಸುವಾಗಲೂ ಏನೋ ಒಂದು ತರ ಬೇರೆಯೇ ತರನಾದ ವಿಚಿತ್ರ ಅನುಭವ ಆಗುತ್ತಿತ್ತು. ಇದೇಕೆ ಹೀಗೆ ಆಗುತ್ತಿದೆ ಎಂದು ಯೋಚಿಸಿದರೂ ಹೊಳೆಯಲಿಲ್ಲ. ಸಮಯ ಹೋಗುತ್ತಿತ್ತು. 2 ಘಂಟೆ ಸಮೀಪಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರ ಕ್ಲಾಸ್ ಇದೆ ಬೇರೆ. ಅದು ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರದ ಅದ್ಭುತ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಕ್ಲಾಸ್ ಆಗಿತ್ತು. ಮಿಸ್ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳೋ ಚಾನ್ಸ್ ಇರಲೇ ಇಲ್ಲ, </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಆದರೆ ಬಂದ ಮೇಲೆ ಬಡಿಸಿ ಮುಗಿಸದೆ ಹೋಗೋ ಚಾನ್ಸ್ ಕೂಡಾ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಹಾಗೇ ಸಾಲಿನಲ್ಲಿ ಬಡಿಸುತ್ತ ಬಡಿಸುತ್ತ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದವನಿಗೆ ಎದೆ ಧಸಕ್ ಅಂದಿತು ಒಮ್ಮೆ. ತಲೆ ಎತ್ತಿ ನೋಡುತ್ತೇನೆ, <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರದ ಸರ್ವ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಗಳೂ ಸಾಲಿನಲ್ಲಿ ಸಪ್ತ ಋಷಿಗಳು ತಪಸ್ಸಿಗೆ ಕುಳಿತ ಹಾಗೇ ಕುಳಿತಿದ್ದಾರೆ.</b></span> <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಕೈಯಲ್ಲಿ ರಸಂ (ಸಾರು), ಎದುರುಗಡೆ ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರ, ಮೈಯೆಲ್ಲಾ ಬೆವರಿನ ರಸ</b></span> ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಭೂಮಿ, ಆಕಾಶ ಒಟ್ಟಿಗೆ ಬೆರೆತು ತಲೆಯ ಮೇಲೆ ಬಿದ್ದ ಅನುಭವ. ಅದರಲ್ಲೂ ಪೂರ್ಣ ಪ್ರಜ್ಞ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರದಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಇದ್ದರು. ಅವರು ಹಾಸ್ಯ ಮಾಡುತ್ತಲೇ ಚಾಟಿ ಬೀಸುವ ಪ್ರವ್ರತ್ತಿಯವರು. ನಾ ಕಂಡ ಅತ್ಯುತ್ತಮ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಗಳಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು ಅವರು. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ನನ್ನ ನೋಡಿ, ಸಮಯ ನೋಡಿದರು, ಮತ್ತೆ ನನ್ನ ನೋಡಿದರು, ನನಗೆ ವಿಚಿತ್ರ ತಳಮಳ. ಪೆಟ್ಟಿಗೆ ಬಂದು ಅಂದು ದೊಡ್ಡ ''ಪೆಟ್ಟು'' ಬಿದ್ದಿತ್ತು. ಅದಕ್ಕೆ ಮೊದಲು ಹೇಳಿದ್ದು, ಹಣ ಬೇಕು ನಿಜ, ಅತಿಯಾದ ಹಣ ಒಳ್ಳೆಯದಲ್ಲ ಎಂದು. ಪಾಪ, ನನಗೇನು ಗೊತ್ತಿತ್ತು ನಾನು ಹೋಗಿದ್ದು ಪೂರ್ಣ ಪ್ರಜ್ಞ ಕಾಲೇಜಿನ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿನಿಯ ಮದುವೆಗೆ ಎಂದು :) </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಮರುದಿನ ಕ್ಲಾಸ್ ನಲ್ಲಿ ಅವರು ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರ ಕಲಿಸುವ ಬದಲು ರಸಂ ಮಾಡುವ ವಿಧಾನ, ಬಡಿಸುವ ವಿಧಾನ ಗಳ ಬಗೆಗೆ ಹೇಳಿದರು, ಕ್ಲಾಸ್ ನ ಉಳಿದ ವಿಧ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ಇದ್ಯಾಕೆ ರಸಂ ಬಗ್ಗೆ ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರದ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಮಾತನಾಡುತ್ತಿದ್ದಾರೆ ಎಂದು. ನನಗೆ ಮಾತ್ರ ರಸಂ ಬೇಗ ಮುಗಿದು ಹೋದರೆ ಸಾಕೆಂದು ಅನ್ನಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಆ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಗೆ ನನ್ನ ಮೇಲೆ ಇದ್ದ ವಿಶೇಷ ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ ಅವರು ಒಂದು ತಾಸು ರಸಂ ಬಗ್ಗೆ ಕ್ಲಾಸ್ ತೆಗೆದುಕೊಂಡಿದ್ದರು. ಅದರ ನಂತರ ಪೆಟ್ಟು ಕೇವಲ ವಾರಾಂತ್ಯದ ಕೆಲಸವಾಗಿತ್ತೆ ಹೊರತು ವಾರದ ಮಧ್ಯದ ಕೆಲಸವಾಗಿರಲಿಲ್ಲ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಯಾಕೆ ಬರೆಯುತ್ತಿದ್ದೇನೆಂದರೆ ಅಂದು ನನ್ನೊಂದಿಗೆ ಪೆಟ್ಟಿಗೆ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಎಷ್ಟೋ ಮಂದಿ ಅಂದಿನ ಕ್ಷಣಿಕ ಗಳಿಕೆಯನ್ನೇ ಮಹಾ ಗಳಿಕೆ ಎಂದು ತಿಳಿದು ಕಲಿಯುವುದ ಅರ್ಧ ದಲ್ಲೇ ಬಿಟ್ಟು ಇಂದು ಜೀವನವನ್ನು ಹಾಳು ಮಾಡಿಕೊಂಡಿದ್ದಾರೆ. ಸ್ವಾಭಿಮಾನ, ಸ್ವಂತ ದುಡಿಮೆ ಎಲ್ಲವೂ ಅವಶ್ಯ ನಿಜ, ಆದರೆ ಅದು ಬದುಕನ್ನೇ ನುಂಗಬಾರದು. ನನ್ನೊಂದಿಗೆ ಪೆಟ್ಟಿಗೆ ಬಂದ ಕೆಲವು ಸ್ನೇಹಿತರು ಇಂದು ಬೆಂಗಳೂರಿನಲ್ಲಿ Chartered Accountant ಆಗಿ ದೊಡ್ಡ ದೊಡ್ಡ ಕಂಪನಿಗಳ ಮುಖ್ಯ ಹುದ್ದೆಯಲ್ಲಿದ್ದಾರೆ. ಪ್ರತಿ ಸಲ ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಹೋದಾಗ ಅವರನ್ನೆಲ್ಲ ಭೆಟ್ಟಿಯಾಗುತ್ತೇನೆ. ಸಾಹಸಮಯ ಬದುಕಿನ ಉದಾಹರಣೆಯಂತೆ ಇರುವ ಅವರ ಜೀವನ ದ ಮೇಲೆ ನನಗೆ ಬಹಳ ಹೆಮ್ಮೆಯಿದೆ, ಅಂತಹ ಸ್ನೇಹಿತರ ಪರಿಚಯ ಈ ಬದುಕಿಗೆ ಸಿಕ್ಕ ಬಹುದೊಡ್ಡ ಆಸ್ತಿ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ನನ್ನ ಬದುಕಿನೊಂದಿಗೆ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿದ ನನ್ನ ಬದುಕಿನ ಪ್ರತಿ ಘಟ್ಟದಲ್ಲೂ ನೋವಿಗೆ ಸಾಂತ್ವನ ನೀಡುವ ತಾಯಿಯಂತೆ, ನಲಿವಿಗೆ ಹುರಿದುಂಬಿಸುವ ಅಣ್ಣನಂತೆ, ಸಾಧನೆಗಳಿಗೆ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಿಸುವ ತಂದೆಯಂತೆ, ತಪ್ಪಿದಲ್ಲಿ ತಿದ್ದುವ ಸ್ನೇಹಕ್ಕೆ ಅರ್ಥವಾದ ಗೆಳೆಯನೊಬ್ಬನ ಪ್ರೀತಿ ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ ನನ್ನ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿಯೇ ಮರೆಯಲಾರದ್ದು. ಮುಂದೆ ಅವನ ಬಗ್ಗೆ ಬರೆಯುತ್ತೇನೆ.</div><div style="text-align: justify;"> ಮತ್ತೆ ಸಿಗುತ್ತೇನೆ</div><div style="text-align: justify;">ನಿಮ್ಮವ </div><div style="text-align: justify;">ಗುರು </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: #666666;">ಮೊದಲ ಹಾಗೂ ಎರಡನೇ ಭಾಗ ಓದದವರು ಕೆಳಗೆ ಕ್ಲಿಕ್ ಮಾಡಿ ಓದಿ </span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: #666666;">ಬದುಕಿನ ಪುಟಗಳಿಂದ <a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/01/1.html">http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/01/1.html</a> ಭಾಗ 1</span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: #666666;">ಅದು ಕೇವಲ ೫೦ ರೂಪಾಯಿ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ <a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/02/50.html">http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/02/50.html</a> ಭಾಗ 2 </span></div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com50tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-34006808013800617742011-02-01T06:16:00.000-08:002011-02-01T08:37:04.098-08:00ಅದು ಕೇವಲ 50 ರೂಪಾಯಿ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ ...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: #666666;">ಕಳೆದ ವಾರ ನನ್ನ ಪ್ರೀತಿಯ ಬ್ಲಾಗ್ ನ ಹುಟ್ಟಿದ ಹಬ್ಬ ಆದ್ದರಿಂದ ''ಬದುಕಿನ ಪುಟಗಳಿಂದ'' ಬರಹ ಮುಂದುವರೆಸಲಾಗಲಿಲ್ಲ. ಅನೇಕ ಮಿತ್ರರು ಮೇಲ್ ಮಾಡಿ ಮುಂದಿನ ಬರಹ ನಿಂತದ್ದೇಕೆ ಎಂದು ಕೇಳಿದ್ದಾರೆ. ಖಂಡಿತ ನಿಲ್ಲಿಸುವ ಉದ್ದೇಶ ಇಲ್ಲ. ಅದಕ್ಕೆ ಈಗ ಮುಂದುವರೆಸುತ್ತಿದ್ದೇನೆ. ಮೊದಲ ಭಾಗ ಓದದವರು ಇಲ್ಲಿ ಓದಿ ''<a href="http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/01/1.html">http://gurumurthyhegde.blogspot.com/2011/01/1.html</a>''</span></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-I7WUdhSQxBpuVqRluekfF-VdQ5C3fX1x6gNH266SmHbgTFoZC6capJEBz13x0QlU0u46xkE8BfTnyDJ8J9MhwwOkFgpNDK0oaOR-btANoxIWpzYbjZpNizQhP7tzLRNqZALk5J7-i4sv/s1600/50rupees1.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="197" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-I7WUdhSQxBpuVqRluekfF-VdQ5C3fX1x6gNH266SmHbgTFoZC6capJEBz13x0QlU0u46xkE8BfTnyDJ8J9MhwwOkFgpNDK0oaOR-btANoxIWpzYbjZpNizQhP7tzLRNqZALk5J7-i4sv/s400/50rupees1.png" width="400" /></a></div><br />
<br />
<div style="text-align: justify;"><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
ಉಡುಪಿಯ ಆ ದಿನಗಳು ಬದುಕಿಗೆ ಅಡಿಪಾಯ ಮಾತ್ರ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಬದುಕಿನ ರಸಮಯ ಕ್ಷಣಗಳೂ ಹೌದು. ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಓದಿದವರಿಗೆ ರಥ ಬೀದಿಯ ಮಹತ್ವ ಗೊತ್ತೇ ಇರುತ್ತದೆ. ಅದರಲ್ಲೂ ಪೂರ್ಣ ಪ್ರಜ್ಞ ದಲ್ಲಿ ಓದುವ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೂ ರಥ ಬೀದಿಗೂ ಅವಿನಾಭಾವ ಸಂಬಂಧ. ಅದರಲ್ಲೂ ಬೇರೆ ಊರಿನಿಂದ ಕಲಿಯಲು ಬರುವ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ರಥಬೀದಿಯ ದರ್ಶನ ದಿನವೂ ಆಗೇ ಆಗುತ್ತದೆ. ಮಧ್ಯಾನ್ಹ ಊಟಕ್ಕೆ ಹೋಗುವಾಗ, ರಾತ್ರಿ ಊಟಕ್ಕೆ ಹೋಗುವಾಗ, ಜೊತೆಗೆ ರಥಬೀದಿಯಲ್ಲಿ ತಿರುಗುವ ಯಾತ್ರಾರ್ಥಿಗಳ ದರ್ಶನ, ಸಾಲದೆಂಬಂತೆ ಶ್ರೀ ಕ್ರಷ್ಣನ ದರ್ಶನ, ಬದುಕು ಪಾವನ ಎನಿಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಸುಂದರ ಯಾತ್ರಾರ್ಥಿಗಳಿಂದ ಕೆಲವರ ಕಣ್ಣು ಪಾವನ ಆಗುವುದೂ ಉಂಟು</b></span>. ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಕಲಿಯಲು ಬರುವ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಲ್ಲಿ ಬಹುಪಾಲು ಉತ್ತರ ಕನ್ನಡ ದವರೆ ಇರುತ್ತಾರೆ. ಇಲ್ಲಿನ ಶಿಕ್ಷಣ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಕಾರಣ ಒಂದಾದರೆ, ಇದು ಉತ್ತರ ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಹತ್ತಿರದ ಜಾಗ ಎನ್ನುವುದು ಇನ್ನೊಂದು. ಅದರಲ್ಲೂ ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಉಚಿತ ಊಟ, ದೇವರ ಪ್ರಸಾದವೂ ಆದ್ದರಿಂದ ಅರ್ಥಿಕ ದ್ರಷ್ಟಿಯಿಂದಲೂ ಇದು ಪ್ರಶಸ್ತ ಜಾಗ.</div><div style="text-align: justify;">ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಸೇರಿದ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಹಣದ ಬಗ್ಗೆ ಅಷ್ಟೊಂದು ತಲೆ ಕೆಡಿಸಿಕೊಂಡಿರಲಿಲ್ಲ. ಯಾಕೆಂದರೆ ತಂದೆಯವರು ಚಾಚೂ ತಪ್ಪದೆ ಹಣ ಕಳಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಅವರ ಶ್ರಮ, ಬೆವರಿನ ಕಷ್ಟ ನನಗೆ ಗೊತ್ತೇ ಆಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಮಧ್ಯಮ ವರ್ಗದ ಕುಟುಂಬವಾದ ನಮಗೆ ತಿನ್ನಲು ಉಣ್ಣಲು ಕೊರತೆ ಇರಲಿಲ್ಲ ಆದರೂ ತಂದೆಯವರಿಗೆ ದೊಡ್ಡ ಕುಟುಂಬದ (ಆಗ ಸಾಮೂಹಿಕ ಕುಟುಂಬ ಪದ್ಧತಿ) ಜವಾಬ್ದಾರಿಯೂ ಇತ್ತು. ಇದರ ನಡುವೆ ನಮ್ಮ ಶಿಕ್ಷಣದ ಖರ್ಚು. ನನಗಿನ್ನೂ ನೆನಪಿದೆ, ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ತಂದೆ ತಾಯಿಯವರು ಯಲ್ಲಾಪುರದಲ್ಲಿದ್ದರು. ತಂದೆಯವರು ಸರಕಾರೀ ಕೆಲಸದಲ್ಲಿದ್ದರು. ನಾನಾಗ ಒಂದನೇ ಪಿ ಯು ಸಿ ವಿಜ್ಞಾನ ವಿಭಾಗಕ್ಕೆ ಸೇರಿ 6 ತಿಂಗಳು ಆಗಿದ್ದವು. ಒಮ್ಮೆಲೇ ತಂದೆಯವರಿಗೆ ಹಳಿಯಾಳಕ್ಕೆ ವರ್ಗಾವಣೆ ಆಯಿತು. ಹಳಿಯಾಳ ಸುಮಾರು ಒಂದೂ ವರೆ ಘಂಟೆಯ ಪ್ರಯಾಣ ಯಲ್ಲಾಪುರ ದಿಂದ. ಹಾಗೆಂದು ನಾನು ಕಾಲೇಜು ಬಿಡುವುದು ನನಗೆ ಇಷ್ಟವಿರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ತಂದೆಯವರೇ ಪ್ರತಿದಿನ ಅಲ್ಲಿಗೆ ಹೋಗಿಬರುವುದೆಂದು ನಿರ್ಧರಿಸಿದರು. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಒಬ್ಬ ಮಗನ ಮಟ್ಟಿಗೆ ತಂದೆಯ ಆ ನಿರ್ಧಾರ ಬಲು ದೊಡ್ಡದಾಗಿತ್ತು</b></span>. ಮಗ ಕಲಿಯಲಿ, ಆತನ ಶಿಕ್ಷಣ ಮಧ್ಯದಲ್ಲಿಯೇ ತನ್ನಿಂದ ನಿಲ್ಲುವುದು ಬೇಡ ಎಂದು ತಿಳಿದು ತಾವೇ ಪ್ರತಿದಿನ 3 ಘಂಟೆ ಪ್ರಯಾಣ ಮಾಡಿದ ಆ ದಿನಗಳು ಎಂದೂ ಮರೆಯಲಾರದ್ದು. ನಮಗೆ ಬಿಸಿ ಬಿಸಿ ಊಟ ನೀಡಿ, ತಾವು ಮನೆಯಿಂದ ಬೆಳಿಗ್ಗೆಯೇ ಕಟ್ಟಿಸಿಕೊಂಡು ಹೋಗಿ ತಿಂದು ಬರುವ ಆ ಮನಸ್ಸಿನ ತಂದೆಯ ದೊಡ್ಡ ಗುಣ ಹಾಗೂ ಅವರ ಋಣ ಎಂದಿಗೂ ತೀರಿಸಲಾಗದ್ದು.</div><div style="text-align: justify;">ಉಡುಪಿ ಸಾಂಸ್ಕ್ರತಿಕವಾಗಿ ಬಹಳಷ್ಟು ಮುಂದುವರೆದ ಪ್ರದೇಶ. ಇಲ್ಲಿ ಸಂಗೀತ, ಕಲೆ ಗಳಿಗೆ ಅಗಾಧ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹ. ಕನ್ನಡ ನಾಡಿನ ಗಂಡು ಕಲೆ ''ಯಕ್ಷಗಾನ'' ದ ಉಳಿವಿಗೆ ಮೂಲ ಕಾರಣ ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡದವರೇ ಎಂದರೆ ತಪ್ಪಾಗಲಿಕ್ಕಿಲ್ಲ. ಶಿಕ್ಷಣದಲ್ಲೂ ಅವರು ಎಲ್ಲರಿಗಿಂತ ಮುಂದು. ನಾಡಿನ ಖ್ಯಾತ ಶಿಕ್ಷಣ ಸಂಸ್ಥೆಗಳ ಒಡೆಯರೂ ಹೌದು.<br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಘಟ್ಟದ ಕೆಳಗಿನ ನೀರು, ಜೊತೆಯಲಿ ಹರಿಯುವ ಬೆವರು </b></span></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಎಳೆದಿದೆ ಬದುಕಿನ ತೇರು, ಬದುಕುವೆ ಎಲ್ಲೇ ಹೋದರೂ''</b></span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div></div><div style="text-align: justify;">ಯಾವ ಪುಣ್ಯಾತ್ಮ ಹೇಳಿದನೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಆ ಮಾತು ಮಾತ್ರ ಎಂದಿಗೂ ಸತ್ಯ. ಸಮುದ್ರ ತೀರದ ಜನರಿಗೆ ಮಂಡೆ (<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಮಂಡೆ ಅಂದರೆ ಬುದ್ದಿ</b></span>) ಬಹಳ ಜಾಸ್ತಿ. ವ್ಯಾಪಾರದಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಜಾಣರು. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಸ್ವಲ್ಪ ನಾವು ಯಾಮಾರಿದರೂ ನಮ್ಮ ಎದುರಿಗೇ ನಮ್ಮ ಮಾರಾಟ ಮಾಡಿ ಹೋಗುವಷ್ಟು ಚಂಡ-ಪ್ರಚಂಡರು ಅವರು</b></span>. ಬಹುಷ: ಅವರ ಕಷ್ಟಮಯ ಜೀವನ ಕಲಿಸಿದ ಪಾಠ ಅದೆಂದು ತೋರುತ್ತದೆ. ಅದೇ ಘಟ್ಟದ ಮೇಲೆ ಬಹಳಷ್ಟು ಜನರಿಗೆ ಅಡಿಕೆ ತೋಟವಿದೆ. ಅಡಿಕೆಗೆ ಬೆಲೆಯಿದೆ (ಆದರೂ <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಜನ ತಾವು ಬಡವರು ಎನ್ನುವುದು ಬಿಟ್ಟಿಲ್ಲ, ಲಕ್ಷಾದೀಶ್ವರ ಕೋಟ್ಯಾ ಧೀಶ್ವರ ನನ್ನು ನೋಡಿ ತಾನು ಬಡವ ಎನ್ನುತ್ತಾನೆ, ಹೀಗೆಯೇ ಎಷ್ಟೇ ಅಡಿಕೆಗೆ ಬೆಲೆ ನೀವು ಕೊಡಿ, ಅವರು ಕಣ್ಣೀರು ಹಾಕುವುದು ಬಿಡರು</b></span>) </div><div style="text-align: justify;">ಘಟ್ಟದ ಕೆಳಗಿನ ಜನರಿಗೆ ಇಂಥಹ ಯೋಗವಿಲ್ಲ. ಅಲ್ಲಿರುವುದು ಬೋಳು ಗುಡ್ಡೆ ಗಳು ಮಾತ್ರ. ಅದರಲ್ಲೇ ಸುಖ ಕಾಣಬೇಕು. ಬೆಳಿಗ್ಗೆ ಎದ್ದು ಕೆಲಸಕ್ಕೆ ಹೋದರೆ ಮತ್ತೆ ಸಂಜೆಯೇ ಮನೆಗೆ ಬರುವುದು ಅವರು. ಆ ದಿನಚರಿಯೇ ಅವರಿಗೆ ಒಂದು ರೀತಿಯ ಬದುಕನ್ನು ಕಲಿಸಿದೆ. ಇದು ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ನಾನು ಕಂಡು ಕೊಂಡ ಜನರ ಜೀವನ ಚಕ್ರ. </div><div style="text-align: justify;">ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡ ದಲ್ಲಿ ಮದುವೆಗಳನ್ನು ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಮಾಡುವಷ್ಟು ಸಮಯ ಹಾಗೂ ವ್ಯವಧಾನ ಯಾರಿಗೂ ಇಲ್ಲ. ಅದಕ್ಕೆ ಅವರು ಆಯ್ದು ಕೊಳ್ಳುವುದು ಮಠ ಮಂದಿರ ಗಳನ್ನು, ಛತ್ರಗಳನ್ನು. ಉಡುಪಿಯ ಸುತ್ತ ಮುತ್ತ ಅನೇಕ ಮದುವೆಯ ಛತ್ರಗಳಿವೆ. ಛತ್ರಗಳಲ್ಲಿ ನಡೆಯುವ ಮದುವೆಯ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಯನ್ನು ಆ ಛತ್ರಗಳ ನಿರ್ವಾಹಕರು ಸಂಬಂದಿಸಿದವರಿಗೆ ನೀಡುತ್ತಾರೆ. ಅಂದರೆ ಊಟದ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಒಬ್ಬನಿಗೆ, ಅಲಂಕಾರದ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬನಿಗೆ, ಹೂವಿನ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಮತ್ತೊಬ್ಬನಿಗೆ ಹೀಗೆ. ಇಲ್ಲಿ ಊಟ ಬಡಿಸಲು ನಿರ್ಧಿಷ್ಟ ಪಂಗಡಗಳಿಗೆ ವಹಿಸಿ ಕೊಟ್ಟಿರುತ್ತಾರೆ. ಆ ಪಂಗಡಗಳು ಮಠದಲ್ಲಿ ಕಲಿಯುವ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳನ್ನು ತಮ್ಮ ಪಂಗಡದಲ್ಲಿ ಸೇರಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ.<br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="color: magenta;">ಇಂಥಹ ಊಟಕ್ಕೆ ಬಡಿಸಲು ಹೋಗುವುದಕ್ಕೆ</span><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b> ''ಪೆಟ್ಟು''</b></span> <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;">ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ</span>.<br />
<br />
ಉಡುಪಿಗೆ ಹೋದ ಮೊದಲ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಸ್ನೇಹಿತನೊಬ್ಬ ''ಪೆಟ್ಟಿಗೆ'' ಬರುತ್ತಿಯ ಎಂದು ಕೇಳಿದ್ದ. ನಾನು ಒಳಗೊಳಗೇ ಬೆವೆತುಹೋಗಿದ್ದೆ. ಇನ್ನೆಲ್ಲಿಂದ ಜನರ ಕರೆದುಕೊಂಡು ಬಂದು ನನಗೆ ಹೊಡೆಯುತ್ತಾರೋ ಎಂದು. ಆಮೇಲೆ ಅರ್ಥ ತಿಳಿದಾಗ ನಕ್ಕಿದ್ದೋ ನಕ್ಕಿದ್ದು. </div><div style="text-align: justify;">ಉಡುಪಿಯ ರಥ ಬೀದಿಗಳಲ್ಲಿ ತಿರುಗುವಾಗ ಇಂಥಹ ಒಂದು ಪಂಗಡದ ನಾಯಕನ ಪರಿಚಯ ಆಯಿತು. ಆ ಪಂಗಡದಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಕೆಲವು ಸ್ನೇಹಿತರು ಇದ್ದರು. ಅವರೆಲ್ಲ ಮದುವೆಗೆ ಬಡಿಸಲು ಹೋಗಿ ತಮ್ಮ ಖರ್ಚನ್ನು ತಾವೇ ನಿಭಾಯಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದರು. ಹೀಗೆ ಒಂದು ಭಾನುವಾರ ಬೆಳಿಗ್ಗೆ ಪೇಪರ್ ಓದುತ್ತಿದ್ದವನಿಗೆ ಒಂದು ದೂರವಾಣಿ ಕರೆ ಬಂತು. ಸ್ನೇಹಿತನೊಬ್ಬ ಕರೆ ಮಾಡಿ ''ಇಂದಿನ ಪೆಟ್ಟಿ ಗೆ ಒಬ್ಬ ಕೈ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದಾನೆ. ನಮಗೆ ಒಬ್ಬ ಬಡಿಸುವ ಜನ ಅರ್ಜೆಂಟ್ ಬೇಕಾಗಿದೆ. ದಯವಿಟ್ಟು ಬರಲು ಆಗುತ್ತದೆಯೇ? '' ಎಂದು ಕೇಳಿದ. ಮಧ್ಯಾನ್ಹ 12 ಘಂಟೆಗೆ ಹೋಗಿ 2 ಘಂಟೆಗೆ ತಿರುಗಿ ಬರುವುದು ಎಂದು ಹೇಳಿದ. ಸರಿ, ಆತ ಸ್ನೇಹಿತ ಬೇರೆ ಎಂದು ಮೊದಲ ಪೆಟ್ಟು ತಿನ್ನಲು (ಕ್ಷಮಿಸಿ , ಬಡಿಸಲು) ಹೊರಟೆ ಬಿಟ್ಟೆ. ಬಡಿಸುವುದು ನನಗೆ ಹೊಸದಲ್ಲ. ಕಾರಣ ಕ್ರಷ್ಣ ಮಠದಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿದಿನ ಬಡಿಸುತ್ತೇವೆ. ಆದರೆ ಮದುವೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಬಡಿಸುವುದು, ಮತ್ತು ಪದ್ದತಿಯಂತೆ ಬಡಿಸುವುದು ಹೊಸದಾಗಿತ್ತು. ನನಗೆ ಮೊದಲ ದಿನವಾದ್ದರಿಂದ ''<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಪ್ರಥಮ ಚುಂಬನಂ ದಂತ ಭಗ್ನಂ</b></span>'' ಆಗದಿರಲಿ ಎಂದು ಕೇವಲ ಉಪ್ಪು, ಉಪ್ಪಿನಕಾಯಿ ಮತ್ತು ಹಪ್ಪಳ ಮಾತ್ರ ಬಡಿಸಲು ನೀಡಿದ್ದರು. ಸುಮಾರು 1000 ಜನ ಅಂದು ಮದುವೆಗೆ ಬಂದಿದ್ದರು ಎನಿಸುತ್ತದೆ. ಬಡಿಸಿ ಆದ ಮೇಲೆ ನಾವು ಊಟ ಮಾಡಿ ಮನೆಗೆ ಬಂದೆವು. ಆ ದಿನ ಸಂಜೆ ರಥ ಬೀದಿಯಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಸ್ನೇಹಿತ ನನಗೆ 50 ರೂಪಾಯಿಗಳನ್ನು ಕೊಟ್ಟ. ನನಗೆ ಆಶ್ಚರ್ಯ .</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">''ಇದೇನಿದು?'' ಎಂದು ಕೇಳಿದೆ, </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">''ನಿನ್ನ ಮೊದಲ ದುಡಿಮೆ'' ಎಂದ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"> 2 ಘಂಟೆ ಬಡಿಸಲು ಹೋಗಿದ್ದಕ್ಕೆ 50 ರೂಪಾಯಿ ನೀಡುತ್ತಿದ್ದರು ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ.<br />
<br />
ಇಂದು 50 ರೂಪಾಯಿಗಳಿಗೆ ಬೆಲೆ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ 11 ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಅದು ಬೆಲೆ ಬಾಳುವನ್ತಾದ್ದೆ ಆಗಿತ್ತು. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ಬೆವರು ಹರಿಸಿ ದುಡಿದ ಹಣ ಅದು, ಅಂದು ಆ 50 ರೂಪಾಯಿಗಳು ಕೇವಲ ಹಣ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಬದುಕಿಗೆ ಕಲಿಸಿದ ಬಹುದೊಡ್ಡ ಪಾಠ ಆಗಿತ್ತು. ಅಪ್ಪ ಮಾಡಿಟ್ಟ ಆಸ್ತಿಯನ್ನು ಲೆಕ್ಕವಿಲ್ಲದೆ ಖರ್ಚು ಮಾಡುವ ನಾವುಗಳು ಸ್ವಂತ ದುಡಿದಾಗ ಅದರ ಅನುಭವ ತಿಳಿಯುತ್ತದೆ ಎಂಬ ಸತ್ಯ ಗೋಚರಿಸಿದ ಕ್ಷಣ ಅದಾಗಿತ್ತು. ಕಣ್ಣು ತೇವ ಗೊಂಡಿತ್ತು. ದುಡಿಯುವ ಕೈಗಳ ನೋವು ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ಗೋಚರಿಸಿತ್ತು. ಅಂದು ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ಮರಳುವಾಗ ರಸ್ತೆ ಕೆಲಸ ಮಾಡುವ ಅದೆಷ್ಟೋ ಜೀವಗಳ ಮೇಲೆ ನನಗರಿವಿಲ್ಲದೆ ಅಕ್ಕರೆ ಮೂಡಿತ್ತು. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಆ 50 ರೂಪಾಯಿ ಕಲಿಸಿದ ಪಾಠ ಇಂದು ಲಕ್ಷ ರೂಪಾಯಿಗಳು ಹೇಳಿಕೊಡುತ್ತಿಲ್ಲ....... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಮುಂದಿನ ವಾರ ಮತ್ತೆ ಸಿಗುತ್ತೇನೆ</div><div style="text-align: justify;">ನಿಮ್ಮ ಗುರು</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com78tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-30160895473098905362011-01-26T06:31:00.000-08:002011-01-26T08:50:06.520-08:00ಮಗು ಬೆಳೆಯುತ್ತಿದೆ .....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><b>ಸರ್ವರಿಗೂ ಗಣ ರಾಜ್ಯೋತ್ಸವದ ಶುಭಾಶಯಗಳು</b> </div><br />
ಸುಮಾರು ಎರಡು ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದಿನ ಕಥೆಯಿದು, ಬಹಳ ದಿನಗಳಿಂದ ನಿಮ್ಮೊಂದಿಗೆ ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳ (ಲ್ಲ) ಬೇಕೆಂದು ಬಯಸುತ್ತಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ಸಮಯ ಬರದೆ ಕಾಯುವಂತೆ ಆಗಿತ್ತು. ಎಲ್ಲದಕ್ಕೂ ಒಂದು ಸಮಯ ಬೇಕಲ್ಲ. ಸುಮ್ಮನೆ ನಮ್ಮ ಖಯಾಲಿ ಗೆ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ ಬರೆಯುತ್ತಿದ್ದರೆ ನೀವು ಓದಬೇಕಲ್ಲ. ಅದಕ್ಕೇ ಸರಿಯಾದ ಸಮಯ ಬಂದಾಗ ಮಗು ಬೆಳೆಯುತ್ತಿರುವ ಕಥೆ ಹೇಳೋಣ ಎಂದು ಇಲ್ಲಿಯತನಕ ಕಾದೆ. ಇನ್ನು ಕಾಯಲಾರೆ. ಆ ಬೆಳೆಯುತ್ತಿರುವ ಮಗುವಿನ ಹುಟ್ಟು, ಸುತ್ತಲಿನ ಪರಿಸರ, ಬೆಳೆದ ವಾತಾವರಣ, ಬೆಳೆಯುತ್ತಿರುವ ಪರಿ, ಮಾಡುತ್ತಿರುವ ತರಲೆ, ತುಂಟಾಟಗಳು, ಇವನ್ನೆಲ್ಲ ನಿಮ್ಮೊಂದಿಗೆ ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳದೆ ನನಗೆ ಸಮಾಧಾನವಿಲ್ಲ. ಕೇಳದಿದ್ದರೆ ನಿಮ್ಮನ್ನು ಸುಮ್ಮನೆ ನಾನು ಬಿಡುವುದಿಲ್ಲ. ಇದೊಂದು ತರ ಅತಿಥಿ ಗಳನ್ನು ಮನೆಗೆ ಕರೆಯಿಸಿ ಅವರಿಂದಲೇ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ ಮನೆಯಾಕೆಯ ಮನಸ್ಥಿತಿ. ತುಂಬಾ ತಲೆ ತಿನ್ನದೇ ಕಥೆಗೆ ಬರುತ್ತೇನೆ.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr0UcNxnzP0ds1mX0yNBrKYOG_2nMZD2bMDaYpukTDa-Bq6XBPY7hSp67AJzPTqW0zIkSNDF7CeCaYY163sL_YVtkrjxPzZvY0EZ29oxpxKtfEF0Byn-VOCJAGTGHX3ymaEAiFx8BbQeyd/s1600/DSCF4771.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr0UcNxnzP0ds1mX0yNBrKYOG_2nMZD2bMDaYpukTDa-Bq6XBPY7hSp67AJzPTqW0zIkSNDF7CeCaYY163sL_YVtkrjxPzZvY0EZ29oxpxKtfEF0Byn-VOCJAGTGHX3ymaEAiFx8BbQeyd/s320/DSCF4771.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಅದೊಂದು ಜನವರಿಯ ಚುಮು ಚುಮು ಛಳಿಯ ಮುಂಜಾನೆ. </div><div style="text-align: center;">''ತಣ್ಣನೆಯ ತಂಗಾಳಿ ತನುವನ್ನು ತೀಡುತಿದೆ</div><div style="text-align: center;">ತುಂತುರು ಹನಿಗಳು, ಮೈ ಮನವ ಬಳಸುತಿವೆ''</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಕೊರೆಯುತ್ತಿರುವ ಚಳಿ ಪೂರ್ವದಿಂದ ಪಶ್ಚಿಮಕ್ಕೆ ಬೀಸುತ್ತಿದ್ದಂತೆ ಹಿಮ ಮೋಡಗಳು ಸ್ವೀಡನ್ನಿನ ಗೊತ್ಹೆಂಬುರ್ಗ್ ನಲ್ಲಿ ಪಸರಿಸಿತ್ತು. ಇದೇನು, ನೋಡು ನೋಡುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಹಿಮದ ಮಳೆ ಆರಂಭವಾಗಿಯೇ ಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಸ್ವೀಡನ್ನಿಗೆ ಹಿಮ ಮಳೆ ಸಾಮಾನ್ಯವಾದರೂ ಗೊತ್ಹೆಂಬುರ್ಗ್ ಗೆ ಇದೊಂದು ವಿಶೇಷ. ಗೊತ್ಹೆಂಬುರ್ಗ್ ಸಮುದ್ರ ತೀರದಲ್ಲಿ ಇದ್ದಿದ್ದರಿಂದ ಇಲ್ಲಿ ಕೊರೆಯುವ ಗಾಳಿ ಇರುತ್ತಿತ್ತೆ ಹೊರತು ಹಿಮಪಾತ ತುಂಬಾ ಕಡಿಮೆ. ಆದರೆ ಕಳೆದ ಎರಡು ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ ವಿಪರೀತ ಹಿಮ ಮಳೆ ಗೊತ್ಹೆಂಬುರ್ಗ್ ನ್ನು ಆವರಿಸಿಕೊಂಡಿದೆ. ಕಥೆಯನ್ನು ಬೇರೆಡೆಗೆ ಹೋಗಲು ಅವಕಾಶ ಮಾಡಿಕೊಡದೆ ಎರಡು ವರ್ಷದ ಹಿಂದಕ್ಕೆ ಹೋಗೋಣ. ಆ ಜನವರಿಯ 26 ನೇ ತಾರೀಖು ನನಗಿನ್ನೂ ನೆನಪಿದೆ. ಆ ದಿನ ವಿಪರೀತ ಗಾಳಿ. ಮೈ ಕೊರೆಯುವ ಚಳಿ, ಹೊರಗೆ ಕಾಲು ಹಾಕಲು ಆಗದಷ್ಟು ಚಳಿ, ಬಹುಷ: - 20 ಡಿಗ್ರಿ ಇತ್ತೆಂದು ಅನಿಸುತ್ತದೆ. ಸರಿಯಾಗಿ ನೆನಪಿಲ್ಲ. ಇಂಥಹ ಪ್ರಕ್ರತಿಗೆ ವಿರುದ್ಧವಾದ ವಾತಾವರಣದಲ್ಲಿ ಹೆರಿಗೆ ನೋವು ಆರಂಭವಾಗಿಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಈ ಹೆರಿಗೆ ನೋವು ವಿಚಿತ್ರ ನೋಡಿ, ತಾಯಿ ಹೆರಿಗೆ ನೋವನ್ನು ಸಂತಸದಿಂದಲೇ ಸ್ವೀಕರಿಸುತ್ತಾಳೆ. ತನ್ನೆಲ್ಲ ನೋವನ್ನು ಮರೆತು ಬರುವ ಕಂದನ ನೀರೀಕ್ಷೆಯಲ್ಲಿ ಕಾಲ ಕಳೆಯುವ ತಾಯಿಯ ಮನಸ್ಥಿತಿ ಕೇವಲ ತಾಯಿಗೆ ಮಾತ್ರ ಸಾದ್ಯ. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಪ್ರತಿ ಹೆಣ್ಣಿಗೆ ಕಂದನ ಹುಟ್ಟು ಮರುಜನ್ಮ ಲಭಿಸಿದಂತೆ</span>. ಆ 9 ತಿಂಗಳ ಕಾಲ ಅನುಭವಿಸಿದ ಎಲ್ಲ ನೋವನ್ನು ಒಂದೇ ಕ್ಷಣದಲ್ಲಿ ಕಂದನ ನಗು ಮರೆಸಿಬಿಡುತ್ತದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಸರಿಯಾಗಿ ಜನವರಿ 26 ನೇ ತಾರೀಖು ಹೆರಿಗೆ ನೋವು ಬಂದೆ ಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಹೊರಗಡೆ ಹೋಗಲು ಸಾದ್ಯವಿಲ್ಲದ ಒಳಗೆ ಕೂತುಕೊಳ್ಳಲು ಆಗದ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಅದು. ಹಾಗೆಂದು ಮಗುವಿನ ಬರುವಿಕೆಗೆ ಸಾಕಷ್ಟು ತಯಾರಿ ನಡೆದಿತ್ತು ಕೂಡಾ. ಯಾವುದೇ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಮಗುವಿನ ಹುಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ದೋಷ ಬರದಂತೆ ನಿಗಾ ವಹಿಸಲಾಗಿತ್ತು. ಹಿರಿಯರ ಆಶೀರ್ವಾದ, ಕಿರಿಯರ ಬೆಂಬಲ, ಸ್ನೇಹಿತರ ಶುಭ ನುಡಿ ಎಲ್ಲವೂ ಆ ಮಗುವಿನ ಪೋಷಕರಿಗೆ ಲಭಿಸಿತ್ತು. ಇನ್ನೇನು ಬೇಕು ಬದುಕಿಗೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಅಂತೂ ೨೬ ನೇ ತಾರೀಖು ಎಲ್ಲ ಅಡೆ ತಡೆಗಳನ್ನು ದಾಟಿ ಆ ಮಗು ಹುಟ್ಟೇ ಬಿಟ್ಟಿತು. ಮಗುವಿನ ಹುಟ್ಟಿದ ನಂತರದ ಬೆಳವಣಿಗೆ ಹೇಳುವ ಮೊದಲು ಸ್ವೀಡನ್ನಿನಲ್ಲಿ ಗರ್ಭಿಣಿ ಹೆಂಗಸರನ್ನು ನೋಡಿಕೊಳ್ಳುವ ಆಸ್ಪತ್ರೆಗಳ ಬಗ್ಗೆ ನಿಮಗೆ ಹೇಳಲೇಬೇಕು. ಸ್ವೀಡನ್ ನಲ್ಲಿ ವೈದ್ಯಕೀಯ ಸೇವೆ ಸದಾ ಉಚಿತ. ನಮ್ಮಲ್ಲಿನ ಸರಕಾರೀ ಆಸ್ಪತ್ರೆಗಳಂತೆ ''<span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಸೇವೆ ಉಚಿತ: ಸಾವು ಖಚಿತ</span>'' ದಂತಲ್ಲ. ಆದರೆ ಆಸ್ಪತ್ರೆಗೆ ಹೋಗುವ ಮೊದಲು ವೈದ್ಯರಿಗೆ ಫೋನ್ ಮಾಡಿ ಅವರ ಭೇಟಿಯ ಸಮಯ ನಿಗದಿ ಪಡಿಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕು. ಗರ್ಭಿಣಿ ಸ್ತ್ರೀಯರಿಗೆ ಇಲ್ಲಿಯ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಹೇಳಿ ಮಾಡಿಸಿದಂತಿದೆ. ಯಾವುದಕ್ಕೂ ಹಣ ಕೊಡುವ ಕೆಲಸವಿಲ್ಲ. ಸಮಯಕ್ಕೆ ಸರಿಯಾಗಿ ಹೋಗಿ ಎಲ್ಲ ರೀತಿಯ ವೈದ್ಯಕೀಯ ಸೇವೆ ತೆಗೆದುಕೊಂಡರೆ ಆಯಿತು. ಮಗುವಿನ ಬೆಳವಣಿಗೆಗೆ ತಾಯಿಗೆ ಕೊಡಬೇಕಾದ ಎಲ್ಲ ರೀತಿಯ ಹೈ-ಟೆಕ್ ಚಿಕಿತ್ಸೆಗಳನ್ನು ನೀಡುತ್ತಾರೆ. ಇನ್ನು ತಾಯಿ ಕೆಲಸದಲ್ಲಿದ್ದರೆ ಅವಳಿಗೆ ಮಗು ಹುಟ್ಟುವ 2 ತಿಂಗಳಿಂದ ಹಿಡಿದು ಒಂದು ವರ್ಷದ ತನಕ ಸಂಬಳದ ಜೊತೆಗೆ ರಜೆ ನೀಡುತ್ತಾರೆ. ಇದು ಸಾಲದೆಂಬಂತೆ ತಂದೆಗೂ 6 ತಿಂಗಳುಗಳ ಕಾಲ ಸಂಬಳದ ಜೊತೆ ರಜೆ ನೀಡುತ್ತಾರೆ. ಮಗು ಹುಟ್ಟಿದ ಮೇಲೆ ಮಗುವಿನ ಪೋಷಣೆಗೆಂದು ಪ್ರತಿ ತಿಂಗಳು 10000 ರೂಪಾಯಿಗಳನ್ನು ಹೆತ್ತವರಿಗೆ ನೀಡುತ್ತಾರೆ ಕೂಡಾ. ಇಂಥಹ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಎಲ್ಲಿದೆ ಹೇಳಿ. ಇಲ್ಲಿ ಜೀವಕ್ಕೆ ಬೆಲೆಯಿದೆ, ಬದುಕಿಗೆ ಗೌರವವಿದೆ. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">2 ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ಹುಟ್ಟಿದ ಮಗುವಿಗಾಗಲಿ, ಹೆತ್ತವರಿಗಾಗಲಿ ಇದ್ಯಾವ ಸವಲತ್ತುಗಳು ಲಭಿಸಲಿಲ್ಲ. ತಂದೆ ತಾಯಿ ಇಬ್ಬರೂ ಕೆಲಸದಲ್ಲಿದ್ದರೂ ಯಾವುದೇ ರಜೆ ಆಗಲಿ, ಸಂಬಳ ವಾಗಲಿ ಮಗು ಹುಟ್ಟಿದ್ದಕ್ಕೆ ಸಿಗಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಆ ಮಗುವಿನ ಹುಟ್ಟಿನ ಸಂಭ್ರಮ ಪೋಷಕರಿಗೆ ಹೇಳಲು ಅಸಾದ್ಯವಾದದ್ದು. ಆರಂಭದಲ್ಲಿ ವಿದೇಶದಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿದ ಮಗು ಎಲ್ಲಿ ಅನಾಥವಾಗಿ ಬೆಳೆಯುತ್ತದೋ ಎಂಬ ಆತಂಕವಿತ್ತು. ಆದರೆ ಕಾಲ ಕ್ರಮೇಣ ವಿದೇಶದಲ್ಲಿದ್ದ ಮಗುವಿಗೆ ದೂರದ ಭಾರತೀಯರ ಸಂಪರ್ಕ ಲಭಿಸಿದ್ದಲ್ಲದೆ , ವಿಶ್ವದ ಅನೇಕ ಸ್ನೇಹಿತರ ಹಿತನುಡಿ ಮಗುವಿನ ಅಂತರಿಕ ವಿಶ್ವಾಸ ಹೆಚ್ಚಿಸಿತು. ಇಂದು ಮಗು ಒಂದು ಹಂತಕ್ಕೆ ಬೆಳೆದಿದೆ ಎಂದರೆ ಅದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಆ ಎಲ್ಲ ಮಹನೀಯರುಗಳು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಇದೇನಪ್ಪ, ಮಗು, ಹೆರಿಗೆ, ಹುಟ್ಟು, ಸ್ನೇಹಿತರು, ಬೆಳವಣಿಗೆ ಏನೇನೋ ಹೇಳ್ತಾ ಇದಾನೆ ಅಂತ ಬೈಕೋತಾ ಇದೀರಾ, ಇಂದು 26 ನೇ ತಾರೀಖು ನನ್ನ ಪುಟ್ಟ ಮಗು ''<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><u>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರ</u></b></span>'' ಕ್ಕೆ ಎರಡು ವರ್ಷ ತುಂಬಿತು. ಈ ಸಂಭ್ರಮ ಅದಕ್ಕೇ. ಈ ಎರಡು ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಬ್ಲಾಗ್ ನ್ನು ಎತ್ತಿ ಬೆಳೆಸಿದ ನಿಮ್ಮೆಲ್ಲರಿಗೂ ಹ್ರತ್ಪೂರ್ವಕ ವಂದನೆಗಳು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಇಲ್ಲಿ ಯಾರ ಹೆಸರನ್ನು ಪ್ರಸ್ತಾಪಿಸಲು ಸಾದ್ಯವಿಲ್ಲ ಕಾರಣ ನೀವೆಲ್ಲರೂ ನನ್ನ ಬ್ಲಾಗ್ ಬೆಳೆಯಲು ಕಾರಣ ಆಗಿದ್ದೀರಿ. ಈ ಎರಡು ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ ನನ್ನ ನೋವುಗಳಿಗೆ ಸಾಂತ್ವನ ನೀಡಿ, ನಲಿವುಗಳಿಗೆ ಬೆಂಬಲವಾಗಿ, ತಪ್ಪಿದಲ್ಲಿ ತಿದ್ದಿ, ಇಷ್ಟವಾದಲ್ಲಿ ಮೆಚ್ಚಿ ಈ ಮಗುವನ್ನು ಬೆಳೆಸಿದ್ದಿರಿ. ಅದಕ್ಕೆ ಇನ್ನೊಮ್ಮೆ ಥ್ಯಾಂಕ್ಸ್</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಕೆಲವು ಸಂದರ್ಭಗಳಲ್ಲಿ ನಿಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಬ್ಲಾಗ್ ಓದಲು ಆಗಲಿಲ್ಲ, ಅದಕ್ಕೆ ಕ್ಷಮೆ ಇರಲಿ, ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ನಿಮಗೆ ಬೇಸರ ಆಗುವಂತೆ ಕಾಮೆಂಟ್ ನೀಡಿರಬಹುದು. ನಿಮ್ಮದೇ ಮನೆಯ ಸದಸ್ಯ ಎಂದು ತಿಳಿದು ಮನ್ನಿಸಿಬಿಡಿ. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಬ್ಲಾಗ್ ಆರಂಬಿಸಿದಾಗ ನನ್ನ ಮನದಾಳದ ಭಾವನೆಗಳನ್ನು ಬರೆಯುವ ತಾಣ ಎಂದುಕೊಂಡಿದ್ದೆ. ಆದರೆ ಅದು ಈಗ ಅದನ್ನೆಲ್ಲ ಮೀರಿ ನಡೆದಿದೆ. ನಿಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಪ್ರೀತಿಗೆ, ಸ್ನೇಹಕ್ಕೆ ಸೋತಿದ್ದೇನೆ. ಬ್ಲಾಗ್ ನಿಂದ ಎಲ್ಲ ಕ್ಷೇತ್ರಗಳಲ್ಲಿ ಸಾಧನೆ ಮಾಡಿದ ವ್ಯಕ್ತಿಗಳ ಸ್ನೇಹ ಲಭಿಸಿದೆ. ಕೆಲವರು ಇಟ್ಟಿಗೆ ಸಿಮೆಂಟ್ ನಲ್ಲಿಯೇ ಮನಸ್ಸನ್ನು ಗೆದ್ದರೆ, ಇನ್ನು ಕೆಲವರು ಮನಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ಮಾತಾಡಿ ಮನಸನ್ನು ಅರಿತಿದ್ದಾರೆ. ತಮ್ಮ ಛಾಯಾ ಕನ್ನಡಿಯಿಂದ ಸ್ನೇಹಿತರಾದ ಕೆಲವರು, ಜಲದಲ್ಲಿದ್ಹ ಮೀನುಗಳ ನಯನಗಳ ಬಗ್ಗೆ ತಿಳಿಸುತ್ತ ಜೊತೆಗಾರರಾದವರು ಹಲವರು, ಮರುಭೂಮಿಯಲ್ಲಿದ್ದು ಕೊಂಡು </div><div style="text-align: justify;">ಮ್ರದು ಮನಸಿನಿಂದ, ಸವಿ ಮಾತಿಂದ ಸ್ನೇಹ ಹಂಚಿದವರು, ಪಟ್ಟಿ ಬೆಳೆಯುತ್ತಲೇ ಹೋಗುತ್ತದೆ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಬ್ಲಾಗ್ ಲೋಕಕ್ಕೆ ಬಂದ ಮೇಲೆ ಅನೇಕ ಸ್ನೇಹಿತರು ಸಿಕ್ಕಿದ್ದಾರೆ. ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಹೋಗುವುದೇ ಒಂದು ಸಂಭ್ರಮ. ಅನೇಕ ಬ್ಲಾಗ್ ಸ್ನೇಹಿತರು ಬೆಂಗಳೂರು ಬರುತ್ತೇನೆ ಅಂದರೆ, ''ಯಾವಾಗ ಬರುತ್ತಿರಾ'' ''ಎಲ್ಲರೂ ಸೇರೋಣ, ಪ್ರೀತಿಯಿಂದ 4 ಕ್ಷಣ ಒಟ್ಟಿಗೆ ಕಳೆಯೋಣ'' ''ಬರುವ ದಿನ ತಿಳಿಸಿ'' ಎಂದೆಲ್ಲ ಹೇಳಿದಾಗ ಹ್ರದಯ ತುಂಬಿ ಬರುತ್ತದೆ. ಎಲ್ಲಿಯೋ ಇರುವ ನಮ್ಮನ್ನು ಆಪ್ತರನ್ನಾಗಿಸಿಕೊಂಡು ನಮ್ಮನ್ನು ಭೆಟ್ಟಿ ಆಗಲು ಬರುವ ಎಲ್ಲ ಸ್ನೇಹಿತರುಗಳ ಸ್ನೇಹಕ್ಕೊಂದು ಸಲಾಮು. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">3 ನೇ ವರ್ಷಕ್ಕೆ ಕಾಲಿಡುತ್ತಿರುವ ಮಗುವಿಗೆ ನಿಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಆಶೀರ್ವಾದ ಬೇಕಿದೆ, ಕೊಡುತ್ತಿರಲ್ಲ</div><div style="text-align: justify;">ಮತ್ತೆ ಮುಂದಿನ ವಾರ ಸಿಗುತ್ತೇನೆ </div><div style="text-align: justify;">ಪ್ರೀತಿ ಇರಲಿ</div><div style="text-align: justify;">ನಿಮ್ಮ</div><div style="text-align: justify;">ಗುರು </div></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com85tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-90706986173951870532011-01-06T10:03:00.000-08:002011-01-06T12:37:20.009-08:00ಬದುಕಿನ ಪುಟಗಳಿಂದ ..<div style="text-align: justify;"><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjK-lBI0pigFlYLEzZjVazzY4XeOv1-qqTp5PuQy00qE2Ox0mmPPXzjJmFO41XVX8v0DPww_N1N6wC5HMR2fndLMCq_VtKYtxri5NockCGsMz3ulO-whDdtlHCdmI_S_60NGRujj1jOicnc/s1600/life.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjK-lBI0pigFlYLEzZjVazzY4XeOv1-qqTp5PuQy00qE2Ox0mmPPXzjJmFO41XVX8v0DPww_N1N6wC5HMR2fndLMCq_VtKYtxri5NockCGsMz3ulO-whDdtlHCdmI_S_60NGRujj1jOicnc/s1600/life.jpg" /></a></div><br />
ಕೆದಕಿದಷ್ಟೂ ಬರುವ ಅಗಾಧ ರಾಶಿಯೆಂದರೆ ನೆನಪು. ಅದು ಸಿಹಿ ನೆನಪೇ ಆಗಿರಬಹುದು, ಕಹಿ ನೆನಪೇ ಆಗಿರಬಹುದು. </div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಎಲ್ಲ ಮರೆತಿರುವಾಗ, ಇಲ್ಲ ಸಲ್ಲದ ನೆವವ </b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಹೂಡಿ ಬರದಿರು ಮತ್ತೆ ಹಳೆಯ ನೆನಪೇ''</b></span></div><div style="text-align: justify;">ನೆನಪುಗಳಲ್ಲಿ ನೋವಿದ್ದರೆ ಅದರ ನೆನಪು ಮನಸಿಗೆ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ನೋವು ತರಿಸುತ್ತದೆ. ಸಿಹಿ ನೆನಪುಗಳು ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ನೆನೆಸಿದ್ದಷ್ಟೂ ಹೊಸತನ ನೀಡುತ್ತವೆ. ಬದುಕು ಮುಂದಕ್ಕೆ ಚಲಿಸಬೇಕು ನಿಜ, ಆದರೆ ಅದೊಂದು ''ಸಿಂಹಾವಲೋಕನ'' ಆಗಿರಬೇಕು. ಮುಂದೆ ನಡೆದಂತೆ ಹಿಂದೆ ಇಟ್ಟ ಹೆಜ್ಜೆಯ ಒಮ್ಮೆ ಅವಲೋಕನ ಅತ್ಯಗತ್ಯ. ಅದರಲ್ಲಿ ತಿದ್ದಿಕೊಳ್ಳುವ ಹಲವು ಅಂಶಗಳು ಆಗ ಗಮನಕ್ಕೆ ಬರದೆ ಪುನಃ ಎಂದಾದರೊಮ್ಮೆ ಗಮನಕ್ಕೆ ಬರಬಹುದು. ಅದಕ್ಕೇ</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"> <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>''ಬಂದ ನೆನಪುಗಳ ದೂರ ತಳ್ಳದಿರು, ಭಾವ ತುಂಬಿ ಬರಲಿ</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನೊಂದ ಮನಸಿಗದು ಹಿತವ ನೀಡುವುದು, ಜೀವ ಮತ್ತೆ ತರಲಿ''</b></span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಬದುಕು ಏಕತಾನತೆಯಿಂದ ಕೂಡಿದ್ದರೆ ಅದರಲ್ಲಿ ಯಾವ ಖುಷಿಯೂ ಇಲ್ಲ ಎಂಬುದು ನನ್ನ ಭಾವನೆ. ಗೆಲುವು-ಸೋಲು ಬದುಕಿನಲ್ಲಿದ್ದರೆ ಮಾತ್ರ ಹಸನಾದ ಬಾಳು ನಡೆಯಲು ಸಾದ್ಯ. ಹುಟ್ಟಿದ ಮಗು ಒಮ್ಮೆಲೇ ನಡೆಯಲು ಕಲಿತರೆ ಮುಂದೆ ಬಿದ್ದಾಗ ಆಗುವ ನರಳಾಟ ಸಹಿಸಲಸಾದ್ಯ. ಅದೇ ಮಗು ಎದ್ದು ಬಿದ್ದು ನಡೆಯಲು ಕಲಿತರೆ ಬರುವ ಎಲ್ಲ ನೋವುಗಳ ಸಮರ್ಥವಾಗಿ ಎದುರಿಸುವ ಮಾನಸಿಕ ಸ್ಥೈರ್ಯ ಪಡೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತದೆ. ಆ ಏಳು-ಬೀಳುಗಳ ನಡುವಿನ ಬದುಕಿನ ಚಿತ್ರಣದ ನೆನಪು ಎಂದಿಗೂ ಮಧುರ.</div><div style="text-align: justify;">ಸರಿಯಾಗಿ 11 ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದೆ ನಾನು PUC ಮುಗಿಸಿದಾಗ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಮುಂದಕ್ಕೆ ಏನು ಮಾಡಬೇಕೆಂದು ಚಿಂತನೆ. ನಮ್ಮ ತಂದೆ ಎಂದಿಗೂ ನೀನು ಇಂಜಿನಿಯರ್ ಆಗಲೇಬೇಕು, ಡಾಕ್ಟರ್ ಆಗಲೇಬೇಕು ಎಂದು ಪೀಡಿಸಲಿಲ್ಲ. ಆ ಮಟ್ಟಿಗೆ ನಾನು ಸುಖಿ. ನನಗೆ ಆಗ ಇಂಜಿನಿಯರಿಂಗ್ ನಲ್ಲಿ ಸಾಕಷ್ಟು Rank ಬಂದರೂ BSc ಮಾಡುವ ಮನಸ್ಸಿತ್ತು. ತಂದೆಯವರ ಸಮ್ಮತಿ ಪಡೆದು ಉಡುಪಿಯ ಪೂರ್ಣ ಪ್ರಜ್ಞ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ಸೇರಿದ್ದಾಯಿತು. ಅಂದಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ನಾನು ಇಂಜಿನಿಯರ ಮಾಡದೇ BSc ಗೆ ಸೇರಿದ್ದಕ್ಕೆ ನನ್ನ ಅನೇಕ ಸ್ನೇಹಿತರು, ಹಾಗೂ ಸಂಬಂಧಿಕರು ''ನಾನು ಯಾವ ಪ್ರಯೋಜನಕ್ಕೂ ಬಾರದವನು'' ಎಂದು ನನ್ನೆದುರಲ್ಲೇ ಅನೇಕ ಸಲ ಮೂದಲಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಅಂಥಹ ಮೂದಲಿಕೆ ಎಂಥಹ ಪರಿಣಾಮ ಬೀರುತ್ತದೆ ಎಂದರೆ ''ಏನಾದರಾಗಲಿ, ಸಾಧಿಸಿ ತೋರಿಸಬೇಕು'' ಎಂಬ ನಿರ್ಧಾರ ವನ್ನು ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ತುಂಬಿ ಬಿಡುತ್ತದೆ. ರಜೆಯಲ್ಲಿ ಊರಿಗೆ ಹೋದಾಗ ಅಮ್ಮ-ಅಪ್ಪ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದುದು ''ಸರಿಯಾಗಿ ಓದು, ಮೂದಲಿಸುವವರ ಬಾಯಿಗೆ ಆಹಾರ ಆಗಬೇಡ '' ಎಂದು. ಬಹುಷ: ತಂದೆ-ತಾಯಿ ಕೊಟ್ಟ ಆ ಪ್ರೀತಿಯೇ ನನ್ನನ್ನು ಮುನ್ನಡೆಸಿತು ಎಂದರೆ ತಪ್ಪಾಗಲಾರದೇನೋ. </div><div style="text-align: justify;">ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಬಿಸಿ ರಕ್ತದ ವಯಸ್ಸು, ಸ್ವಾಭಿಮಾನ ಅದೆಲ್ಲಿತ್ತೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಪ್ರತಿಯೊಂದಕ್ಕೂ ಸ್ವಾಭಿಮಾನ. ತಂದೆಯಿಂದ ಹಣ ಪಡೆಯಲು ಸ್ವಾಭಿಮಾನ. ವರ್ಷದ ಕಾಲೇಜಿನ ಫೀಸ್ ಗೆ ಎಷ್ಟು ಬೇಕೋ ಅಷ್ಟನ್ನೇ ಪಡೆಯಬೇಕು ಎಂಬ ಹಠ. ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಇರುವಾಗ ಶ್ರೀ ಕೃಷ್ಣ ಮಠದ ಹತ್ತಿರಲ್ಲಿಯೇ ರೂಮು ಮಾಡಿಕೊಂಡು ಇದ್ದೆ. ಸುಮಾರು 20 ಜನ ವಿಧ್ಯಾರ್ಥಿಗಳು ನನ್ನಂತೆಯೇ ಅಲ್ಲಿ ಇದ್ದರು. ನಾನು ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಮೊದಲ ಬಾರಿಗೆ ತಂದೆ-ತಾಯಿಯನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಹೊರಗೆ ಬಂದ ಕ್ಷಣ ಅದು. ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಅಮ್ಮ ಮಾಡಿದ ಕೈ ತುತ್ತನ್ನು ತಿನ್ನುತ್ತ ಊಟಕ್ಕೆ ಕುಳಿತಾಗ ''ಅದು ಸರಿ, ಇದು ಸರಿ ಇಲ್ಲ'' ಎಂದು ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಬುದ್ಧಿ ಹೇಳುತ್ತಾ ಇದ್ದೆ. ಆದರೆ ಉಡುಪಿಗೆ ಬಂದ ಒಂದೇ ವಾರದಲ್ಲಿ ನಾನೇ ಅಡಿಗೆ ಮಾಡಿಕೊಂಡಾಗ ಅಮ್ಮನ ನೆನಪಾಗಿ ''ಕಣ್ಣೀರು'' ಗಳ ಗಳ ನೇ ಹರಿದಿತ್ತು. ನಮ್ಮೆಲ್ಲ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಶಾಂತಿಯಿಂದ ಕೇಳಿ, ನಮ್ಮ ಮಾತುಗಳಿಗೆ ಬೇಸರ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳದೆ, ಪುನಃ ಅದೇ ನಗು, ಅದೇ ತಾಳ್ಮೆ, ಅದೇ ಸೇವಾ ಮನೋಭಾವ, ಅದೇ ವಾತ್ಸಲ್ಯದಿಂದ ನಮ್ಮನ್ನು ಸಲಹುವ ಮಮತಾಮಯಿ ತಾಯಿಯ ಪ್ರೀತಿಯ ಮುಂದೆ ಜಗತ್ತಿನ ಯಾವ ಪ್ರೀತಿಯೂ ಸರಿಸಮನಲ್ಲ. ಆ ಕ್ಷಮಯಾಧರಿತ್ರಿಯ ಮುಂದೆ ನಾವು ತುಂಬಾ ಚಿಕ್ಕವರು. </div><div style="text-align: justify;">ಉಡುಪಿಯಲ್ಲಿ ಶ್ರೀ ಕೃಷ್ಣ ಮಠ ದಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿದಿನ ಮಧ್ಯಾನ್ಹ ಮತ್ತು ಸಂಜೆ ಸರ್ವರಿಗೂ ಉಚಿತ ಊಟ ಹಾಕುತ್ತಾರೆ. ಶ್ರೀ ಕೃಷ್ಣನ ಪರಮ ಪ್ರಸಾದ ವಾದ ಊಟವನ್ನು ಮಾಡಿ ಸರ್ವರೂ ಪುನೀತರಾಗುತ್ತಾರೆ. ನಾನು ಬಂದ ಒಂದು ವಾರದ ನಂತರ ಶ್ರೀ ಕೃಷ್ಣ ಮಠ ಕ್ಕೆ ಊಟಕ್ಕೆ ಹೋಗತೊಡಗಿದೆ. ನನ್ನ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಶ್ರೀ ಕೃಷ್ಣ ಮಠ ದ ಋಣ ಮಾತ್ರ ತೀರಿಸಲಾಗದ್ದು. ಪ್ರತಿದಿನ ಮಧ್ಯಾನ್ಹ ಮತ್ತು ರಾತ್ರಿ ಶ್ರೀ ಕೃಷ್ಣನ ದರ್ಶನ ಮಾಡಿ ಸಾವಿರಾರು ಜನರ ನಡುವೆ ಕುಳಿತು ಮಾಡುವ ಊಟದ ರುಚಿ ಐಶಾರಾಮಿ ಬಂಗಲೆಯಲ್ಲಿ ಚಿನ್ನದ ತಟ್ಟೆ ಯಲ್ಲಿ ಕುಳಿತರೂ ಸಿಗದು. ಮನುಷ್ಯ ನ ಅಹಂಕಾರ ಕಡಿಮೆ ಮಾಡಬೇಕು ಎಂದಾದರೆ ''ವಿಶಾಲ ಸಮುದ್ರದ ಎದುರಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ವಿಶಾಲ ಆಕಾಶದ ಕೆಳಗೆ ನಕ್ಷತ್ರಗಳ ವೀಕ್ಷಣೆಯಲ್ಲಿ ಘಂಟೆಗಟ್ಟಲೆ ಕುಳಿತು ಕೊಳ್ಳಬೇಕಂತೆ . ಆ ನಿಸರ್ಗದ ವೈಚಿತ್ರ್ಯದ ಮುಂದೆ ಮನಸ್ಸು ತನ್ನಿಂದ ತಾನೇ ಶಾಂತವಾಗುತ್ತದೆ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ ಹಿರಿಯರು. ಇತ್ತೀಚಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ನಮಗೆ ಸಮುದ್ರ ಎಂದರೆ ನೆನಪಾಗುವುದು ಮರಳಲ್ಲಿ ಆಡುವುದು, ಸ್ನಾನ ಮಾಡುವುದು ಬಿಟ್ಟರೆ ಶಾಂತವಾಗಿ ಕುಳಿತುಕೊಳ್ಳಲು ನಮಗೆ ಸಾದ್ಯವಿಲ್ಲದ ಸ್ಥಿತಿ. ಅಂತೆಯೇ ಸಾವಿರಾರು ಜನರ ನಡುವೆ ಕುಳಿತು ಊಟ ಮಾಡಿದಾಗ ಸಿಗುವ ಭಾವನೆಯೇ ಬೇರೆ. </div><div style="text-align: justify;">ಹಾಗೆಂದೂ ಎಂದಿಗೂ ಉಚಿತ ಊಟ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ ಎಂದು ಸುಮ್ಮನೆ ಊಟ ಮಾಡಿ ಬರುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ನಾವು ಒಂದು 10 ಜನ ಗೆಳೆಯರು ಪ್ರತಿ ದಿನ ಸುಮಾರು ಸಾವಿರದಷ್ಟು ಜನರಿಗೆ ಬಡಿಸಿ , ಅವರ ಊಟ ಆದ ಮೇಲೆ ಕೊನೆಯಲ್ಲಿ ನಾವು ಊಟ ಮಾಡಿ ಬರುತ್ತಿದ್ದೆವು. ಇದಕ್ಕೆ ನಮಗೆ ಯಾರೂ ಹಣ ಕೊಡುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಹೀಗೆ ಕೃಷ್ಣನ ಮಠ ದಲ್ಲಿ ಬಡಿಸಿ ಊಟ ಮಾಡಿ ಕಲಿಯುವ ಅನೇಕ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿದ್ದಾರೆ. ಕೃಷ್ಣ ಮಠ ನಮ್ಮೆಲ್ಲರ ಬಾಳಿಗೆ ಬೆಳಕಾಗಿದೆ. ಅನ್ನ ನೀಡಿ ಬದುಕು ಬರೆದ ಮಹಾನ್ ಸ್ಥಳವೂ ಹೌದು.</div><div style="text-align: justify;">ನೋಡಿ, ಎಲ್ಲಿಂದನೋ ಆರಂಬಿಸಿದ ಕಥೆ ಎಲ್ಲಿಗೋ ಹೋಗುತ್ತಿದೆ. ನೆನಪಿನ ಬುತ್ತಿ ಬಿಚ್ಚಿದಂತೆ ಬರೆಯಬೇಕು ಎನಿಸುತ್ತದೆ. ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಇದ್ದ ಸ್ವಾಭಿಮಾನ ಬದುಕಿಗೆ ಹೊಸ ಆಯಾಮ ನೀಡಿತು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"> ಕಳೆದ ದಿನಗಳಾದರೂ ಎಂತಹುದು? ಬದುಕಿನ ದಾರಿ ಹುಡುಕುವಲ್ಲಿ ಉಡುಪಿ ಯ ಮಾತ್ರವೇನು? ಇವೆಲ್ಲವುಗಳನ್ನು ಮುಂದಿನ ವಾರ ಹೇಳುತ್ತೇನೆ. </div><div style="text-align: justify;">ಮತ್ತೆ ಸಿಗೋಣ</div><div style="text-align: justify;">ಗುರು </div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com72tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-51604812154593648032010-12-30T04:22:00.000-08:002010-12-30T04:57:25.122-08:00ಸಮಯಕ್ಕೀಗ ಸಮಯವಿಲ್ಲ...<div style="text-align: justify;">ವೈರಸ್ ಹಾವಳಿ ಗಿಂತ ವೇಗವಾಗಿ ಹಾಗೂ ಅಷ್ಟೇ ವ್ಯವಸ್ಥಿತವಾಗಿ ಹಬ್ಬುತ್ತಿರುವ ದೊಡ್ಡ ವೈರಸ್ ''I am Busy'' ಎನ್ನುವ ಶಬ್ದ. ಯಾರನ್ನೇ ಕೇಳಿ ''<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ನಮಗೆ ಟೈಮ್ ಇಲ್ರಿ, ಆಫೀಸ್ ಕೆಲಸದ ನಡುವೆ ಬೇರೆ ಏನು ಮಾಡೋಕೂ ಟೈಮ್ ಇಲ್ಲ</b></span>'' ಅನ್ನೋ ಮಾತು. ಬಹುಷ: ಇದೇ ಕಾರಣಕ್ಕೆ ಇಂದು ಚಿತ್ರಕಾರರು, ಸಾಹಿತಿಗಳು, ಕವಿಗಳ, ಮಾತುಗಾರರ ಸಂಖ್ಯೆ ಗಣನೀಯವಾಗಿ ನಶಿಸುತ್ತಿದೆ. ಮೊದಲೆಲ್ಲ ಎಷ್ಟೇ ಕಲಿತರೂ ಜನರಲ್ಲಿ ಹಾಸ್ಯ ಪ್ರಜ್ಞೆ ಕಡಿಮೆ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಇಂದು <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಗಂಭೀರ ವದನದ ಲಂಬೋದರಗಳ</b></span> (ಇಡೀ ದಿನ ಕುರ್ಚಿಯ ಮೇಲೆ ಕುಳಿತು ಗಣಕ ಯಂತ್ರ ಕುಟ್ಟಿದರ ಫಲ )ಸಂಖ್ಯೆ ಎಲ್ಲೆಡೆ ಕಂಡು ಬರುತ್ತಿದೆ. ಇಂಥಹ ಲಂಬೋದರಗಳ ನಡುವೆ ದಿನದ 24 ಘಂಟೆ ಒದ್ದಾಡುತ್ತಿದೆ ಎಂದರೆ ತಪ್ಪಾಗಲಿಕ್ಕಿಲ್ಲ. ''ಸಮಯಕ್ಕೇ ಸಮಯವಿಲ್ಲದ'' ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಬಂದಿದೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಹಾಗಾದ್ರೆ ಸಮಯ ಎಲ್ಲಿ ಹೋಯಿತು ಎಂಬುದರ ವಿಶ್ಲೇಷಣೆ ಅಗತ್ಯ ಅಲ್ಲವೇ? ದಿನದ 24 ಘಂಟೆಗಳನ್ನು ಮನುಷ್ಯ ನ ದಿನಚರಿ ನೋಡಿ ಮಾಡಲಿಲ್ಲ. ಇಂದು 24 ಘಂಟೆ, ನಾಳೆ 26 ಘಂಟೆ ಎಂದು ಬದಲಿಸಲು. ಅವು ಜಗತ್ತಿನ ಪ್ರತಿಯೊಂದು ಜೀವಿಗೂ ಒಂದೇ ತೆರನಾಗಿದೆ. ಆದರೆ ಅದೇ 24 ಘಂಟೆಗಳನ್ನೇ ಉಪಯೋಗಿಸಿಕೊಂಡು ಅಸಾಮಾನ್ಯವಾದುದನ್ನು ಸಾಧಿಸಿದ ಸಾಮಾನ್ಯ ಮನುಷ್ಯರ ಜೀವನ ಗಾಥೆ ನಮಗೊಂದು ನೀತಿ ಪಾಠ ಅಲ್ಲವೇ? ಅವರಿವರ್ಯಾಕೆ? ನಮ್ಮವರೇ ಆದ ನೆಚ್ಚಿನ ಬರಹಗಾರ ರವಿ ಬೆಳೆಗೆರೆ ಅವರನ್ನೇ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳಿ. 24 ಘಂಟೆಗಳಲ್ಲಿ ಅದೆಷ್ಟೊಂದು ಕೆಲಸ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಟಿ.ವಿ ಸಿರಿಯಲ್ಲುಗಳು, ಬೆಳಗಿನ ರೆಡಿಯೋ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ, ನಂತರ ಹಾಯ್ ಬೆಂಗಳೂರಿಗೆ ಲೇಖನ, ರಾತ್ರಿ Crime Story, ಕಥೆ ಕವನಗಳ ಬಿಡುಗಡೆ ಸಮಾರಂಭ, ಸಾಲದೆಂಬಂತೆ ಅಸಂಖ್ಯಾತ ಪುಸ್ತಕಗಳ ಪ್ರಕಟಣೆ, ಬೇರೆ ಬೇರೆ ಪತ್ರಿಕೆಗಳಿಗೆ ಲೇಖನ, ಒಂದೇ ಎರಡೇ, ಯಾವುದನ್ನೂ ತಪ್ಪಿಸುವಂತಿಲ್ಲ. ವಿಶ್ರಾಂತಿ ನೋ ಚಾನ್ಸ್.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಅವರ ನೋಡಿ ನನಗೆ ಅನ್ನಿಸಿದೆ, ಅದೇಗೆ ಸಮಯವನ್ನು ಅವರು ಅಷ್ಟೊಂದು ಕರೆಕ್ಟ್ ಆಗಿ ಉಪಯೋಗಿಸ್ಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ ಎಂದು. ನಾವು ನಮ್ಮ ಮನಸ್ಸನ್ನು ಅಡ್ಜಸ್ಟ್ ಮಾಡಿಕೊಂಡು ಬಿಟ್ಟಿದ್ದೇವೆ ''<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ದಿನದ 24 ಘಂಟೆಗಳು ನಮಗೆ ಸಾಕಾಗುವುದಿಲ್ಲ, ಆದ್ದರಿಂದ ನಾವು ನಮ್ಮ ಕೆಲಸಗಳನ್ನು ಮುಗಿಸಲು ಆಗುವುದಿಲ್ಲ''</b></span> ಎಂದು. ಮೊನ್ನೆ ಮೊನ್ನೆ ಬ್ಲಾಗ್ ಬರೆಯದ, ಬ್ಲಾಗ್ ಓದದ ಸ್ನೇಹಿತರೊಬ್ಬರು ಕೇಳಿದರು, ''<span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ನಿಮಗೆ ಆಫೀಸ್ ನಲ್ಲಿ ಮಾಡಲು ಕೆಲಸ ಇಲ್ಲವೇ? ಯಾವಾಗಲು ಬ್ಲಾಗ್ ಬರೆಯುತ್ತಿರಲ್ಲ? ಎಂದು'</b></span>'. ಅವರ ಪ್ರಕಾರ ಬ್ಲಾಗ್ ಎನ್ನುವುದು ಕೆಲಸವಿಲ್ಲದವರು ಮಾಡುವ ಕೆಲಸ ಎಂಬುದಾಗಿ. ಸಮಯದ ಪರಿಕಲ್ಪನೆ ಇಲ್ಲದ ವ್ಯಕ್ತಿ ಮಾತ್ರ ಹೀಗೆ ಮಾತಾಡಬಲ್ಲ. ತಾನೊಬ್ಬನೇ ಕೆಲಸ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೇನೆ, ತಾನೊಬ್ಬನೇ ದೇಶದ ಉದ್ಧಾರ ದ ಹೊಣೆ ಹೊತ್ತಿದ್ದೇನೆ, ಉಳಿದವರೆಲ್ಲ ಸುಮ್ಮನೆ ಸಮಯ ಹಾಳು ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದಾರೆ ಎಂಬ ಉಡಾಫೆಯ ಧೋರಣೆಯ ಜನರ ಮಾತುಗಳು ಬೇಸರ ತರಿಸುವುದಿಲ್ಲ ಬದಲಿಗೆ ಅವರ ಬಗೆಗೆ ಅತೀವ ಕನಿಕರ ಮೂಡಿಸುತ್ತದೆ. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಇಷ್ಟು ಸಣ್ಣ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ಅವರಿಗೆ ಸಮಯವೇ ಸಿಗದ ಸ್ಥಿತಿ ನೋಡಿ ನಿಜಕ್ಕೂ ದು:ಖ ವಾಗುತ್ತದೆ.</b></span> ಅವರ ಪ್ರಕಾರ ವಿದೇಶದವರು ಸುಮ್ಮನೆ ನಮ್ಮನ್ನು ಕರೆದುಕೊಂಡು ಬಂದು ಕುರ್ಚಿಯಲ್ಲಿ ಕೂರಿಸಿ ಧರ್ಮಕ್ಕೆ ಸಂಬಳ ಕೊಡುತ್ತಾರೆ ಎಂಬುದಾಗಿ. ಸಮಯ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಒಂದೇ ತೆರನಾಗಿದೆ, ಕೆಲಸವೂ ನಮ್ಮ ಜಾಣ್ಮೆ ಯಲ್ಲಿದೆ. ಒಬ್ಬ ಅಂಬಾನಿಗೆ, ಸಿಕ್ಕ ಸಮಯದಲ್ಲಿಯೇ ಅಷ್ಟೊಂದು ಸಾಧನೆ ಮಾಡಲು ಸಮಯವಿದೆ ಎಂದಾದರೆ ನಮಗೆ ಯಾಕೆ ಸಾದ್ಯವಿಲ್ಲ. ಅವರೆಲ್ಲ ''ಇಂದೇ ಕೊನೆಯ ದಿನ'' ಎಂಬಂತೆ ಬದುಕನ್ನು ತಿಳಿದು ಸಮಯವನ್ನು ಸದುಪಯೋಗ ಪಡಿಸಿಕೊಂದಿದ್ದಕ್ಕೆ ಅವರು ಅಲ್ಲಿದ್ದಾರೆ, ನಾವು ಇಲ್ಲಿದ್ದಿವಿ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
ಸಮಯವೇ ಇಲ್ಲದ ಸ್ಥಿತಿ ಎಲ್ಲೆಡೆ ತುಂಬಿ ಹೋಗಿದೆ, <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಕಲಿಯುವ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ನಲಿಯಲು ಸಮಯವಿಲ್ಲ</b></span>, ವಿಪರೀತ ಸ್ಪರ್ಧೆ ಅವರ ಸೃಜನಾತ್ಮಕ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವವನ್ನೇ ಕೊಂದು ಹಾಕುತ್ತಿದೆ. ಸದಾ ಗಣಕ ಯಂತ್ರದ ಮುಂದೆ ಕುಳಿತು ಆಡುವ ಅವರ ಸ್ಥಿತಿ ನೆನೆದು ಸಂಕಟ ಆಗುತ್ತದೆ. </div><div style="text-align: justify;">ಇನ್ನು <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಪ್ರೇಮಿಗಳಿಗೆ ಪ್ರೀತಿಸಲು ಸಮಯವಿಲ್ಲ</b></span>. ಸದಾ ಆಫೀಸ್ ಕೆಲದಲ್ಲಿಯೇ ಬ್ಯುಸಿ ಆಗಿರುವ ಅವರು ಕೇವಲ ಮೊಬೈಲ್ ಮೂಲಕ ಪ್ರೀತಿಸುತ್ತಿದ್ದಾರೆ.<br />
<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b> ಕಂಪನಿಯಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡುವ ಜನರಿಗೆ ಮನೆಗೆ ಹೋಗಲು ಸಮಯವಿಲ್ಲ.</b></span> ತಮ್ಮೆಲ್ಲ ಭಾವನೆಗಳನ್ನು ವಾರದ ಕೊನೆಗೆ ದೂಡುತ್ತಾರೆ. ಎಲ್ಲ ಭಾವನೆಗಳಿಗೆ ವಾರಾಂತ್ಯ ಉತ್ತರ ಅಲ್ಲವಲ್ಲ ಎಂಬ ನಗ್ನ ಸತ್ಯ ಅವ್ರಿಗೆ ಇನ್ನು ತಿಳಿದಿಲ್ಲ. ತಮಗೋಸ್ಕರ ಒಂದು ಜೀವ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಕಾಯುತ್ತಿದೆ ಎಂಬ ಸತ್ಯ ಗೊತ್ತಿದ್ದರೂ ವಿಪರೀತ ಸ್ಪರ್ಧಾತ್ಮಕ ಜಗತ್ತು ಮನೆಗೆ ಹೋಗಲು ಬಿಡುತ್ತಿಲ್ಲ. ಪುನಃ ಸಮಯವಿಲ್ಲ. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಭಾರತದಂಥ ಬೆಳೆಯುತ್ತಿರುವ ದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಅತೀ ವೇಗದ ಸ್ಪರ್ಧೆ ಮನುಷ್ಯನ ಮಾನಸಿಕ ಒತ್ತಡಗಳನ್ನು ಹೆಚ್ಚಿಸುತ್ತಿದೆ. ಮಿತಿ ಮೀರಿದ ಸಿಟ್ಟು, ಕೋಪ, ಅಸಹನೆ ಮಾನವನಲ್ಲಿ ದಿನೇ ದಿನೇ ಹೆಚ್ಚುತ್ತಿದೆ.</b></span> ಸಮಾಧಾನ ಪಡಲು ಸಮಯವೇ ಇಲ್ಲದ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಇರುವಾಗ ತಂಗಾಳಿಯ ಜೊತೆ ಓಡಾಡುವ ಅವಕಾಶವೆಲ್ಲಿ. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>''ಆ ಬೆಟ್ಟದಲ್ಲಿ, ಬೆಳದಿಂಗಳಲ್ಲಿ, ಸುಳಿದಾಡಬೇಡ ಗೆಳತಿ''</b></span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಎಂದು ಹೇಳಲೂ ಸಮಯವಿಲ್ಲದ ಸನ್ನಿವೇಶ ನಿರ್ಮಾಣವಾಗಿದೆ.<br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;"> ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಎಷ್ಟೊಂದು ಮಿತಿ ಮೀರಿದೆ ಎಂದರೆ <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಹೆತ್ತವರ ಮಾತನಾಡಿಸಲು ನಮಗೆ ಸಮಯವಿಲ್ಲ</b></span>. ಜೀವನದ ಕೊನೆಯ ಕ್ಷಣ ಗಳನ್ನು ನೋಡುತ್ತಿರುವ ಅದೆಷ್ಟೋ ಪಾಲಕರು ತಮ್ಮ ಮಕ್ಕಳನ್ನು ನೋಡಲು ಹಂಬಲಿಸುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಸಮಯ ಇಲ್ಲದ ಮಕ್ಕಳು ದಿನೇ ದಿನೇ ಮುಂದುಡುತ್ತಾ ಕೊನೆಗೆ ಪಾಲಕರ ಚಿತೆಗೆ ಅಗ್ನಿ ಸ್ಪರ್ಶ ಮಾಡಲು ಸಮಯ ಸಿಗಲಿಲ್ಲ ಅನ್ನುತ್ತಾರೆ. ''ಮನಸಿದ್ದಲ್ಲಿ ಮಾರ್ಗವಿದೆ''. ಸಮಯದ ಉಪಯೋಗ ತಿಳಿಯಬೇಕಷ್ಟೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಇಲ್ಲದಿರೆ</div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಜಾನೆ ಕಹಾ ಗಯೇ ವೋ ದಿನ, ಕಹತೇ ತೆ ತೆರಿ ರಾಹ್ ಮೇ..</b></span>..</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಎನ್ನುವಂತಾಗುತ್ತದೆ ನಮ್ಮ ಬದುಕು. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಇತ್ತೀಚಿನ ದಿನಗಳಲಿ ಓದುವ ಗೀಳು ಬಿಟ್ಟೆ ಹೋಗುತ್ತಿದೆ. ಪುಸ್ತಕಗಳನ್ನು ಓದಲು ಯಾರಿಗೂ ಸಮಯವಿಲ್ಲ. ಏನೇ ಹೇಳಿ, ಗೂಗಲ್ ಮಾಡಿ ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳುವ ತವಕ, ಆದರೆ ಸುಂದರ ಬರಹಗಳ, ಕಾದಂಬರಿಗಳ ಓದುವ ವ್ಯವಧಾನ ಇಲ್ಲವೇ ಇಲ್ಲ. ನಾನು ಹುಟ್ಟಿದಾಗಿನಿಂದ ಇಲ್ಲಿಯವರೆಗೆ ಎಂದಿಗೂ ಬಸ್ ನಲ್ಲಿ ಶಾಲಾ, ಕಾಲೇಜುಗಳಿಗೆ ಆಗಲಿ, ಆಫೀಸ್ ಗೆ ಆಗಲಿ ಹೋದವನು ಅಲ್ಲ. ಆಫೀಸ್ ಹತ್ತಿರವೇ ಮನೆ ಬಾಡಿಗೆ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವ ದುರಭ್ಯಾಸ ಮೊದಲಿನಿಂದಲೂ ಇದೆ. ಆದರೆ ಕಳೆದ 6 ತಿಂಗಳಿನ ಹಿಂದೆ ಆಫೀಸ್ ನ ಹತ್ತಿರ ಮನೆ ಮಾಡುವ ದುರಭ್ಯಾಸ ಹೆಂಡತಿಗೂ ಬಂದಿದ್ದರಿಂದ ಅನಿವಾರ್ಯವಾಗಿ ಮನೆ ಬದಲಿಸುವ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ ಬಂತು. ಅವಳ ಆಫೀಸ್ ನ ಹತ್ತಿರ ನಾವು ಮನೆ ಮಾಡಿದ್ದರಿಂದ ನನಗೆ ಸುಮಾರು 15 ಕಿ ಮೀ ಬಸ್ ನಲ್ಲಿ ಪ್ರಯಾಣಿಸಬೇಕಾದ ಸನ್ನಿವೇಶ ನಿರ್ಮಾಣ ಆಯಿತು. ಬಹುಷ: ಬಸ್ ನಲ್ಲಿ ಪ್ರಯಾಣಿಸಬೇಕಾದರೆ ಎಷ್ಟೊಂದು ಕಷ್ಟ ಆಗುತ್ತದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ನನಗೆ ತಿಳಿಸಲು ನನ್ನ ಮಡದಿ ಮಾಡಿದ ಉಪಾಯವೂ ಇದ್ದಿರಬಹುದು :)</div><div style="text-align: justify;">ಹೇಗಪ್ಪ ಬಸ್ ನಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿ ದಿನ ಹೋಗುವುದು ಎಂಬ ದುಗುಡ ಬೇರೆ. ಬಸ್ ಕಾಯಬೇಕು, ಇಲ್ಲಿನ ಕೊರೆಯುವ ಚಳಿಗೆ ಬಸ್ ಕಾಯುವ ದಿದೆಯಲ್ಲ, ಅದು ನನ್ನ ಶತ್ರುವಿಗೂ ಬೇಡಾ. ಬೀಸುವ ಗಾಳಿ, ಸುರಿಯುತ್ತಿರುವ ಹಿಮ ಮಳೆ, ಜಾರುತ್ತಿರುವ ರಸ್ತೆಗಳು, ಮೈ ಮೇಲೆ ಹೊದ್ದ 3-4 ಸ್ವೆಟರ್ ಗಳು, ತಲೆಗೆ ಟೊಪ್ಪಿ, ಕೈಗೆ ಗ್ಲೌಸ್ ಅಯ್ಯೋ, ಬೇಡಪ್ಪ ಬೇಡ. ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ನೆನಪು ಮಾಡಿಕೊಂಡು ದೇವರಿಗೆ ಒಂದು ದೀಪ ಹಚ್ಚಿ ಬಸ್ ಹಿಡಿದು ಆಫೀಸ್ ಹೋಗುವ ಮೊದಲ ಯಾನಕ್ಕೆ ಮಾನಸಿಕವಾಗಿ ಸಿದ್ದವಾದೆ. ಹೆಂಡತಿ ಬಂದು Dan Brown ಅವರ ಹೊಸ ಕಾದಂಬರಿ ''The Lost Symbol'' ಕೈಗೆ ಕೊಟ್ಟು ಹೇಳಿದಳು '<span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>'ಇದನ್ನು ಬಸ್ ನಲ್ಲಿ ಓದುತ್ತ ಹೋಗಿ, ಸಮಯದ ಹಿಂದೆ ನೀವು ಓಡುತ್ತಿರಿ</b></span>'' ಎಂದು. ಉಪಾಯವೇನೋ ಅಪಾಯವಿಲ್ಲದಂತೆ ತೋರಿತು. ಆದರೆ ಬಸ್ ಹತ್ತಿದಾಗ ಹೊಳೆಯುವ ಮೊದಲ ಕೆಲಸ ''ನಿದ್ದೆ'' ಮಾಡುವುದು. ನಾನು ಬೆಂಗಳೂರಿನ ಬಸ್ ಹತ್ತಿದಾಗ ಇಷ್ಟ ಪಡುವುದು ಅದನ್ನೇ. ಎಷ್ಟೊಂದು ಟ್ರಾಫಿಕ್ , ಸಿಗ್ನಲ್ ಗಳು, ಕನಿಷ್ಟವೆಂದರೂ ಒಂದು ಘಂಟೆ ಪ್ರಯಾಣ ಗ್ಯಾರಂಟೀ. ಆರಾಮವಾಗಿ ನಿದ್ದೆ ಮಾಡಬಹುದಲ್ಲ ಎನ್ನುವ ದೂರಾಲೋಚನೆ. <span class="Apple-style-span" style="color: magenta;"><b>ಹಾಗಾಗಿ ಬೆಂಗಳೂರು ಟ್ರಾಫಿಕ್ ಬಗ್ಗೆ No Comments</b></span>.</div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಹೆಂಡತಿ ಪುಸ್ತಕ ಕೊಟ್ಟಾಗ ''ನಿದ್ರಾ ದೇವಿಯ ತೆಕ್ಕೆಗೆ ಬೀಳುವ ನನಗೆ ಸರಸ್ವತಿಯ ಒಲಿಸಿಕೊಳ್ಳುವ'' ಹೆಚ್ಚುವರಿ ಖಾತೆಯೂ ಬಂದು ಸೇರಿದಂತೆ ಆಯಿತು.</b></span> ನಮ್ಮ ರಾಜಕಾರಣಿಗಳಾದರೆ ಬಿಡಿ '' 4-5 ಖಾತೆಗಳನ್ನು ಸಲೀಸಾಗಿ ತೆಗೆದುಕೊಂಡು ಆ ಖಾತೆಗಳಲ್ಲಿ ಯಾವ ಸಣ್ಣ ಕಂಡಿಯನ್ನು ಬಿಡದೆ ಗುಡಿಸಿ ಗುಂಡಾಡಿ ಬಿಡುತ್ತಾರೆ''. ನಾವು ಹುಲು ಮಾನವರು, ಹಾಗಾಗಿ ಮೊದಲ ದಿನ ಕೇವಲ 5 ಪೇಜು ಗಳನ್ನು ಓದಲು ಹರ ಸಾಹಸ ಪಟ್ಟೆ. ಹಾಗೆಂದು ಪುಸ್ತಕ ಓದುವುದು ನನಗೆ ತುಂಬಾ ಇಷ್ಟ. ಆದರೆ ಬಸ್ ನಲ್ಲಿ ಓದುವ ಪ್ರವೃತ್ತಿ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಇನ್ನು Dan Brown ಅವರ ಕಾದಂಬರಿಗಳಲ್ಲಿ ಮೊದಲ 50 ಪೇಜುಗಳಲ್ಲಿ ವಿಪರೀತ ವಿಷಯ ತುಂಬಿ ನಮ್ಮ ತಲೆಯನ್ನು mixer ನಂತೆ ತಿರುಗಿಸಿಬಿಡುತ್ತಾರೆ. ಹಾಗಾಗಿ ಅಂತೂ ಕಷ್ಟ ಪಟ್ಟು 50 ಪೇಜು ಮುಗಿಸಿದೆ, ನಂತರ 550 ಪೇಜು ಗಳ ಹೇಗೆ ಮುಗಿದವೆಂದೆ ತಿಳಿಯಲಿಲ್ಲ. ಬಸ್ ಗೆ ಹೋಗಲು ಹಾತೊರೆಯುತ್ತಿದ್ದೆ. ಬಸ್ ತಪ್ಪಿದರೂ ಮನದಲ್ಲೇ ಸಂತಸ. ಒಂದೊಂದು ಕ್ಷಣವನ್ನು ಹಾಳು ಮಾಡದೆ ಸಮಯದ ಸದುಪಯೋಗ ಪಡಿಸಿಕೊಂಡು ಆ ಮಹಾನ ಕಾದಂಬರಿ ಓದಿ ಮುಗಿಸಿದೆ. ಅದಾದ ನಂತರ 2-3 ಕಾದಂಬರಿ ಬಸ್ ನಲ್ಲಿ ಓದಿದ್ದೇನೆ. ಇದರಿಂದ ನನಗೆ ತಿಳಿದಿದ್ದು ಇಷ್ಟೇ. ಸಮಯ ನಮ್ಮಲ್ಲೂ ಇದೆ, ಆದರೆ ನಾವು ಸುಮ್ಮನೆ ಬ್ಯುಸಿ ಬ್ಯುಸಿ ಎನ್ನುತ್ತೇವೆ. ಮನಸ್ಸು ಮಾಡಿದರೆ ಎಷ್ಟೊಂದು ಕೆಲಸ ಮಾಡಬಹುದು ಎಂದು.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಹೊಸ ವರ್ಷ ಬರುತ್ತಿದೆ, ಹಳೆಯ ವರ್ಷ ಸವಿ ನೆನಪುಗಳೋ, ಕಹಿ ನೆನಪು ಗಳೋ, ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಮತ್ತೊಂದು ವರ್ಷ ಎದುರಿಗಿದೆ. ಹೊಸ ಆಲೋಚನೆಗಳು, ಹೊಸ ಸಂಕಲ್ಪಗಳು ಇದ್ದಿದ್ದೆ. ಬೆಳಿಗ್ಗೆ ಬೇಗನೆ ಇನ್ನು ಮೇಲೆ ಏಳಬೇಕು, ಎದ್ದು ಒಂದರ್ಧ ಘಂಟೆ ವ್ಯಾಯಾಮ, ಜಾಗ್ಗಿಂಗ್ ಮಾಡಬೇಕು. ಅಮ್ಮನಿಗೆ ಮನೆ ಕೆಲಸಕ್ಕೆ ನೆರವಾಗಬೇಕು, ಆಫೀಸ್ ನಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಚು ಸಮಯ ಹಾಳು ಮಾಡದೇ ಬೇಗ ಕೆಲಸ ಮುಗಿಸಿ ಮನೆಗೆ ಬಂದು ಮನೆಯವರ ಜೊತೆ ಸಮಯ ಕಳೆಯಬೇಕು. ಎಂಬಂಥ ಸಂಕಲ್ಪಗಳೂ ಸಂಕಲ್ಪಗಳಾಗೆ ಉಳಿದಿರುತ್ತವೆ ಎಂಬುದು ನನಗೂ ಗೊತ್ತು, ನಿಮಗೂ ಗೊತ್ತು.<br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;"> ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಎಂಥಹ ಸಂಕಲ್ಪ ಮಾಡಿರುತ್ತೇವೆ ಎಂದರೆ''ಹೊಸ ವರ್ಷದಲ್ಲಿ ಪ್ರತೀ ವಾರ ದೇವಸ್ಥಾನಕ್ಕೆ ತಪ್ಪದೆ ಹೋಗುತ್ತೇನೆ, ಪೂಜೆ ಹವನ, ಮಾಡಿಸುತ್ತೇನೆ'' ಎಂಬ ಸಂಕಲ್ಪಗಳು. ಹೊಸ ವರ್ಷದಲ್ಲಾದರೂ ಇಂಥಹ ನಂಬಿಕೆಗಳನ್ನು ಬಿಡೋಣಾ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಎಲ್ಲೋ ಹುಡುಕಿದೆ ಇಲ್ಲದ ದೇವರ</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಕಲ್ಲು ಮಣ್ಣುಗಳ ಗುಡಿಯೊಳಗೆ</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಇಲ್ಲೇ ಇರುವ ಪ್ರೀತಿ ಪ್ರೇಮಗಳ</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ಗುರುತಿಸದಾದೆನು ನಮ್ಮೋಳಗೆ</b></span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ನಮ್ಮ ಮನದಲ್ಲೇ ಇರುವ ದೇವರ ಆರಾಧನೆ ಬಿಟ್ಟು ಪೂಜೆ, ಪುನಸ್ಕಾರ, ಹವನ, ಚಂಡಿ ಯಾಗ ಎಂಬ ಮಾತುಗಳು ಕೇಳಲು ಚೆಂದ. ಆದರೆ ನಮ್ಮ ಅನೇಕ ಕುಟುಂಬಗಳು ಇಂಥ ಮೂಡ ನಂಬಿಕೆಗಳಿಂದ ಬೀದಿಗೆ ಬಂದಿವೆ. <span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b>ತಿನ್ನಲು ಅನ್ನವಿಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಹೊನ್ನಿನ ಅಂಬಾರಿ ಮಾಡಿಸುವ ಹರಕೆಗಳನ್ನು ಯಾವ ದೇವರೂ ಇಷ್ಟ ಪಡುವುದಿಲ್ಲ</b></span>. ಪರಸ್ಪರ ರಲ್ಲಿ ಪ್ರೀತಿ, ವಿಶ್ವಾಸ, ಕರುಣೆ, ಮಮತೆ ಸದಾ ತುಂಬಿದ್ದರೆ ಅದೇ ಗೋಕುಲ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಹೊಸ ವರ್ಷದ ಹೊಸ್ತಿಲಲ್ಲಿ ಸಂಕುಚಿತ ಮನೋಭಾವನೆ ಬಿಟ್ಟು ವಿಶಾಲ ಮನಸ್ಕರಾಗಿ ಹೆತ್ತವರನ್ನು, ಹೊತ್ತಿರುವ ಭೂಮಿಯನ್ನು ಕಾಪಾಡುವ ಸಂಕಲ್ಪ ಮಾಡೋಣ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ಹೊಸ ವರ್ಷ ಸರ್ವರಿಗೂ ಒಳಿತನ್ನು ಮಾಡಲಿ</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: magenta; font-size: large;">ಸರ್ವರಿಗೂ ಹೊಸ ವರ್ಷದ ಹಾರ್ದಿಕ ಶುಭಾಶಯಗಳು </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: magenta; font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGd66MKjSvsIeDuVfy7CV5_jOhd7n0YLTm6XtRxau0Nkr1PsdQ9HzqgV39q-xH7Ic57J22YkmDSI_OA_vm4Ol5r-YVMNlIFR6xYBGxhWXNMnda1ZREfkoJaWdxil7VLPcnK5a-1V4JONds/s1600/new+year.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGd66MKjSvsIeDuVfy7CV5_jOhd7n0YLTm6XtRxau0Nkr1PsdQ9HzqgV39q-xH7Ic57J22YkmDSI_OA_vm4Ol5r-YVMNlIFR6xYBGxhWXNMnda1ZREfkoJaWdxil7VLPcnK5a-1V4JONds/s400/new+year.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ನಿಮ್ಮವ ಗುರು</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Tunga, sans-serif; font-size: medium;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 20px;"><br />
</span></span></div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com82tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-77070776912000735672010-12-22T13:01:00.000-08:002010-12-23T04:41:05.192-08:00ಹೃದಯದ ಪಿಸುಮಾತು ...<div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: small;">ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲ ಕಡೆಯೂ ಸಂತಸ ಒದ್ದು ಕೊಂಡು ಬಿದ್ದಿರುವುದಿಲ್ಲ. ಅದೊಂದು ಹೂವಿನ ಮುಳ್ಳಿನ ಹಾಸಿಗೆ. ಮುಳ್ಳನ್ನು ಮೆಟ್ಟಿ ನೋವು ಸಿಕ್ಕಂತೆ ಹೂವನ್ನು ಮುಟ್ಟಿ ನಲಿವು. ಎಂಥಹ ಸಮಯ ಬಂದರೂ ನಾವು ನಮ್ಮ ಹೆತ್ತವರ ಪ್ರೀತಿಯ ಮರೆಯಬಾರದು. ಕಷ್ಟಕಾಲದಲ್ಲಿ ಜೊತೆಗೆ ಬರುವ ಆತ್ಮೀಯ ಸ್ನೇಹಿತನ ಮಾತುಗಳು ಎಂದಿಗೂ ಪೂರಕ ಮತ್ತು ಪ್ರೇರಕ. ಕೆಟ್ಟ ನೆನಪುಗಳು ಬಾಳಿನ ಅರ್ಧ ಸುಖವನ್ನೇ ತಿಂದು ಹಾಕುತ್ತವೆ. ನಾಳಿನ ಸುಂದರ ಬದುಕಿಗೆ ಕಾಯಬೇಕೆ ಹೊರತು ನಿನ್ನೆಯ ಕಹಿ ನೆನಪುಗಳಿಗೆ ಮರುಗುವುದಲ್ಲ. ಸಂಸಾರದಲ್ಲಿ ಸಮರಸ, ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಸಂತಸ ಎರಡೂ ಮುಖ್ಯ. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ನಮಗೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬರ ಸಾಧನೆ ಸಹಿಸಲು ಅಸಾದ್ಯವಾಗುತ್ತದೆ. ಅವರ ಬಗೆಗೆ ಇಲ್ಲ ಸಲ್ಲದ ಆರೋಪ ಮಾಡಿ ಆದಷ್ಟು ಅವರನ್ನು ತುಳಿಯಲು ಪ್ರಯತ್ನ ಪಡುತ್ತೇವೆ. ನಮಗೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬರು ಇಷ್ಟವಾಗದಿದ್ದರೆ ಅವರಿಂದ ದೂರವಿರಬೇಕೆ ಹೊರತು ಅವರನ್ನು, ಅವರ ಹೆಸರನ್ನು ಹಾಳು ಮಾಡುವುದಲ್ಲ. ಇನ್ನೊಬ್ಬರ ಮೇಲಿನ ಧ್ವೇಷ ನಮ್ಮನ್ನೇ ಕೊಲ್ಲುತ್ತದೆಯಷ್ಟೇ. ಈ ಮಣ್ಣಿನ ಋಣ ಎಲ್ಲಕ್ಕಿಂತ, ಎಲ್ಲರಿಗಿಂತ ದೊಡ್ಡದು. ಅದರ ಋಣ ತೀರಿಸುವ ಜವಾಬ್ದಾರಿ ಪ್ರತೀ ಒಬ್ಬರ ಕರ್ತವ್ಯ. ಜನನಿ ಮತ್ತು ಜನ್ಮಭೂಮಿಯ ಮೇಲಿನ ಪ್ರೀತಿ ಇಮ್ಮಡಿಯಾಗುತ್ತ ಬದುಕು ಹಸನ್ಮುಖಿ ಯಾಗಬೇಕು ಎಂಬುದೇ ಕವನ ಆಶಯ. </span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: small;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC2_a9FS-f3wrBwuQVmetcVIAMSsxJO2epCuV4f_RBfwwVf95ChpgTdG78o9GgfFCT7FKtE-n6CNAuxwHjuHFVLeOUilWETfeIY5ROZuTZo9ve6LndjTLaZPzQ8eL25ShZU6zvQ91H661z/s1600/imagesCAD5TJUM.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC2_a9FS-f3wrBwuQVmetcVIAMSsxJO2epCuV4f_RBfwwVf95ChpgTdG78o9GgfFCT7FKtE-n6CNAuxwHjuHFVLeOUilWETfeIY5ROZuTZo9ve6LndjTLaZPzQ8eL25ShZU6zvQ91H661z/s1600/imagesCAD5TJUM.jpg" /></a></div><span class="Apple-style-span" style="color: blue; font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue; line-height: 28px;"><b><i>ಮರೆಯುವ ಕ್ಷಣಗಳ ಬರೆದು ಇಡು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಮನಸಿನ ಪುಟಗಳ ತೆರೆದು ಬಿಡು </i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಕಾಡುವ ನೆನಪ ಕೆದಕದಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಸಿಹಿನೆನಪಿನ ಜೊತೆಗೆ ಬಾಳುತಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಇನಿಯನ ಮಾತಿಗೆ ಮುನಿಯದಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಸಂಗಾತಿಯ ಕಣ್ಣಲಿ ಬದುಕನಿಡು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಸ್ನೇಹಿತನ ಹಿತನುಡಿ ಸತತ ಇಡು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಕುಹಕವ ಬಗೆವರ ದೂರವಿಡು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಹೆತ್ತವರ ಪ್ರೀತಿಯ ಅಳಿಸದಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಹೊತ್ತಿರುವ ಜನನಿಯ ಮರೆಯದಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಚುಚ್ಚುತ ಮನಸನು ಕೊಲ್ಲದಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಇಷ್ಟವಾಗದಿರೆ ದೂರವಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ನೊಂದವರ ನೋವಿಗೆ ಅಭಯವಿಡು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಕಂಡರಿಯದ ಮಾತಿಗೆ ಮರುಗದಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಜನ್ಮಭೂಮಿಯನು ಬೆಳಗುತಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಋಣ ತೀರಿಸದೆ ತೊಲಗದಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಪಿಸುಮಾತಿದು <span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">ಹೃ</span>ದಯದ ನೆನಪಲಿಡು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i>ಬದುಕಿನ ಪುಟಗಳ ಮುಚ್ಚದಿರು</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><b><i><br />
</i></b></span></div><div style="text-align: center;"><br />
</div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com27tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-77386014206559177822010-12-15T08:02:00.000-08:002010-12-15T08:02:35.785-08:00ಧ್ವನಿಯೊಂದು ಕರೆಯುತಿದೆ...<div style="text-align: justify;">ಹೆಣ್ಣಿಗೆ ತವರುಮನೆ ಎಂದರೆ ಸ್ವರ್ಗವಿದ್ದಂತೆ. ಅಲ್ಲಿ ಬರುವ ಎಲ್ಲ ಕಷ್ಟವನ್ನು ಅವಳು ಕಷ್ಟ ಅಂದುಕೊಳ್ಳುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಅದರಲ್ಲೂ ಮದುವೆಯಾಗಿ ವರುಷವಾದರೂ ತವರು ಮನೆಗೆ ಹೋಗದೆ ಗಂಡನ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಅತ್ತೆ-ಮಾವರ ಸೇವೆ ಮಾಡುತ್ತಾ, ಪತಿಯ ಸೇವೆ ಮಾಡುತ್ತಾ ಇದ್ದ ಹೆಣ್ಣಿಗೆ ಒಮ್ಮೆಲೇ ಊರಿಗೆ ಹಬ್ಬಕ್ಕೆ ಬಾ, ಎಂಬ ಅಣ್ಣನ ಕರೆಯೋಲೆ ಬಂದರಂತೂ ಸ್ವರ್ಗಕ್ಕೆ ಮೂರೇ ಗೇಣು. ಆ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಅವಳಿಗೆ ಊಟ ರುಚಿಸದು, ಇನಿಯನ ಸನಿಹ ಬೇಡ, ಅತ್ತೆ ಮಾವರ ನೋಟವೂ ಬೇಡ. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಅವಳಿಗೆ ತನ್ನ ತವರುಮನೆಯ ಚಿತ್ರಣವೇ ಎದುರಿಗಿರುತ್ತದೆ. ಅಲ್ಲಿ ತಾ ಆಡಿದ್ದು, ನಲಿದಿದ್ದು, ಅಪ್ಪ-ಅಮ್ಮರ ಮಡಿಲಲ್ಲಿ ಮುದ್ದು ಕಂದನಾಗಿ ಬೆಳೆದದ್ದು, ಗೆಳತಿಯರ ನಗು ಎಲ್ಲ ಕಣ್ಮುಂದೆ ಬಂದು ಯಾವಾಗ ತಾನು ತವರು ಸೇರುತ್ತೇನೆಯೋ ಎಂಬ ತವಕ ಅವಳಿಗೆ. ಅಂಥಹ ಹೆಣ್ಣಿನ ಮನದ ಭಾವನೆಗಳ ಅನಾವರಣ ಈ ಕವನದಲ್ಲಿದೆ.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP8BvHPpsbegUxk4BRJ6yrf4SEecg3QMJ849W_M_VJyhFKcpnii_ymKqI2rDMFffVibarLSFrjneJ91OObnC1TWnwaDdnszkSyDSGRoYmzCZw2cEK_ieYSW2Ks2xWqRlLsInm6RGx6skkS/s1600/Vigee-Le%252520Brun%252520Portrait%252520of%252520the%252520Artist%252520with%252520Her%252520Daughter%252520%2528Mother%252520and%252520Daughter%2529%2525201789.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP8BvHPpsbegUxk4BRJ6yrf4SEecg3QMJ849W_M_VJyhFKcpnii_ymKqI2rDMFffVibarLSFrjneJ91OObnC1TWnwaDdnszkSyDSGRoYmzCZw2cEK_ieYSW2Ks2xWqRlLsInm6RGx6skkS/s320/Vigee-Le%252520Brun%252520Portrait%252520of%252520the%252520Artist%252520with%252520Her%252520Daughter%252520%2528Mother%252520and%252520Daughter%2529%2525201789.jpg" width="234" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ದೂರದ ಊರಿಂದ ಧ್ವನಿಯೊಂದು ಬರುತಲಿದೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ತಂಗಿ, ನೀ ಬಾ ಬಾರೆ, ಎಂದೆನ್ನ ಕರೆಯುತಿದೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಕಳೆದು ಹೋಯಿತು ವರುಷ, ತವರೂರ ಆ ಹರುಷ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮರೆಯಲಾರೆನು ನಾನು, ಅನುಗಾಲ ನಿಮಿಷ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ದೂರದ ಊರಿಂದ ಧ್ವನಿಯೊಂದು ಬರುತಲಿದೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅಣ್ಣನ ಒಡನಾಟ, ತಮ್ಮನೊಂದಿಗೆ ಕಾಟ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅಕ್ಕನ ಜೊತೆಯಲಿ, ಕಳೆದ ಆ ಕ್ಷಣದೂಟ </span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ತಂಗಿಯ ತೆಕ್ಕೆಯಲಿ, ಸರಸ ವಿರಸದ ಆಟ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಗೆಳತಿಯರ ಒಡನಾಟ, ಗೆಳೆಯರ ಸವಿಮಾತ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ದೂರದ ಊರಿಂದ ಧ್ವನಿಯೊಂದು ಬರುತಲಿದೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಹೆತ್ತ ತಾಯಿಯ ನೋಟ, ಪಿತನ ಹಿತನುಡಿ ಪಾಠ </span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಸುತ್ತ ನೂರೆಂಟು ತರುಲತೆಗಳ ಮುದ್ದಾಟ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಕೆಲಸದ ರಂಗಿಯ, ಕಿಲ ಕಿಲ ನಗುವಾಟ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಹೊಲದಲ್ಲಿ ಬೆಳೆದ, ಭತ್ತದ ಸವಿನೋಟ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಹಸಿರನ್ನೇ ಹೊತ್ತ, ಉಸಿರು ಅಡಿಕೆಯ ತೋಟ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ದೂರದ ಊರಿಂದ ಧ್ವನಿಯೊಂದು ಬರುತಲಿದೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಬೇಡವಾಗಿದೆ ಇಂದು, ಇನಿಯನ ಸರಸದ ಮಾತು</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಕಾಡತೊಡಗಿದೆ ನನಗೆ, ಅತ್ತೆ ಮಾವರ ಕಾಟ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮಡಿಲ ಸೇರುವ ತವಕ, ತವರ ಸೇರುವ ತನಕ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅಪ್ಪ-ಅಮ್ಮರ ಮಡಿಲ, ಕಂದನಾಗುವ ತನಕ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ದೂರದ ಊರಿಂದ, ಧ್ವನಿಯೊಂದು ಬರುತಲಿದೆ</span></div><div style="font-size: 14px; text-align: center;"><br />
</div><div style="font-size: 14px;"><br />
</div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com72tag:blogger.com,1999:blog-3321919076491879715.post-50163909217691842452010-12-08T04:30:00.000-08:002010-12-08T04:30:22.067-08:00ನೆನಪಾಯ್ತೆ ಇಂದು ...<div style="font-size: 14px; text-align: justify;">ಸ್ವೀಡನ್ನಿನಲ್ಲಿ ಕಳೆದ ಕೆಲವು ದಿನಗಳಿಂದ ವಿಪರೀತ ಹಿಮಮಳೆ ಆಗುತ್ತಿದೆ. ಎಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರೂ ಹಿಮದ ರಾಶಿಯೇ ಬಿದ್ದಿದೆ. ಈ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಹಿಮಗಳ ನಡುವೆ, ಸಂಗಾತಿಯೊಂದಿಗೆ ಮಲೆನಾಡಿನಲ್ಲಿ ಕಳೆದ ಕ್ಷಣಗಳ ನೆನಪು ಈ ಕವನದ ಹೂರಣ. ಇಲ್ಲಿನ ಹಿಮಗಳ ನಡುವೆ ಅಲ್ಲಿನ ಮಲೆನಾಡಿನ, ಸೌಂದರ್ಯದ, ತರು ಲತೆಗಳ ಮಧುಬನಗಳಲ್ಲಿ ಮನ ತೇಲಾಡಿದೆ. ಇರುಳಿನ ಸಂಜೆಯ ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲಿ, ದೇವರಿಗೆ ಅಂಗನೆಯರು ದೀಪ ಬೆಳಗುವ ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲಿ, ಚಂದ್ರಮನ ಆಗಮನದ ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲಿ, ಮಧುರಗೀತೆಯ ನೆನಪು ಸುಳಿದಾಡಿದೆ. ಮೊನ್ನೆ ಡಿಸೆಂಬರ್ 6 ಕ್ಕೆ ಮದುವೆಯಾಗಿ 3 ವರ್ಷ ತುಂಬಿತು. ನನ್ನೊಂದಿಗೆ ಹೆಜ್ಜೆಯಲ್ಲಿ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿ, ನೋವು ನಲಿವುಗಳಿಗೆ ಜೊತೆಯಾಗಿ ಉಸಿರಾದ ಬಾಳ ಸಂಗಾತಿ ಗೀತಾ ಳಿಗೆ ಬರೆದ ಕವನವಿದು.</div><div style="font-size: 14px; text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; font-size: 14px; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvJCYTDDHbRrJPh7NqRze0C-qktNpqvzx1H_aH1tGXq6DveEIGEktKkI3knRbX7xHDf15eTUasPTC9r915bLKAjf6vrqr_om-WO8w6EmibL1blvxCo7vTBPsCvKsH4TvYNPddTjl_ZsVU7/s1600/IMG_6865.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvJCYTDDHbRrJPh7NqRze0C-qktNpqvzx1H_aH1tGXq6DveEIGEktKkI3knRbX7xHDf15eTUasPTC9r915bLKAjf6vrqr_om-WO8w6EmibL1blvxCo7vTBPsCvKsH4TvYNPddTjl_ZsVU7/s320/IMG_6865.JPG" width="320" /></a></div><div style="font-size: 14px; text-align: justify;"><br />
</div><div style="font-size: 14px; text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮೆತ್ತನೆಯ ಮಲ್ಲಿಗೆಯೇ, ,ಮುತ್ತೊಂದ ಕೊಡುವೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮಾತಾಡು ಮಾತಾಡು, ಮಕರಂದ ಹೀರುವೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅಧರದಲಿ ಮಧುರಗೀತೆ, ಬರಲಿ ಎಂದೆಂದೂ </span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಹಿಮಮಳೆಯ ಹಿಮಗಳಲಿ, ನೆನಪಾಯ್ತೆ ಇಂದು </span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮಲೆನಾಡ ಸಂಪಿಗೆ, ಮಧುಬನದ ಅಂಚಿಗೆ</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮುಚ್ಚು ಮರೆ ಇಲ್ಲದೆ, ಮೊಂಬೆಳಕಿನ ಹೊತ್ತಿಗೆ </span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಮದನಾರಿ, ಶುಭಕೋರಿ, ಮುದ್ದಾಡುವೆ ಇಂದು</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"> ಹಿಮಮಳೆಯ ಹಿಮಗಳಲಿ, ನೆನಪಾಯ್ತೆ ಇಂದು </span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;"><br />
</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಬಾನಿನಲಿ ಹಾರ್ಯಾವ್ , ಹಕ್ಕಿಗಳ ದಂಡು</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಅಂಗನೆಯರು ಬೆಳಗಿಹರು, ದೀಪಗಳ ಬಂದು</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಇರುಳಾಯ್ತು ಚಂದ್ರಮನು, ಬರುತಾನೆ ಇಂದು</span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: blue;">ಹಿಮಮಳೆಯ ಹಿಮಗಳಲಿ, ನೆನಪಾಯ್ತೆ ಇಂದು </span></div><div style="font-size: 14px; text-align: center;"><br />
</div><div style="font-size: 14px; text-align: center;"><br />
</div>ಸಾಗರದಾಚೆಯ ಇಂಚರhttp://www.blogger.com/profile/13194212763375766890noreply@blogger.com73